A földtulajdonosok javára döntött a szlovák alkotmánybíróság

A szlovák alkotmánybíróság másfél éves mérlegelés után a múlt hét szerdán döntött az úgynevezett nevesítetlen földek kérdésében. A taláros testület arra a megállapításra jutott, hogy a parlament által törvénybe iktatott rendezési mód – amely szerint az egykori földtulajdonosok, illetve leszármazottaik 2005. december 31-ig igényelhették vissza az egykori családi vagyont, aztán a föld tulajdonjoga az államra, majd 2007. január elsejével a kataszter szerinti települési önkormányzatokra száll – alkotmányellenes, mert „sérti a jogállamiság alapját képező jogbiztonság elvét, továbbá a tulajdonlás és az öröklés jogát, valamint a bírósági jogvédelem jogát az állami szervekkel szemben”. Az alkotmánybíróság a nevesítetlen földek kérdésével, illetve annak rendezését szolgáló törvénynyel a szlovák főügyész kezdeményezésére foglalkozott, s hozta meg világos és egyértelmű döntését, amely szerint az egykori földtulajdonosoknak, illetve leszármazottaiknak nem kell attól tartaniuk, hogy elveszik a joguk a vagyon birtoklására. Szlovákiában gyakorlatilag végtelen időkig visszaigényelhető az egykori földbirtok. Amennyiben pedig az állam vagy az önkormányzat ilyen földterületet más célokra használt volna fel, az egykori tulajdonos vagy örököse bírósági úton visszaperelheti azt, illetve megfizettetheti annak értékét.
Az alkotmánybíróság döntése még nem jelent meg a törvénytárban, de ennek a tulajdonosok jogbiztonsága szempontjából nincs jelentősége, hiszen a taláros testület döntése ellen nincs fellebbezési lehetőség, a határozat végleges. Jogalkotási szempontból a határozat megjelenése azért fontos, mert attól a naptól számítva hat hónapon belül kell a parlamentnek eleget tennie az alkotmánybírósági döntésnek. De lehet, hogy nem foglalkoznak majd a képviselők a kérdéssel, hiszen a szlovák törvények értelmében amennyiben a törvényhozó testület nem módosítja a megtámadott törvényt az alkotmánybíróság kifogásai alapján, az alkotmányellenesnek minősített paragrafus vagy bekezdés automatikusan hatályát veszti. Módosítani pedig nincs mit a törvényen, amennyiben a földet birtoklók – még ha ismeretlenek is – tulajdonjoga nem sérülhet, hiszen a nevesítetlen földek kezelésének a kérdése rendezett, azt az Állami Földalap látja el, adja bérbe a gazdálkodóknak.
Az alkotmánybíróság döntése sem az egykori tulajdonosok vagy leszármazottaik, sem az állam vagy a települési önkormányzatok szempontjából nem csekélység. Tudni kell, hogy Szlovákiában 16 évvel a rendszerváltás után még mindig közel 500 ezer hektár tulajdonosa ismeretlen, avagy ismert, csak nem azonosított, tehát nem lehet tudni, hol él vagy él-e egyáltalán. Közel 500 ezer hektárnyi szántó, mező, legelő és erdő az európai uniós átlagáraktól messze elmaradó értékben – négyzetméterenként öt koronával (csaknem 38 forint) számolva – is meghaladja összességében a 25 milliárd koronát (közel 190 milliárd forint).
Nem illik vitatkozni az alkotmánybíróság döntésével, ezért a szakemberek inkább név nélkül foglalkoznak a taláros testület határozata nyomán kialakult helyzettel, amelyet általában kaotikusnak, áttekinthetetlennek neveznek. Ennek többek között az az oka, hogy immár egymillióra teszik a föld- és kataszteri hivatalok azok számát, akik eredeti tulajdonosként vagy azok leszármazottaként vagy teljesen ismeretlenek, vagy nem lehet őket beazonosítani. Ennek az az oka, hogy 1945 után a kataszteri hivatalok teljesen elhanyagolták a tulajdonjogi változások vezetését, nem jegyeztek be számtalan változást – például a benesi dekrétumok alapján konfiskált birtokokat, a földosztás során birtokhoz jutottak pontos adatait, de az abban az időben még megtartott örökösödési eljárások, illetve földvásárlási szerződések következtében megváltozott tulajdonviszonyt, az államosítás során bekövetkezett változásoknak pedig szinte nyoma sincs, az ötvenes években a magántulajdont egyszerűen nem tartották számon. Sok esetben egyáltalán nincs adat, s ha mégis, az csak egy nevet tartalmaz lakhely és egyéb azonosításra lehetőséget adó adat nélkül. A szakemberek szerint az érintettek legtöbbjének fogalma sincs arról, hogy az ország valamely régiójában valamiféle földecske őt illeti meg, mert örökölt.
A tulajdonjog, illetve a földterület – legyen szó akár szántóról, legelőről vagy erdőről – visszaszerzése látszatra egyszerű, különösen akkor, ha az egykoron kiállított tulajdonlapokat fel tudja mutatni a volt tulajdonos vagy leszármazottja. Ez esetben csak a települési önkormányzatnál kell jelentkezni, igazoltatni az új kataszteri számot és bejegyeztetni azt az illetékes regionális kataszteri hivatalban. Ha nincs meg a tulajdonlap, bonyolultabb a helyzet, de nem reménytelen, amennyiben a tulajdonos vagy örököse tudja legalább azt, mely település kataszterében található az egykori birtok. Ez esetben két lehetőség van. A település szerinti illetékes járásbíróság archívumából kérhetők ki hetven évre visszamenőleg a bírósági végzések akár az örökösödésről, akár az adásvételről, avagy az állami archívum illetékes regionális fiókjában kérhetők ki a földterületre vonatkozó adatok. Nyilván, ez utóbbi esetekben már az egykori tulajdonosok leszármazottairól van szó, tehát az érintett földterület tulajdonjogát örökösödési eljárással kell rendezni, ezt követően lehet bejegyeztetni az új – pontosabban: immár ismert – tulajdonosokat a kataszteri hivatalban.
Érdemes még megjegyezni, hogy a földtulajdon egyszeri visszaigénylésére a jelenlegi szlovák törvények értelmében továbbra is csak a szlovák állampolgároknak van lehetőségük. Egészen más kérdés az örökösödés. Az eljárást a világ bármelyik országában élő polgár kezdeményezheti, s amennyiben bizonyítani tudja valamelyik őse tulajdonosi jogosultságát, biztos sikerre számíthat az örökösödési eljárás során.