Korszakhatár

Budapest nem ideológiai kérdés. A Fidesz támogatta Tarlós István irodájának helyszíne az MSZP székháza mellett jó választás. Azt sugallja, hogy talán még menthető a menthető.
A város mint település: szolgáltatás. A fővárosból pedig ma már minden magyarnak elege van. Még Demszky Gábornak is elege van belőle. A liberális politikus több mint másfél évtizede eredménytelenül küszködik a számára megoldhatatlan feladattal, az utóbbi évek szerepléseiből pedig az látható, hogy mára saját magából is elege lett.
Demszky városvezetőként betöltötte küldetését. A volt kommunista országok főbb városaitól eltérően – Kijev, Szentpétervár, Varsó, Prága, Moszkva – Budapest épületeit ötven-hatvan éves harci sérülések is tarkítják. Csak emlékeztetőül pár tény: eladósított város, városházi korrupció, szervezetlen (tömeg-) közlekedés, szeméthegyek, graffitik, kutyapiszok, Combino-botrány, csőd közeli BKV, koncepciótlan városfejlesztés. A városlakókat már teljesen kikészítette a rendetlenség: egészségük romlik, várható életkoruk csökken, vagyonuk folyamatosan leértékelődik. Akik ezt megelégelték, azok örömmel nyugtáznák, ha a szabadosságot képviselő főpolgármester végre a helyére kerülne: jelenlegi székéből például a Soros-féle Közép-Európa Egyetem katedrájára. Ahhoz, hogy újra jelöljék, kizárólag olyan konglomerátum hatalomra kerülésére volt szükség, amelyet a Gyurcsány, Szilvásy, Kóka, Kuncze, Pető (Demszky) nevek fémjeleznek. Olyan konglomerátum, amelyet az emberek élete, életük minősége hidegen hagy, s amely a saját zsebe megtömésén túl lelkiismeret-furdalás nélkül kiszolgáltatja Magyarországot a patriotizmussal szembehelyezkedő globalista érdekeknek.
Budapest nem egyedi eset, ugyanazon a lejtőn tart lefelé, mint az ország. Magyarország hiába lépett be az Európai Unióba, ahol az egyes nemzetek képviselői a legkülönbözőbb esetekben is sziklaszilárdan tartják magukat hazájuk érdekeihez. Az unió működésének tapasztalatai sem nyújtanak tanulságot a hatalmat birtokló, inkább liberális, mint baloldalnak. Pedig a nem a kormány megbízásából ténykedő közgazdászok az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank adataira támaszkodva többször kimutatták, hogy Magyarország bevételei nem a nemzetet gazdagítják. Hanem leginkább a külföldi befektetői alapokat. Ezekről az adatokról – nyilvánosságra kerülésük ellenére – a kormányfő beszédesen hallgat, és sajnos az ellenzéke sem olvassa a fejére azokat. Észre kellene végre venni, hogy Gyurcsány és az általa létrehozott erő nem a maga ura!
Az ország sorsát döntően befolyásoló országgyűlési választásokon a patrióta erők alulmaradtak. Ebben oroszlánrésze volt ezen erők megosztottságának, de a külföldi tulajdonban lévő sajtó is jelentősen hozzájárult a vereséghez. Most nyakunkon a következő, az október elsejei választás, amely az ország érdekei szempontjából legalább annyira életbevágó, mint az előző volt. A Budapestre vonatkozó választási matematikát is figyelembe véve mindebből az következik, hogy a városlakók érdekeit a szocialista alpolgármesterekben gondolkodó, a polgári szövetség által támogatott, polgármesteri gyakorlattal rendelkező független jelölt, Tarlós István képviselheti kizárólag. A patrióta erőknek – beleértve a bizonnyal szép számú hazafias érzelmű szocialistákat – óriási ezért a felelőssége, hogy jelöltjeikkel, kampányukkal erősítik vagy gyengítik Tarlóst, a jelöltnek pedig az, hogy közérthetően kifejezze: számít rájuk. A szocialistákon nagy a nyomás a hatalom koncentrációját a „diktatúra előszobájában” gyakorló Gyurcsány– Szilvásy–stb. vonaltól. Ám ugyanők azok is, akiknek mára rá kellett döbbenniük arra, hogy a kormány megszorítócsomagja inkább Magyarországnak szóló erődemonstráció, mintsem a sokat emlegetett maszlag, azaz a gazdasági egyensúly megteremtése.
Korszakhatáron vagyunk – nyilatkozta Demszky Gábor az SZDSZ méregdrága kampánylapjában. Mi is ebben bízunk.