Miközben a magyar rendőrség egyes alakulatai a saját pénzükből kénytelenek vásárolni a military shopokban bizonyos védőeszközöket maguknak, a tömegoszlatásra valóban alkalmas védőruhákkal és pajzsokkal Koszovóban és Hajmáskéren gyakorlatoznak a katonák. Legalábbis ez derült ki azon a hadgyakorlaton, amelyet múlt hét csütörtökön tartottak meg a Magyar Honvédség Veszprém melletti gyakorlóterén.
A bázis úgynevezett 0 ponti figyelőépülete előtt jelképes katonai tábort építettek fel a dinamikus hadi bemutatóra érkező vendégeknek, amelyet spirális szögesdróttal, homokzsákokkal megerősített átlőhetetlen, mobil táborfallal, őrtornyokkal, gépjármű-átvizsgáló öböllel vettek körül.
Először egy húszfős elégedetlenkedő csoportot játszó csapat jelent meg a tábor kapujánál, akiket katonai terepjáróból leadott figyelmeztető géppuskasorozattal zavartak el a nézők látóköréből. A bázis másik oldalánál már tömeg jelent meg, élén a provokátorral. Ha a tömeg felbujtójának a kezében nem egy hatalmas műagyag szekerce lett volna, azt is gondolhattuk volna, hogy nem hadgyakorlaton vagyunk, hanem az elmúlt idők budapesti valóságában. A vízzel töltött pillepalackokat dobáló elégedetlenkedő tömeget fekete, ütésálló védőruhában feszítő, pajzsokkal felszerelt rohamosztag űzte el a tábor környékéről. Ilyen katonai rendfenntartó szakasz egyébként – mint később megtudtuk – csak Koszovóban működik, és Pristinában állítólag szükség is volt a tömegoszlatók munkájára. A honvédség legújabb misszójában, az afganisztáni magyar tartományi újjáépítési csoportban azonban inkább „a civil kapcsolatok elmélyítése”, vagyis a barátkozás lenne a feladat, ezért oda nem is szállítottak a különleges felszerelésből.
Információink szerint egyébként az afganisztáni nemzeti hadsereg és rendőrség rendkívül elégedetlen volt a hollandokkal, akiktől átvettük a tábort Puli Humriban. Az elődeink egy iskola és egy félig sem működő sajtgyár építgetésén kívül nem csináltak szinte semmit a helyszínen, még a gazt sem irtották ki a tábor területén. Erre azonban nem is volt szükségük, hiszen évente egymilliárd forintnak megfelelő összeget kaptak Hollandiából a környékbeli hadurak és drogbárók lefizetésére. A magyar missziónak azonban nincs ennyi pénze ilyen célokra, így kénytelen a fegyveres védelem lehető legtökéletesebb formáira berendezkedni. Hajmáskéren például bemutatták annak a kutyás tűzszerészalakulatnak a munkáját, amely képes a tábor környékére érkező autókat ellenőrizni. Tizenként kiképzett kutyával dolgozik a csapat, és az ebek tíz különböző robbanóanyagot ismernek fel, a tűzszerészek pedig ezeket korszerű eszközökkel a helyszínen megsemmisítik. Megismerhettük azt is, hogy a katonáink miként mentenek ki egy távirányítású bombával megállásra kényszerített humanitáriussegély-konvojt az ellenséges tűzből, BTR harci járművek és harci helikopterek segítségével.
A forgószárnyasok támogatták a különleges műveleti alegység gyakorlatát is, amelyben egy ellenséges járművet semmisítettek meg. A kommandósokat egy hágcsó segítségével a levegőben repítették el biztonságos területre. Segítséget nyújtottak egy aknagránát-támadás és egy fegyveresen támadó csoport külső akciójának elhárításában is. Az egyik főszerep az egész hadgyakorlat alatt tehát a harci helikoptereké volt, pedig a Magyar Honvédség Mi–24-es orosz gépei nem jutnak ki Afganisztánba. Mint Győrössi Ferenctől Hajmáskéren megtudtuk, nem tervezik ilyen eszközök kiszállítását a legveszélyesebb missziónk támogatására, de a németek Kunduzból vagy Kabulból azonnal harci helikoptereket küldenek a magyarok hívására, ha arra szükség van. Igaz, a repülési idő legalább fél óra a magyar táborig, de sikeres felderítés esetén a parancsnok állítása szerint időben a helyszínre érkezhet a légi támogatás vagy a mentőhelikopter (MEDEVAC). Forrásaink szerint azonban nem véletlen, hogy a honvédség szolnoki különleges egységeinél a legszigorúbb titoktartás mellett képezik az amerikai hadsereg szakértői a magyar egészségügyi katonákat arra, hogyan lehet majdnem műtét szintű, életmentő beavatkozásokat elvégezni egy sebesülés helyszínén, amíg megérkezik a segítség. Az afganisztáni missziónknak ugyanis a légi mentést is távoli bázisokról kell igényelnie.
Feltűnő, hogy a díszlettáborban felállítottak egy légvédelmi Mistral üteget is, de ezt nem használták. A magyarázat egyszerű: ezekkel a rakétákkal már csak a lengyel tengerparton tudnak gyakorlatozni a katonáink, mióta felszámolták az erre alkalmas gyakorlóteret. A rakétákat egyébként is drága mulatság lenne elpazarolni, ahogyan több ezer liternyi üzemanyag szükséges a MiG–29-esek felszállásához is, ami idén kimaradt a hadgyakorlatból. Az 1200 katonával, 25 darab harci járművel, négy tüzérségi eszközzel, 214 gépjárművel és hat helikopterrel előadott, kétségtelenül életszerű gyakorlattal Sólyom László köztársasági elnököt mindenesetre sikerült meggyőzni. Az államfő a honvédek előtt elmondott beszédében ugyanis kiemelte: megnyugtató, hogy kevesebb katonával, de jobban felkészült, korszerűbb haderővel védjük a hazát.
Egyértelműen vezet a Fidesz a többi párt előtt