Che és az aranyifjak

Nehéz lehet ma tizen-huszonévesen az MSZP szekerét tolni. Ingyen kiváltképp. Az rendben van, hogy a szocialisták ifjúsági szervezete, a Fiatal Baloldal nevű pártfunkcinevelde legkitűnőbb pajtásai számíthatnak Fletó és Hiller Pisti hálájára: a tehetséges ifivezetők idővel ölükbe kapják a szocialisták teljes kapcsolatrendszerét, és már indulhat is a nagy biznisz, de a szimpla szimpatizánsoknak (két választás között) még a legkevésbé sem vidám magyar barakkban sem szokás alamizsnát dobni. Nekik bizony eszme – vagy, hogy a balos pajtások is értsék: ideológia – kellene. Ha lenne. Tizenhét évnyi seftelés után a szocialisták aranyifjai most jutottak el odáig, hogy megkísérelték papírra vetni a hitvallásukat, ennek a küszködésnek az eredménye a Che Guevara Magazin.
A súlyos iromány küllemét tekintve valamelyik, a harmadik világban meggazdagodott amerikai multinacionális vállalat PR-csapatának kizárólag a törzsvevőkörnek szánt exkluzív brosúrájára hasonlít: Magyarországon legfeljebb a Csepelre tervezett óriás szennyvíztelep soha el nem kezdődő építkezéséről szokás ilyen drága kiadványban tájékoztatni a szerkesztőségeket. A Fiatal Baloldal színes, keménypapírra nyomott Chemagazinja (rövidítés az impresszum alapján) ráadásul ingyenes, annak árát az Index internetes hírújságnak nyilatkozó Szvoboda László főszerkesztő szerint haveri alapon dobták össze, és az MSZP-nek semmi köze hozzá. A bele írók sem kapnak pénzt, csakúgy, mint a lapnak nyilatkozó hírességek. Bámulatos ez az önzetlen összefogás, Szvobodától (aki munkaidőben az MSZP-képviselőjeként ül a Borsod megyei közgyűlésben) eszerint még sokat tanulhat a hazai civil szféra.
Ha felnyitjuk a bevezetőben önmagát „bevállalós, provokatív, harcos, cinikus és cool” jelzőkkel illető kiadványt, rögvest sugározni kezd belőle az a szellemi űr, amely tökéletesen jellemzi a Magyar Szocialista Párt vezetőit és holdudvarát. A lap valójában egy akaratlanul is jól sikerült önleleplezés, annak az igazolása, hogy – Gyurcsány Ferenc unalomig ismételt szólamaival ellentétben – a magyar konzervatív jobboldalnak nincs eszmei ellenfele, azzal szemben ma egy sok-sok pénzzel összetákolt, vállalhatatlan múlttal és kibogozhatatlan kötelékekkel terhes érdekszövetség áll, s ez sajnos fokozottan igaz az utánpótlásra, vagyis a Fiatal Baloldalra.
A magazin szerkesztőségi bevezetője a nagyfőnöktől elcsent Igen, megcsináltuk mottóval hirdeti: „tesszük, amiben hiszünk, trendi baloldali magazint hívunk életre”. Kalandozzunk hát egy kicsit az oldalakon, miben is hisznek a baloldali ifjak, mi a trendi arrafelé?
Nos, trendi Geszti Péter, aki háromoldalas interjúban beszél arról, miért exponálta magát az elmúlt hónap „antidemokratikus törekvéseivel” szemben, szó esik a kíméletlen kapitalizmusról és a bangladesi gyermekmunkáról. Néhány avítt, lábszagú, álfiatalos téma után maga Che és a kommunista hadúr mindjárt több posztere, majd a róla szóló sablonos, összeollózott írás következik. Próbáljuk megtudni, miért vált Fidel Castro hírhedten véreskezű egykori jobbkezéből „a világ fiatalságának példaképe”, de nem sikerül. Folyt. köv. – ígéri a szerző.
Mivel a „bevállalás” jegyében a szerkesztők nagyot akartak markolni, mindjárt visszanyúlnak a keresztényszocializmus gondolatához is, a Bal lator című szösszenetben megállapítva, hogy „az első baloldali szent a mi névshowrunkban” Keresztelő Szent János, akit a szerzők első látásra „homlessnek mondanának”, de kiderül róla, hogy korántsem Marx, hanem ő az egyik első baloldali (trendi) forradalmár.
Valódi gyöngyszem a Határsáv, amelyet a következő számokban is továbbélő rovatnak ígérnek, s amelyből kiderül majd, hogyan viszonyul az igazi baloldal a határon túl élő magyarsághoz. Annyit már most világossá tesznek, hogy „Mi úgy gondoljuk, nem attól lesz valaki felelős a nemzetért, hogy brutálisakat nyilatkozik az erdélyi szürkületben” (…) „a kisebbségek jogainak biztosítása a hagyományos baloldali értékeken nyugszik”. A nagytiszteletű rovatvezetőség (a szerzők szerényen csak így aposztrofálják magukat) így nem kisebb bölcsességet fektet le, mint hogy a határon túli magyarság helyzetének jobbítása nem a melldöngetésben, hanem a higgadt, konszenzuson alapuló nemzetpolitikában rejlik. Jó tudni.
A Chemagazin (szokjunk hozzá, egy ideig még biztos lesz pénz a kiadására) végül a Talajgyakorlat című rovattal zárul, ahol „Politikai taplóságok” gyűjtőcímmel találkozhatunk újra Orbán Viktor, Pokorni Zoltán, Csurka István, Varga Mihály és Wittner Mária szavaival. Az újságból Che Guevaráén kívül egy másik plakátot is kivághat az immár ideológiailag képzett Geszti-fan, keresztényszocialista, kubai forradalmár ifjú baloldali olvasó: ez pedig Osztapenko és Steinmetz elvtársak zászlóval integető szobrainak képe, a háttérben a budai naplementével, egyenesen a Szoborparkból. Ennyit sikerült tehát összehozniuk a feltörekvő MSZP-seknek.
Ha mindennek a segítségével sem tudna eligazodni a célközönség a Fiatal Baloldal hitvilágában, lapunk az alábbi emlékeztetővel igyekszik kisegíteni a nyájas fiatal olvasóközönséget: a Fiatal Baloldal a kubai forradalom, Geszti és Szent János mellett hisz a tandíjban. A szervezet közleményében gyávának minősítette azokat, akik a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának októberi, budavári tüntetésén felvonultak. Emellett előszeretettel lépnek fel az MSZP vasökleként, így a közelmúltban hűtlenségért jelentették fel a rendőrségen Orbán Viktort, a Fidesz-elnök strasbourgi ötvenhatos beszéde miatt, s a legelsők között követelték, hogy a szocialista és szabad demokrata politikusok szavazzanak bizalmat október 6-án Gyurcsány Ferencnek, a „sikeres és fejlődő új Magyarország érdekében”, továbbá osztogattak „kaméleon díjakat” az MDF-ből a Fideszbe igazolt politikusoknak. Nem állnak távol a balos fiataloktól a botrányok sem: elegendő csak a diákmunka-közvetítéssel foglalkozó egykori Rébusz szövetkezet körüli rendőrségi eljárásokra, vagy a Szabó Bálint, a FIB volt Vas megyei elnökének megerőszakoltatásához vezető szavazatvásárlási ügyre gondolni.
Az öreg szocikat – beleértve az utolsó KISZ-vezérkart – könynyebb megérteni: ők csak ott folytatták, ahol 1989-ben abbahagyták. A fiatalok viszont pontosan tudják, hogy mit vállaltak: Ron Werber, Kovács László, Lendvai Ildikó és Gyurcsány Ferenc legjobb tanítványai ők. Ez a kísérletük, a Chemagazin a kortársak elkábítására talán nem jött be, de nem kétséges: a fiatalok megdolgozása csak most kezdődik igazán. Bár a leplezetlenül forradalmi töltetű Che-romantikával azért óvatosan bánnék a helyükben. A globalizáció legrosszabb arcát megjelenítő Gyurcsány-rezsim ellen barikádokat építők között lassan megjelennek a nemzetközi G8-csúcsokról ismert anarchista, szélsőbaloldali tiltakozók is.