Az Al-Kaida mint márkanév

Oszama bin Laden meghalt – röppentette világgá egy francia regionális napilap a bombahírt. A világ összes hírügynöksége, tévé- és rádióadója, újságja átvette az információt annak ellenére, hogy tudták, semmi nem bizonyítja a franciák hírének valódiságát. A baljóslatú név annyira felpezsdítette a nemzetközi sajtót, hogy még a hivatalos szervek is megszólaltak. A szülőhelyét 1991 óta csak egy alkalommal meglátogató Oszama bin Laden egykori hazája, Szaúd-Arábia kiadott egy nyilatkozatot, miszerint semmit sem tud a terrorvezér hollétéről és egészségi állapotáról, de Pakisztán, Franciaország és az Egyesült Államok vezetői is széttárták a karjukat. Egy nappal a halálhír után megszólaltak a világ jól értesült informátorai, akik azt is tudták, hogy Oszama bin Laden fertőzött víztől tífuszt kapott. Mások „találkoztak Oszama barátaival”, és tőlük tudják, hogy egészséges, mint a makk. A mindig minden rosszra kapható tálibok is nyilatkoztak: Oszama él és aktívabb, mint valaha.
A L’Est Républicain híre egyáltalán nem újdonság. A Fox amerikai hírcsatorna három hónappal a szeptember 11-i terrortámadások után bejelentette, hogy Oszama bin Laden „nem kezelt tüdőbetegség következtében” meghalt. A televízióadó a Pakistan Observert idézte, amely megszólaltatott egy tálib vezetőt, aki állítólag részt vett a vezér temetésén. Egy évre rá mégis Oszama bin Laden hangját vélték felismerni a hangtechnikusok egy, az Al-Dzsazíra katari hírtévében leadott nyilatkozatban. Ezt a felvételt eredetinek ismerte el az Egyesült Államok és a párizsi Fonetikai és Lingvisztikai Intézet, egy svájci szakértőcég szerint azonban 95 százalék az esélye, hogy hamisítványról van szó. Ausztráliából érkezett a hír 2005 áprilisában, hogy dokumentumok bizonyítják Oszama bin Laden halálát, amelyet „súlyos szervleállások” okoztak. Clive Williams, az Ausztrál Nemzeti Egyetem terrorizmus-szakértője azonban indiai kollégája által bemutatott papírok megtekintése után sem látta bizonyítottnak sem Bin Laden halálát, sem életben maradását.
A híradások alapján úgy tűnik, mintha a világ talán legveszélyesebb és leginkább keresett terroristáját nem is lenne olyan nehéz megtalálni. Az amerikai Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) által kiadott listán a negyedik helyen található a nagy szakállú terrorvezér, a fejére 25 millió dollár vérdíj van kitűzve. Az állam által biztosított summa mellé további kétmilliót ad egy pilótaszövetség és a Légi Áruszállítók Szervezete. Mégsem adja fel őt senki, az időnként felbukkanó felvételeken hol szerepel, hol nem, ám a rögzítés időpontját soha nem tudjuk. Hiába továbbá a sokmilliós hanganalizátor, úgy tűnik, a technikusok sem képesek azonosítani minden kétséget kizáróan, hogy Oszama bin Laden beszél a kazettán. Persze az újságok rendre megjelentetnek róla egy-egy információmorzsát (általában arról szólnak ezek az értesülések, hogy Afganisztán hegyei között vagy a Pakisztánnal közös határon látták), ezekről mindenki döntse el maga, hogy elhiszi-e, vagy sem. Az amerikai katonai gépezet azonban valahogy nem kutatja olyan lelkesen a nyomát, mint az várható lenne.
George Bush amerikai elnök 2001. szeptember 11-én jelentette ki, hogy a terrortámadásokért Oszama bin Laden a felelős. Mielőtt még bármilyen vizsgálat elkezdődött volna, az amerikai hírszerzés tudta, kit kell keresni. Hónapokig, sőt évekig ő volt elméletileg az összes amerikai katona célkeresztjében, utána kutatva lőtték újfent rommá a szovjet invázió okozta károkból soha fel nem épült Afganisztánt. A nagy hatalmú vezetőt azonban mintha a föld nyelte volna el, bár nemegyszer felröppent a hír, hogy Bin Laden valamelyik afganisztáni barlangban lelte halálát.
Megoszlanak a vélemények, hogy volt-e valamilyen kapcsolat a terrorvezér és az amerikai hírszerzés között. Az Egyesült Államok is bevallja, hogy a Szovjetunió Afganisztán elleni háborúja során támogatták a helyi ellenállást, s még kiképzőtáborokat is tartottak fenn számukra. A történészek általában egyetértenek abban, hogy Oszama bin Laden is egyike azon vezető személyiségeknek, akik harcoltak a megszálló szovjetek ellen, bár ismervén anyagi hátterét, valószínűleg nem a barlangokban bujkált fegyverrel a vállán. A szellem akkor szabadult ki a palackból, amikor az ellenálló afgánok – és a hozzájuk segítségként küldött arabok – hozzájutottak a modern fegyverekhez, kiképzést kaptak, majd sikeresen kiűzték a szuperhatalom katonáit hazájukból. A testi edzettség ugyanis együtt járt az ideológiai képzéssel is, ez pedig magában hordozta a tálib rendszer csíráját. Ilyenformán az USA felelős a tálibok felemelkedéséért, bár az ideológia nagyon távol áll a Washington által kívánatosnak tartottól. Elég volt az egyik hatalmi tömb összeomlása ahhoz, hogy a régi harcostársakból egyszeriben „iszlám nemzetközi terrorhálózat” lett.
Az Al-Kaida név csak évekkel később vált ismertté. A Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) ugyanis számítógépen tárolta azon emberek adatait, akik esetleg veszélyesek lehetnek rájuk. Az adatbázis szabatos neve arabul „keidat il-mutiát”, ám a hosszú név helyett egyszerűen az Al-Kaida, azaz „bázis” szót használták. Nem véletlen, hogy Oszama bin Laden nem is így emlegeti csoportja nevét. Iszlám ellenállásról, szent háborúról és harcosokról beszél, ellentétben a világszerte alakuló kisebb fegyveres csoportokkal, amelyek nyíltan hirdetik, hogy ők bizony az „igazi” Al-Kaida kis testvérei. Az Al-Kaida még az arab anyanyelvű fegyveresek körében is elveszítette profán hangzását, az ellenállással azonosítják, bármenynyire is nyugati megnevezésről van szó.
Persze nagy kérdés, hogy ilyen szervezet egyáltalán létezik-e. Megbízható információ egyáltalán nincs róla, így tagjainak száma bármennyi lehet. Az összeesküvés-elméleteket kedvelők inkább a nagy számokat hangoztatják. Ők azok, akik szerint a világ minden pontján jelen vannak az úgynevezett alvó sejtek, olyan ügynökök, akiket egy titkos üzenet aktivál. Akár éveken át pihennek, élik mindennapi életüket, dolgoznak, iskolába járnak a gyerekeik, ám a különleges sms érkeztekor azonnal felrobbantják magukat, vagy pokolgépet helyeznek egy repülőgépre. A kételkedők szerint Oszama bin Laden nem olyan fontos szereplő, mint azt sokan láttatni szeretnék, így aztán mindegy, hogy egy barlangban kuksol, egy kartúmi kávéházban mosogat, vagy évek óta halott. A lényeg az, hogy az Al-Kaida igazi amerikai stílusú kereskedelmi sikertörténetnek tűnik. Egy olyan márkanév, amelyet ha pénzben mérni lehetne, sok milliárd dollárt érne. Az általa eladott „termék” azonban egyáltalán nem vonzó.