A párt történetének talán legdicsőségesebb idejét éli, már ami a taglétszámot illeti. Az említett 71 millió mellett 17 millióan várólistán vannak, az ő kérelmüket majd a későbbiekben bírálják el. Csak tavaly 2 540 000 ember kapta meg a vörös könyvecskét. A csatlakozók pedig általában nem az „ideális kommunista” jelmezét viselik. Nem munkások, nem parasztok, hanem épp ellenkezőleg, nyugati egyetemeken végzett, tehetős befektetők, jogászok vagy közgazdászok. Az egyetemi hallgatók nyolc százaléka párttag, míg 1990-ben ez mindössze 1,1 százalék volt. Úgy tűnik, az élettel valamit kezdeni akaró kínaiak számára a párttagság olyan lehetőség, amelyet nem szalaszthatnak el. A számok mindenesetre ezt bizonyítják. A Hongkongi Kínai Egyetem kimutatása szerint egy, a párthoz frissen csatlakozott ember átlagosan 28 százalékos bevételnövekedést könyvelhet el, ha kihasználja a tagság adta kapcsolati tőkét. És ez csak a jogszabályok által engedélyezett növekmény, amelyet bőven meghalad a párttagok milliói által élvezett illegális kereset.
Bizony, a kínai kommunista párt nagyon távol került attól a csoporttól, amelynek tagjai Mao Ce-tungot (Mao Zedong) követték a hosszú menetelés során. Az idea cseppet sem számít a mai tagoknak, igaz, az ország jelenlegi helyzete sem engedné meg a munkások és parasztok bevételét a kormányba. Az említett néprétegek tagjai – mint nálunk is – egykor hittek a kommunista célokban, és sokan csatlakoztak a párthoz közülük. Az új kor, a „kapitalista kommunizmus” kialakulása azonban sokakat rádöbbentett arra, hogy a szegények nem emelkedhetnek fel a csúcson levők közé, ahol egyáltalán nem foglalkoznak a földönfutók százmillióinak sorsával. Ezt bizonyítja az is, hogy 1990 óta a vidéki lakosság körében 80 százalékos a visszaesés a párttagságban. Aki megteheti, az beköltözik a nagyvárosokba, a megmaradók pedig visszaadják a tagkönyvet. Így legalább nem kell elmenni a véget nem érő taggyűlésekre és feláldozni kevéske szabadidejüket a párt oltárán. Anyagilag pedig egyértelműen az előbbi csoport tagjai járnak jobban, hiszen összeköttetéseik révén ki tudják járni, hogy jobb lakást kapjanak és gyerekeik európai egyetemekre járhassanak. Jelenleg nagyjából 40 ezer kínai kádercsemete tanul Nagy-Britannia elitgimnáziumaiban, további 40 ezer a méregdrága egyetemeken, sokuk szülei egyáltalán nem gazdagok – de párttagok, és ez mindent megmagyaráz.
A pártvezetőség tagjai ugyanis szinte csak arról beszélnek egymás között, miként tudják saját pecsenyéjüket sütögetni, kikanyarintani nagyobb szeleteket a megnövekedett kereskedelmi tortából, vagy átvállalni valamely állami mamutcég irányítását. Gyermekeik nyugati egyetemekre járnak, a legújabb párizsi és milánói divatcégek ruháit hordják, csillogó autócsodákat tartanak, nyaralni pedig a Bahamákra mennek. Pekingben élnek, mégpedig a Tienanmen téren felállított Mao Ce-tung-képmás mögött felépített milliárdosfaluban, ahol a leghűségesebb és leghatalmasabb pártfunkcionáriusok kaphatnak csak lakást. Egy, a Japan Timesban megjelent cikk szerzője leírja meghökkentő találkozását egy kínai pártvezetővel, aki szerint csak azért nem veszik ki a „kommunista” szót a szervezet nevéből, mert ezzel a kormánytagok elveszítenék az emberek szemében a hatalmuk legitimációját, a továbbgyűrűző szociális problémák pedig destabilizálnák az országot. Azaz mindenkinek jó, ha megmarad a mostani vezetői garnitúra, akik a kipróbált és elvetett ideológiát hivatásszerűen követik, ám gyakorlatilag minden elemét elvetették már, s csak a külső máz maradt a kínai kommunizmuson. Az épületek tornyain manapság is számos vörös csillag díszeleg, az utcákat is elnevezik a békéről, a barátságról, a testvériségről és a népről, és az iskolás gyerekek is vörös nyakkendőben ülnek a tanórákon, ám Kína gyakorlatilag kapitalista állam.
A látszat fenntartása érdekében a pártnak máig megmaradtak egyes kitételei, amelyek teljesen idejétmúltak. Ilyen például az a materialista alapvetés, hogy egyetlen párttag sem lehet vallásos, ám saját bevallásuk szerint a tagok harmadrésze valamely vallás követője. A pártnak ugyanis már nincs olyan befolyása a párttagokra, hogy kézi vezérléssel lehessen irányítani ezt az óriási embertömeget. A fiatal és befolyásos párttagok az ideológia nélküli pártot maguk alakították át kifejezetten nyugatias stílusú, progresszív szervezetté, és ebbe könnyen belefér az ósdi törvények felrúgása.
A Kínai Kommunista Párt a jelek szerint még sokáig fenn fog maradni, mégpedig ezen a néven. A vezetők pedig tesznek arról, hogy nagy léptékű presztízsberuházásaik dicsfénye a pártra vetüljön. Nemrégiben lépett be a kommunisták közé Ma Lin olimpiai bajnok asztaliteniszező és Zsang Ning (Zhang Ning), a tollaslabda-világranglista első helyezettje. A kínai sajtó híradása szerint a sport e két emblematikus figurája azért tartotta fontosnak kinyilvánítani politikai irányultságát, hogy jó példával járjon elöl társai előtt. Szerintük ugyanis így lehet elérni a legjobb eredményt a 2008-as pekingi olimpián. A helyi KISZ is részt vesz az olimpiai készülődésben, hiszen őnáluk jelentkezhetnek azok a fiatalok, akik szeretnének segíteni a játékok lebonyolításában.
origo.hu
Orbán Viktor: Magyarország a középmezőny élére kerülhet a bérszínvonalban
