Szekusvadászat apróvadakra

Egyre többen tartanak attól Romániában, hogy hiteltelenné válik a gyakorlatilag mindössze másfél hónapja tartó átvilágítási folyamat. Mona Musca volt kultuszminiszternek a pártjából történt, besúgói tevékenysége miatti kizárása, illetve a döntést kifogásoló ellenvélemények hűen példázzák, hogy az ország nincs felkészülve a múlt feltárására.

Engedjétek hozzám a szekusokat! – jelentette ki az átvilágítási kampány kellős közepén a minap C. V. Tudor szenátor. A szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt elnökének „toborzója” nemcsak a Jézus-parafrázisban rejlő istenkáromlás miatt keltett megdöbbenést többekben. Sokkal inkább amiatt, hogy a bizonyítottan besúgói múltú politikus éppen akkor igyekszik rehabilitálni az általa a nyolcvanas években az egekig magasztalt Nicolae Ceausescu politikai rendőrségét, amikor Bukarestben kétségbeesett próbálkozás folyik a kommunista elnyomó gépezet működtetőinek leleplezésére. Persze nem Tudoron múlt, hogy minderre 16 évet kellett várni a romániai rendszerváltás után, noha hozzá hasonlóan számos politikus és elemző hajlamos árnyalni a volt titkosszolgálat embereinek tevékenységét, meghatározva a jó, illetve a rossz szekusok kategóriáját.
Példa erre a besúgói múltja miatt a kormányzó Nemzeti Liberális Pártból (PNL) a napokban kizárt Mona Musca és Ioan Ghise parlamenti képviselő esete. Miközben a volt kultuszminisztertől (nem mellékesen az egyik legnépszerűbb romániai politikus), valamint Brassó egykori polgármesterétől az alakulat az átvilágítás apropóján meghirdetett erkölcsi megtisztulás igényétől hajtva vált meg, még a párton belül is akadnak, akik élesen kifogásolják a döntést. A Theodor Stolojan volt kormányfő-pártelnök fémjelezte belső ellenzék azzal vádolja Calin Popescu-Tariceanu PNL-elnököt, hogy az átvilágítást ürügyként felhasználva, sztálinista módszerrel távolítja el ellenfeleit, holott Muscáról sem a Securitate irattárát vizsgáló tanács, sem az igazságszolgáltatás nem mondta ki jogerősen, hogy politikai rendőrségi tevékenységet folytatott. Mások furcsállják, hogy miért éppen most „számoltak le” a liberálisok Ioan Ghisével, holott egy évtizede köztudott, hogy besúgó volt. Éppen erre az esetre utalva figyelmeztetett Basescu államfő az átvilágítás hiteltelenítésére tett kísérletekre, szerinte ugyanis a folyamat farvizén nagyon sokan igyekeznek politikai tőkét kovácsolni maguknak, megpróbálva az újkori „erkölcscsősz” szerepében tetszelegni.
Alaposan megkérdőjelezi a romániai szekusvadászat sikerét az is, hogy az átvilágítóknak átadott mintegy másfél millió dosszié közül immár nemcsak az állami közméltóságok, politikusok kartotékjainak „röntgenezése” vált prioritássá, hanem az egyházfőké, a sportolóké és az újságíróké is. Márpedig a testület kapacitásából minderre nem futja. Arról nem beszélve, hogy a romániai közvélemény részéről jelenleg nagyobb igény mutatkozik az egykori besúgók, mint tartótisztjeik kilétének felfedésére. Sajátosan példázza ugyanakkor a múltfeltárás paradoxonát Stejarel Olarunak, a kommunizmus bűncselekményeit kutató intézet igazgatójának hét végi házasságkötése is. A legfőbb romániai szekusvadász hírében álló tisztviselőt ugyanis éppen Iustin Marchis ortodox pap eskette össze, akinek besúgói múltjáról a napokban hullt le a lepel.