A Gazdasági Versenyhivatal legújabb, elmarasztaló döntései egyértelműen mutatják, hogy a szupermarketek vásárlók csalogatását célzó fogásai kifejezetten megtévesztők, mondhatni tisztességtelenek. (A Tescót például százmillió forintra büntették, az Auchant pedig ötvenmillióra.)
De ki gondol ilyesmire, ha a roskadásig megrakott tárlók között botorkál, ha már félig bamba a villódzó fényektől, a harsogó tüc-tüc zenétől? A tömeg fel sem fogja, hogy bár fogyasztóként az Európai Unión belül van, valójában mégis másodrendűnek tekintik.
A különbséget sokan megtapasztaljuk, amikor nyugatabbra utazunk, és a hétköznapokat éljük. Elég, ha rápillantunk az ott kínált élelmiszerek tárolására és csomagolására. Egy harmadosztályú üzletben is szebbet, jobbat kínál ugyanaz az áruházlánc, mint amit itthon nekünk szán. Hozzá kell tenni, hogy az árban voltaképp nincs különbség.
Talán jobb, ha nem tudjuk, hogy hazai terepen milyen higiéniai, tárolási hiányosságok rejlenek a szállítás, a raktározás, a szavatosságot jelölő tájékoztatás körül. De azért jócskán gyűlnek azok a tapasztalataink, amelyek óvatosságra intenek.
Szokásos nappali forgalom a Cora áruházban. A terjedelmes felvágottas pultnál minden második terméken ott virít az árengedményes jelzés. A látvány még ezt a körülményt beszámítva is siralmas. Az eladónő metakommunikációs úton adja tudtomra, hogy még a teljes áron kínált sonkát se ajánlja. Aztán amikor a főnöke eltűnik, odasúgja, már rá se bír nézni ezekre a dolgokra… Legnagyobb meglepetésemre hozzáteszi, hogy amióta itt dolgozik, a háztartásából is száműzte a húsféléket.
De a szupermarketek zöldséges részlegei sem mindig vidítók. Elképzelhető-e egy francia, német vagy olasz élelmiszer-áruházban, hogy a rothadó krumplit, gyümölcsöt az eladótérben hagyják? Talpon maradna-e az a tulajdonos, aki még a vevők által használt, megkopott önkiszolgáló mérleg cseréjére is sajnálja a pénzt? Mert nálunk ezt lehet tapasztalni még a delikát áruiról híres Rotschild üzletekben vagy a Batthyány téri bevásárlóközpontban is.
Apróság mindez? A hannoveri villamosok árnyékában lehet, hogy annak tűnik, de a végeredmény ugyanaz.
Érdemes azon is elgondolkodni, hogy lebecsültségünk mennyiben múlik rajtunk, és mennyiben táplálja azt a multikat kiszolgáló hazai menedzsment személyes, anyagi érdekeltsége? Nem ártana azzal sem tisztában lennünk, hogy az akciós dömpingek bár látszólag nekünk szólnak, általuk valójában egy jól kigondolt üzleti stratégia balekjai vagyunk.
A Tudatos Vásárlók Egyesületét 2002-ben fiatal közgazdászok, szociológusok, politológusok hozták létre. Már egyetemi éveik alatt a fogyasztói érdekvédelemre és környezetvédelmi kérdésekre szakosodtak.
Az egyesület komoly szakmai együttműködést alakított ki több olyan szervezettel, amely valamilyen módon szintén kapcsolódik a fogyasztóvédelemhez. A nemzetközileg ismert független kutatószervezettel, a Worldwatch Intézettel szintén szoros az együttműködésük. Segítségükkel adták ki nemrégiben a Jó cuccok? című kiadványt, amely segít abban, hogy tájékozottabban vásároljunk, és megtaláljuk azokat a termékeket, amelyek nem vagy csak kevésbé károsítják egészségünket.
Az egyesület munkatársa, Haraszti Anikó társaival együtt tisztában van azzal, hogy a multikkal, a reklámok direkt hatásával, az üzleti érdekekkel szemben nem könnyű menetelni és gondolataikat, információikat minél többekkel megismertetni. De mivel fiatalok, nem tettek le arról, hogy a helyzeten javítsanak. Az is biztató, hogy vannak önkéntes segítőik, és azoknak a száma is gyarapodik, akik vásárlóként szerzett rossz tapasztalataik miatt keresik meg őket.
– A legfontosabb talán az, ha mindenkiben tudatosul, hogy nem mi vagyunk a kereskedelemért, hanem fordított a helyzet. A becslések szerint a világon 1,7 milliárd ember, az emberiség egynegyede tekinthető fogyasztónak, Magyarországon ez a szám két-három millió. A multinacionális cégek kereskedelmi ágazatának tehát nem mindegy, miként vélekedünk róluk, és jól ismerjük választási lehetőségeinket, mi mellett döntünk, akár napi tételeknél, akár a nagyobb beruházásainknál. Az sem árt, ha vásárlóként a kínálat mögötti gazdasági összefüggésekkel is tisztában vagyunk.
– Ha már itt tartunk, olykor elképesztő, hogy a nagy élelmiszer-áruházak miként tudnak annyi akciós árut forgalmazni. Érthetetlennek tűnik az is, hogy ha ötven forintért kínálnak mondjuk egy kiló almát, mennyit fizetnek érte a termelőnek. Mi rejlik emögött?
– A kiszolgáltatottság. Ismeretes, hogy a rendszerváltozás után a magyar gazdák elveszítették az addigi értékesítési lehetőségeiket, s amikor bejöttek a multik mint felvásárlók, nem volt más választásuk, mint megalkudni velük. Most pedig a hazai termelők azért hajolnak meg előttük, mert az egyszeri, nagy tételes felvásárlás még mindig biztosabb bevételt jelent nekik, mint ha többfelé ajánlkoznának.
Az már csak hab a tortán, hogy ezért a biztonságért további olyan feltételeknek kell eleget tenniük, amelyek már-már a létüket veszélyeztetik. Ugyanis a nyomott felvásárlási áron túl külön összeget kell fizetniük azért, hogy egyáltalán kitegyék a polcokra az általuk beszállított árut.
Arra, hogy ez milyen jelentős érvágás lehet, a Móra termelőszövetkezet példáját hozza fel Haraszti Anikó. (A rendszerváltozás után feloszlott, majd újjáalakult, még piacképes szövetkezetről van szó) Eddig talpon tudtak maradni, de a mérleg eléggé billenékeny. Egy jellemző adat: évente kétszázmillió forintot fizetnek ki az úgynevezett polcdíjra, miközben a nyereségük ötvenmillió forint.
Vannak olyan uniós országok, ahol nem létezik ez a gyakorlat, van, ahol igen, de az ilyen sarc elképzelhetetlen – állítják nemzetközi tapasztalataik alapján az egyesület vezetői. De nem tisztábbak a viszonyok az élelmiszerek árengedményei körül sem.
– Ez bizony jó nagy kelepce, amibe gyakorta éppen azok sétálnak be, akiknek nagyon be kell osztaniuk a jövedelmüket, ezért minden alkalmat megragadnak, hogy spóroljanak. Szinte be sem mennek olyan helyre, ahol nem virítanak az akciós feliratok – magyarázza Haraszti Anikó.
A vásárlás pszichológiáját jól ismerő szakemberek arra építenek, hogy mivel az ember azt hiszi, az „olcsóbb” vétellel megspórolt valamit, könnyebben vesz meg olyan cikket is, amit eredetileg nem akart. Amikor a kasszánál megnézi a blokkot, akkor derül ki számára, hogy a tervezetthez képest túlköltekezett. Otthon éri a második csalódás. Az akciós zöldség, gyümölcs negyede selejt, a tejtermékkel pedig vagy gyorsan megtölti a gyomrát, vagy másnap öntheti a konyhai lefolyóba.
Tévedés az is, hogy a hipermarketek tulajdonosai és működtetői a jelentős árengedménnyel valamiféle anyagi kockázatot vállalnának. A háttérben éppen az ellenkező folyamat zajlik. A gazdasági vezetés és a menedzsment egy meghatározott stratégia szerint jó előre kijelöli azoknak a megrendelendő árucikkeknek a körét, amelyeket az akciós körbe bevon. Szerződés rögzíti, hogy ezeket a beszállítók kötelesek az általuk meghatározott, alacsonyabb áron eladni.
Ráadásul a megmaradt akciós árut is a saját költségükön kell visszavinniük.
E pultok mögötti praktikák persze csak áttételesen érintenek minket, de össztársadalmi szempontból csöppet sem mellékes módszerről van szó. Ha ugyanis a „látszatolcsósággal” még a talpon maradt hazai termelőket egyre kijjebb szorítják a piacról, annak is mi fizetjük meg az árát.
A tartós fogyasztási cikkek vásárlásánál szintén nagyon résen kellene lennünk. A kisebb-nagyobb háztartási gépeket, műszaki berendezéseket olykor húsz-harminc százalékos árengedménnyel hirdetik. A reklámok és az „ingyenhitelek” szinte gyúrják a tudatot, előkészítik az elhamarkodott döntést. Főleg a fiataloknak nincs türelmük várni, amíg a megbízható minőségű tárgyra összejön a pénz. Aztán, kis idő elteltével kezdődik a bosszúság, a szükséges javítások sora. Tehát a kör itt is bezárul, itt is kétszer fizetünk.
Nyári megtévesztések. Az Auchan Magyarország Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. számos terméket nevezett „legolcsóbbnak”, miközben ezek az akciós idő alatt nem is voltak kaphatók mindegyik áruházukban. Félrevezetés történt a négyes csomagolású Darling macskaeledelnél és a Vera forrásvíznél is. A Gazdasági Versenyhivatal ötvenmillió forintos bírságot szabott ki a cégre. A Tesco százmillió forintos bírságot kapott a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásáért. Ez a kilencedik, az áruházláncot elmarasztaló határozat.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
