Tisztítólábú lepkék

E tanév végén zajlott le a kétévente ismétlődő országos felmérés újabb fordulója, negyedikben, hatodikban és nyolcadikban. A negyedikes tesztet az ország összes általános iskolájában kitöltették, mégpedig időre: a gyerekeknek azt is fel kellett jegyezniük, hány percet szántak az adott feladatra. A tesztből kiderül, milyen készségek és képességek birtokába kell juttatni egy negyedikes nebulót.
Az első oldalon 25 színes képecske látható jól-rosszul, mindegyik kép fölött négy szó. A szavak előtt számok vannak. A feladat: „Amelyik szó jelentése illik a képre, annak sorszámát karikázd be, amelyik nem illik, annak sorszámát húzd át!” Nos, az egyik képecskén egy hegy látható, fölötte a szavak: eszköz, gyalu, udvar, hegy – itt csak a hegy szó előtti számot kellett bekarikázni, mert az nyilvánvaló, hogy a hegy nem eszköz, nem gyalu, nem udvar. Nem mindegyik esetben ilyen egyértelmű a döntés (még ha kizárjuk is azt a lehetőséget, hogy nem mindegyik esetben látszik jól a kép). Az utolsó képen egy asztal látható, négy-négy ember ül mellette szemben egymással, a leghátsó a bal oldalon – úgy tűnik – beszél (nem vagyok benne biztos). A képecske fölötti szavak: számos, tárgyalás, erőltet, megterít. A tárgyalás szót biztosan be kell jelölni. A megterít biztosan nem tartozik ide. De mi a helyzet a másik kettővel? A számos jó lehet, mert számos ember számos problémát tárgyal meg, az erőltet szót sem lehet teljes biztonsággal kizárni, mert lehet, hogy erőltet a beszélő valamilyen témát (szemben vele két résztvevő egymással beszélget, feltehetően nem figyelnek). Tessék eldönteni. Én bejelölnék három megfelelést. A 12. képen egy rab üldögél csíkos ruhában, lábán jó nagy golyóbissal. A szavak: ábrázol, fogoly, forgat, hat. A fogoly kétségkívül semmit nem forgat a kezében, de sötét gondolatokat forgathat a fejében, s a börtön rosszul hathat az idegeire, szóval a hat is bejelölhető, ha igének értelmezem.
A szavak között egyrészt vannak többjelentésűek és homonimák, másrészt olyanok, amelyek szövegösszefüggés nélkül nehezen értelmezhetőek (alkatra, veszélyeztet, maradékát), harmadrészt pedig olyanok, amelyek távol állnak a tízéves gyerek szókincsétől (ilyen a tárgyalás is). Az is előfordulhat, hogy a gyereknek jobb a fantáziája, mint a teszt készítőjének, s bejelöl olyan szavakat, amelyekre nem is gondolnak, s meg is tudja magyarázni gondolatkapcsolásait. Javaslom, hogy csináltassák meg ezt a feladatot saját munkatársaikkal, meg fognak lepődni az eredményen.
Egyébként ilyen típusú feladatot a szóképes (globális) olvasástanítási módszerben szoktak adni első osztályban. Annyi történt, hogy belekevertek elvont jelentésű, szövegösszefüggés nélkül nehezen értelmezhető szavakat is a tesztbe.
A második feladat szinonimaolvasás. Az utasítás a következő: „Hasonlítsd össze a kisbetűs és a NAGYBETŰS szavakat! Amelyik kisbetűs szónak van hasonló jelentésű NAGYBETŰS megfelelője, annak sorszámát karikázd be, amelyiknek nincs, annak sorszámát húzd át!” Tehát a megpillant és az édesapa előtti számokat be kell karikázni, mert alattuk szinonimáik vannak: ATYA, MEGLÁT (ravaszul fel van cserélve a sorrend). Az önkéntelen és a kirak, valamint a körülnéz és a kitesz párból csak a kirak és a kitesz egyezik. Van ám itt egy bökkenő. A 8. feladat szavai a következők: rendszer, középiskola, GIMNÁZIUM, LECSÚSZIK. Körülbelül harminc éve magyarázzuk a tanügyi néniknek és bácsiknak, hogy a szinonimaviszony és a fogalmi kör tagjai között lévő viszony két különböző dolog. A középiskola nem szinonimája a gimnáziumnak, a gimnázium egy középiskola-fajta, ahogyan a kutya sem szinonimája a pulinak, a puli kutyafajta (a szinonimaszótár el is különíti a kétféle viszonyt, de az általános iskolai tankönyvekben is benne van, legalábbis a jobbakban). Miért kérdeznek tízéves gyerekektől szinonimaviszonyt, amikor maguk sincsenek tisztában vele? Ha ebben a feladatban egy okos gyerek semmit nem jelöl be, el kell fogadni, mert neki van igaza.
A harmadik feladat szójelentés-olvasás, jelentéseket és szavakat kell egyeztetni. A csúcs az utolsó egység. A jelentések: „ezerszer egymillió”, „hibás eredménnyel jár”, „anyagilag pártfogol”, „hegyek között fekvő sáv”, „beszélni nem tudó” – az egyeztetendő szavak: emleget, mindenesetre, orosz, behoz, többé. Persze itt semmi nem egyezik, de a szerencsétlen gyerek honnan tudja, hogy mi az, hogy „hibás eredménnyel jár”? Meg „anyagilag pártfogol”? No persze, őt nap mint nap anyagilag pártfogolják.
Ezután számírás, mértékegységváltás, összeadás, kivonás, szorzás, osztás következik, ilyen van közöttük: 1x7, 10x3, 100:10, de ilyen is van: 3000 mm2 hány cm2. Szerintem az összeállítás szélsőséges, de a matematika felsőbbrendű ügyébe nem szokás beleszólni.
Majd következik az elemi gondolkodási képesség vizsgálata. Az utolsó előtti egyoldalas feladat a „lepkés”, a neve: rendszerezés, tulajdonképpen logikai osztályozási feladat. A megkívánt háttértudás a nem- és a fajfogalom elkülönítése a megkülönböztető jegyek felismerése alapján, csak nem nevezik így. Dobozok helyettesítik a kategóriákat, a kisebb dobozokba kerülnek a fajfogalmak, a nagyobbakba a nemfogalmak. A nagyobb dobozba tehát az kerül, ami a megadott jegyekből közös, el kell hagyni a fajra vonatkozó megkülönböztető jegyeket. Az első feladat két kisebb dobozában ez van: 1. Vándorló, kártékony, nappali lepkék; 2. Tisztítólábú, nappali, sárga kártékony lepkék. A nagy dobozba ez kerül: nappali, kártékony lepkék. A nappali, kártékony lepkéknek két fajtájuk van: a vándorlók és a sárga tisztítólábúak. (A visszafele műveletet, a felosztást az utolsó feladat kéri.)
Ezután definíciót kellett alkotni: meg volt adva a meghatározandó fajfogalom (bék, kéd, réb – jól olvassák, ezek értelem nélküli, nonszensz szavak), a nemfogalom – a bék esetében rágcsáló – s a tulajdonságok: (az évszaktól függően) rozsda, fehér vagy zöld színű. Tehát ezt kellett leírni: A bék olyan rágcsáló, amelynek az évszaktól függően rozsda-, fehér vagy zöld színe van. Ugyanez a feladat a kéd és a réb esetében. Azután bonyolódik a dolog, mert hármas hierarchiát kell elrendezni: oroszlánok, macskafélék, ragadozók.
A következő első pillanatra nehéznek tűnő variációs feladat: betűsorrendeket kell felállítani, bizonyos megkötésekkel. Ilyennel emlékezetem szerint matematikaórán foglalkoznak a gyerekek.
Az utolsó feladat egy nyomtatott szöveg másolása. Csak másolás. Helyesírási készségre nem kíváncsiak, s nem kíváncsiak az alapszófajok – például a főnév és az ige – felismerésére sem.
Nem folytatom, s nem keresem meg a tesztlap amerikai mintáját sem (azért a tisztítólábú lepkére kíváncsi volnék). Csak azt nem értem, a bék, kéd és réb után miért nem szabad a gyerekeknek megtanítani, hogy az ige cselekvést, történést, létezést jelentő szó.
Az efféle teszt súlya igen nagy: befolyásolja az elkövetkezendő évek oktatását. Ez a teszt semmiféle nyelvtani-helyesírási ismeretet nem kér számon, de szövegértést sem. Alsó tagozatban az alapvető nyelvtani fogalmakat ki kell alakítani, s le kell rakni a helyesírás alapjait, legalábbis eddig így volt (ezt a készségfejlesztést később nem lehet pótolni, tehát az alsó tagozat felelőssége nagy). Ha a tesztben ilyen nyakatekert, idétlen definíciókat alkottatnak, miért nem lehet a definiálás képességét a nyelvtan alapján megtanítani? Kérdezem: mi lesz az idegen nyelvek tanításával? Elrettentő példának említem, hogy egy fővárosi elit iskola német tagozatos alsós osztályaiban nem íratták ki névelővel a főneveket! Miféle tanítás ez? Tényleg azt gondolják, hogy a nyelvtan tanítására nincs szükség? A helyesírást a gyerek pedig majd kinézi a szótárból? Egyáltalán: azt képzelik, hogy alsó tagozaton olvasni sem kell megtanulni? Csak képecskéket és szavakat egyeztetni? Megint jön a globális olvasástanítás? Ezért szükséges a képességfejlesztés még ötödikben és hatodikban? Ezért kell tönkretenni a nyolcosztályos gimnáziumot? Miért nem akarnak normális módszerekkel tanítani alsó tagozaton?
Van itt még egy elvi kérdés. Ez pedig a készség és a képesség értelmezése. A modern kognitív pszichológiának középponti fogalma a metakognitív készség, ez pedig nem más, mint a tudatos tanulás és a tudatos önellenőrzés. A kognitív pedagógia képviselői is iskolai tudásról beszélnek, tudásról! A készség- és a képességfejlesztés nem jelenti azt, hogy semmit nem kell tanítani. Húsz évvel ezelőtt lehet, hogy azt gondolták, de ez a vélemény ma már idejétmúlt és tarthatatlan.