L. H
Nemrégiben két új kötetet mutattak be a Budapesti Corvinus Egyetem könyvtárában a Bekker Zsuzsa által szerkesztett Magyar Közgazdasági Klasszikusok sorozat keretében: Heller Farkas Etikai tudomány-e a közgazdaságtan, valamint Berzeviczy Gergely A közgazdaságról című művét. Az előbbi szöveggondozását Madarász Aladár, az utóbbiét Horváth László végezte.
Berzeviczy Gergely az 1800-as századforduló polihisztor gondolkodója, akit a hazai szociológia és néprajz éppúgy egyik legjelentősebb előfutárának, illetve korai képviselőjének tart, mint közgazdaságtanunk. Életútja a Szepességből, a család ősi kakaslomnici kastélyától a göttingai egyetemi tanulmányokon, valamint az angliai és franciaországi tapasztalatgyűjtő körúton át a Göttingai Tudós Társaság levelező tagságáig ível. Közben földrajzilag – félsikerrel járó politikusi ambíciók és a Martinovics-féle összeesküvéssel kapcsolatos bonyodalmak után – Berzeviczy visszakanyarodik szűkebb pátriájába, lomnici birtokaira, ahol a nemzetközi elismerést arató művei születtek. Így például 1797-ben a Magyarország kereskedelméről és iparáról, mely Weimarban németül is megjelent 1802-ben, majd A parasztok állapotáról és természetéről Magyarországon és a Nézetek az ázsiai-európai kereskedelemről.
Gazdaságelméleti munkásságának most újra kiadott magnum opusát élete alkonyán írta, a kézirat kelte 1819. A műnek kiemelt jelentőséget kölcsönöz, hogy első ismert hazai összefoglalását nyújtja a tudományág elméletének, fémjelezve azt a korszakot, melyben Magyarországon megindult az önálló gazdaságtani eszmefejlődés, s elterjedt, ha szelídített formában is, a klasszikus irányzat gazdasági liberalizmusa. A sors iróniája folytán azonban a neves szerzőnek épp ez a műve nem juthatott el a cenzúra útvesztőiből publikált formában a kortársakhoz, csak bő nyolcvan év múlva talált rá a múlt századforduló neves közgazdásza, Gaál Jenő a Berzeviczy család levéltárában, lefordította latinból, és közkinccsé tette 1902-ben.
A műben jól tükröződik a klasszikus gazdasági liberalizmus minden fő gondolata: olvashatjuk, hogy mindent, ami közös tulajdon, hanyagul kezelnek, az állam rossz gazda, ezért a kincstári uradalmak el- vagy bérbe adandók, s csökkenteni kell a közhivatalok pompáját és létszámát, valamint, hogy nem attól lesz gazdag egy ország, hogy az adók magasak, hanem az alacsony adóráták révén megerősödő gazdaság tud nagyobb adóösszeget biztosítani. Túlmegy azonban a leegyszerűsített gazdasági liberalizmus eszmekörén az, hogy a bérmunkások munkájuk értékénél kisebb bért kapnak, így a kormányzatnak ezzel kapcsolatos „atyai gondoskodása” kivételesen megengedhető, sőt kívánatos, jóllehet egyébként az állam nem tápintézmény. A szabadelvű irányzat kereteit feszegeti továbbá a honi áruk előnyben részesítésére való buzdítás is.
Berzeviczy majd minden jelentős művét latinul írta, s a – korának igényeihez fejlesztett – latint ajánlotta összekötő nyelvnek nemcsak Európában és a birodalomban, hanem a soknyelvű Hungárián belül is. E nézetei miatt vitába keveredett Kazinczyval, továbbá mindez – egyéb gazdasági és politikai nézetei mellett – hozzájárult a Berzeviczyről a XX. század első felében kialakuló „nemzetietlen nemzetgazda” képhez, amely később, főként H. Balázs Éva kutatásainak köszönhetően, árnyalódott.
A mostani kiadásnak tehát három századforduló gondolkodás- és kifejezésmódját kellett összhangba hoznia, a jelenkor számára minél érthetőbbé és érzékelhetőbbé tennie. A Gaál-féle fordítás jelentős korszerűsítést igényelt, s a tartalmi bizonytalanságok az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában található latin kézirat alapján tisztázódtak.
(Berzeviczy Gergely: A közgazdaságról. Aula Kiadó, Budapest, 2006. Ármegjelölés nélkül)
origo.hu
Nem a gyerekmedencében történt a tragédia – megszólalt a Palatinus
