Felelős: nincs

Úgy néz ki, nem csillapodnak az indulatok az augusztus 20-i tűzijáték tragikus történései körül. Mindenki megszólalt már, akit fontosnak tartottak megszólaltatni. Nekem a legjobban Heller Ágnes tetszett, aki csúnya húzásnak tartja, hogy itt úgynevezett felelősöket keresnek, azaz szavai szerint bűnbakképzés folyik. Az is tetszik, ahogy a kormány szívéhez közel állomásozó közemberek utólag már fényezik a történteket: mert ugye lehetett volna sokkal több halott is, tehát örüljünk annak, hogy csak öt volt, és hogy milyen példaszerűen viselkedett a mi népünk a bajban. Ennek csak az mond ellent, hogy bárki nyilatkozott elszenvedőjeként az égi háborúnak, mindenki a saját meneküléséről beszélt. Egyébként helyesen, legalább az egyéni túlélő ösztön néha kiinteget ebből az önfeladó, önpusztító nemzetből.
Arról mélyen hallgatnak a kormánypolitikusok, hogy micsoda fosztogatás folyt az árusok sátrai között, italtól pénztárgépig mindent vittek, ami mozdítható volt. Heller szerint maga a tömeg a felelős. Illetve felelőtlen, minek megy oda, minek visz oda kisgyereket, minek, meg minek. Aztán érdekes véleményként halljuk, hogy állandó feszültségben élő nép vagyunk, amelynek a legkisebb ingerlése is csúnya reakciókat válthat ki. Végül is, ha valakit bűnös népnek, fasisztának, rasszistának, butának, nacionalistának, bő gatyás parasztnak, prolinak és bunkó kirekesztőnek becéznek, ne csodálkozzunk azon, hogy megvadul. Főképpen azok ne okoskodjanak, akik mindent elkövettek, hogy ez a helyzet előálljon és konzerválódjon.
Kezd úgy kinézni a helyzet, hogy mindenki hibás portástól takarítóig, de még egyetlen mondat nem hangzott el arról, hogy miként viselkedett népünk „atyja”, Magyarország – Magyarország, igen – Gyurcsány Ference.
Akinek „politikacsinálásában” a bátorság és az igazságosság a kötőszó. Meg a szolidaritás, hogy le ne maradjon Orbán mögött.
Miniszterelnökünk Balatonőszödön, a kormányüdülőben töltötte Szent István ünnepét. Nem egy igluban Grönlandon, nem süketszobában, ahová nem hallik a telefoncsörgés, nem Pápua Új-Guineában tanulmányozott újszerű táplálkozási szokásokat. Nem. Telefon, mobil, fax, e-mail, video-hogyishívják közelében tartózkodott, esetleg a tévét is bekapcsolták a Gyurcsány lurkók. És? És nem történt semmi. Ez több mint elgondolkodtató, hogy Gyurcsány miniszterelnök szabadsága előtt a közszolgálati Magyar Televíziótól hat percet kért fő műsoridőben, hogy üres fecsegéssel töltse ki azt. De augusztus 20-án este nem pattant fel Kóka barátja helikopterére vagy a saját fakó lovára, nem repült, nem vágtatott a fővárosba, nem szaladt a televízióba, mondjuk háromperces magyarázatra, részvétnyilvánítással, és azzal az egyszerű üzenettel, hogy „sajnálom, és veletek vagyok”. Nem, őfelsége csak másnap, késő délután mondott néhány halovány mondatot. A szánalmas mosakodást haverjára, Szilvásy Györgyre bízta. Egy bordában szőtték megpuccsolt miniszterelnökével, Medgyessy Péterrel, akinek árvíz idején nem akarózott hazajönni tengerparti nyaralásából. Sőt, előképként megjelenik a csernobili május elseje, amikor senki nem mondta ki: emberek, maradjatok otthon, mert súlyos robbanás történt a szomszédban, és a radioaktív felhőt nem lehet politikai bizottsági határozattal megállítani.
Fricz Tamás következmények nélküli országnak írja le Magyarországot. A diagnózis ennél is rosszabb: tele vagyunk következmények nélküli politikusokkal, akik semmibe nézik azt a választói tömeget, amelynek hátán most éppen felkapaszkodtak a hatalomba. Felelősség nélkül.