Nemrégiben Erdélyben járt, hogy az 1848-as szabadságharcos emlékhelyen, Bodvajon átadja azt a vashámort, ahol Gábor Áron első két ágyúját öntötték, de a látogatásnak más üzenete is volt. Ha azt mondom, hogy Erdély, mi jut elsőként az eszébe?
– Nekem Sütő András. Hosszú ideig voltam vele kapcsolatban, rajta keresztül ismertem meg jobban Erdély történetét, kultúráját és azokat az embereket, akiket Székelyföldön ismerek. Elsősorban sepsiszentgyörgyieket, mert Veszprémben éltem, és az ottani és a sepsiszentgyörgyi színháznak nagyon szoros volt a kapcsolata. Egyetemistaként jártam Erdélyt, és már akkor megértettem az ottani embereket, és azt is, hogy Trianon mit jelentett számukra. Mit jelent megélni a kisebbségi létet a szülőföldön, amely valaha Magyarországhoz tartozott. Erdélyben ismertem meg a népi kultúra megtartó erejét, illetve az egyház társadalomformáló szerepét. Nagyon sokat adott nekem ez a tapasztalat, ezek az ismeretségek.
– Ehhez képest az MSZP, amelynek ön az egyik alapítója, december ötödikén a kettős állampolgárság megadása ellen kampányolt Magyarországon. Milyen érzés volt hallgatni a párttársai érveit? Egyetértett velük?
– Az MSZP nem Erdély ellen kampányolt, hanem a népszavazás ellen. Nagyon dühös voltam, és sajnáltam, hogy ilyen csapdahelyzet kialakulhatott. Az alaphiba az volt, hogy a Magyarok Világszövetsége ezt népszavazási kérdéssé tette. Ez „érzelmi zsilipeket” nyitott fel, és az ebből adódó gondokra nem lehetett valódi megoldást találni. A szocialista párt belső vitáin azt az álláspontot képviseltem, hogy bojkottáljuk a népszavazást, hiszen a határon túli magyarsággal romolhat meg hosszú távon a kapcsolatunk, és sajnos, ez így is lett.
– Ezek szerint a népszavazáskor távol maradt a szavazóurnáktól?
– Elmentem szavazni, de ebben a kérdésben nem jelöltem be semmit. Nem örültem az MSZP politikájának, amelyet a kettős állampolgárság ügyében kénytelen volt folytatni. Éppen ezért nem szavaztam, és nem is szólaltam meg e kérdésben annak idején.
– Az erdélyi Magyar Polgári Szövetség és a Székely Nemzeti Tanács transzparenssel fogadta önt Bodvajon, amelyen többek között „gyilkosok jobb kezének” nevezték. Ön szerint ezekben a napokban méltó szabadságharcos emlékmű avatására az, aki KISZ-titkárként az ’56 utáni veszprémi megtorlásokért felelős Pap János megyei MSZMP-titkár mellett dolgozott?
– Ötvenhatban hatéves voltam, és másfél évtizeddel később, 1969-ben kerültem Veszprémbe, az egyetemre. Amikor negyedszázaddal ötvenhat után, a nyolcvanas évek elején a KISZ megyei vezetője lettem, Pap János még három évig volt a megyei párttitkár. Neki senkivel sem volt kapcsolata, így különösebb kapcsolatom nekem sem volt vele. Nem azonosultam a politikájával, azzal sem, amit ’56 után és azzal sem, amit a nyolcvanas években képviselt. A változás jele volt annak idején, hogy egyetemi oktatóból a KISZ megyei vezetője lettem; csöndes, de feszült viszony volt az egyetem és a mindenkori pártbizottság között. Távozásom oka is politikai volt. Miután Szegeden betiltották a Tiszatáj című folyóiratot, én adtam ki egy irodalmi újságot Visszhang címmel, részben ugyanazokkal a szerzőkkel. Négy szám megjelenése után – ha úgy tetszik, „felfelé buktattak” – indultam a városi tanácsi választásokon, s több jelölt közül én lettem az elnökhelyettes.
– Ha már a generációs különbségeknél tartunk, ön 1969-ben lett tagja az MSZMP-nek, amikor én születtem. A hatvanas évek elején azonban még politikai foglyokat akasztottak. Tudott erről? Egyáltalán mi volt a véleménye akkor az 1956-ban történtekről?
– Tizenkilenc évesen nem tudtam ötvenhatról semmit. Összesen annyi képem maradt meg arról az időszakról, hogy Jászapátiban 1956. november negyedikén, még óvodásként néztem az orosz tankokat, ahogy vonultak Budapest felé. Életemben akkor láttam először tankot. Családomban nem politizált senki, éltük a mindennapi életünket. Másodéves egyetemista koromban itthon és külföldön vásárolt könyvekből kezdtem megismerni az eseményeket. Az egyetemen kezdtünk el beszélgetni ötvenhatról, és a hetvenes években a tanáraink is egyre nyitottabbakká váltak. A nyolcvanas évek közepén viszont már szinte mindent meg lehetett tudni a forradalomról.
– Ezek az ismeretek sem tántorították el attól, hogy továbbra is az MSZMP-ben politizáljon?
– Az MSZMP-t nem azonosítottam azzal a megtorlással és politikai üldözéssel, amely 1956 után történt. Sőt, úgy gondoltam, hogy a változás motorja lehet. A nyolcvanas évek közepén a Veszprémi Napló című újságban megjelent egy cikkem arról, hogy a Gorbacsov által kezdeményezett reformok eredményesek lehetnek-e vagy sem. A lap szerkesztője megrovást kapott, mert azt írtam, hogy többet kell tenni a peresztrojkánál. Később, 1988-ban a reformkörök egyik alapítója voltam. Az MSZMP feloszlatása után ezek a csoportok alapították meg az MSZP-t. A reformértelmiségi elit egyébként már akkor sem ellenforradalomnak nevezte ötvenhatot, hanem „sajnálatos eseményeknek” egészen addig, amíg Pozsgai Imre meg nem törte a jeget, és ki nem jelentette, hogy népfelkelés történt.
– A bodvaji 1848-as emlékhely avatásán elmondott beszédében Deák Ferencet idézte, aki azt mondta: mindent kockáztathatunk a hazáért, a hazát viszont nem kockáztathatjuk. Ezzel csak 1848-ra és 1956-ra vagy a jelenlegi budapesti eseményekre kívánt célozni?
– Jól érzi, hogy utalni akartam a jelenlegi budapesti eseményekre is. Nagyon nehezen barátkozom meg azzal a gondolattal, hogy Budapest utcáin randalírozás és erőszak van, hogy az MTV székházát megostromolják, hogy a Kossuth teret körbe kell keríteni egy ünnepség biztonságos megrendezése érdekében. Nem gondoltam volna, hogy egyszer a rendőrségnek kell garázda elemeket megfékezni a fővárosban.
– A rendőrség sokak szerint nem volt a helyzet magaslatán. Többek között indokolatlanul brutálisan lépett fel, és békés tüntetőkre szorította rá az Astoriánál azokat a demonstrálókat, akiket már felbőszített a Deák téren elkövetett erőszakos beavatkozásaival.
– Ez csúsztatás. Meghallgattam a rendőrök nyilatkozatait. Ezek alapján teljesen egyértelmű volt, hogy az Alkotmány utca környékéről szorították ki a randalírozókat, akik onnan három irányba mehettek. Amikor a rendőrök látták, hogy a randalírozók egyik csoportja az ellenzék rendezvényének helyszíne felé tart, figyelmeztették a Fideszt. A rendőrök ráadásul megálltak, az Astoriától távol, a Deák Ferenc tér vonalában, hogy még véletlenül se akadályozzák a békés nagygyűlést. Csak jóval annak befejeződése után folytatták az oszlatást. A lezajlott vizsgálatok alátámasztják a rendőrség nyilatkozatait.
– Sokan másképp élték meg ezt az estét, ahogyan a szeptemberi összecsapásokat is. Hozzánk például érkeztek olyan hírek a katonáktól, hogy miközben az MTV ostroma utáni napokban az Oktogonnál rendőrök kergették kaotikus ritmusban a járókelőket, a honvédség egy szakaszát töltött fegyverrel, ponyvás teherautóval átszállították a Zách utcai laktanyából a Honvéd utcába, hogy védjék a Honvédelmi Minisztérium épületét. Ki adta ki erre a parancsot?
– Aki ezt állítja, vagy nem katona, vagy hazudik. Töltött fegyverrel egyetlen alakulat sem közlekedett Budapest utcáin. Fegyverek aktivizálására kizárólag az objektumparancsnok parancsára az adott katonai objektumban kerülhet sor. A napi jelentések szerint a fegyverek aktivizálására még a katonai objektumokban sem volt szükség. A Honvédelmi Minisztérium valóban kiemelten védett katonai objektum, amelyet az objektumparancsnok fenyegetett helyzetben köteles fegyverrel is megvédeni a törvényekben és a rendelkezésekben leírtaknak megfelelő módon.
– Lapunkhoz érkeztek olyan információk is, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem hallgatóit is beöltöztették bevetési ruhába, hogy részt vehessenek a tömegoszlatásban.
– Az ilyen állítások nem tisztességesek a Magyar Honvédséggel, sem a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemmel szemben. Az egyetem saját katonai objektumait őrzi, semmilyen más katonai feladatot nem kaptak, nem vonták be őket semmilyen feladatra. Hangsúlyozom, hogy magyar honvéd – legyen tiszt vagy növendék – soha, semmilyen formában sem vehet részt semmilyen rendfenntartási akcióban. Ez nem játék. A tévészékház ostroma utáni napon tüntetőleg nem mondtam le a látogatásomat Koszovóban, hogy világosan jelezzem: Magyarországon nincs olyan helyzet, amelyben a katonaság bevetésére volna lehetőség. A honvédséget az alkotmány szerint csak szükségállapot, rendkívüli állapot vagy hadiállapot esetén lehet belföldön bevetni. Minősített időszak bevezetését viszont csak az Országgyűlés rendelheti el kétharmados többséggel. Amennyiben a parlament akadályoztatva van, az Alkotmánybíróság elnöke, az Országgyűlés elnöke és a miniszterelnök együttes javaslatára a köztársasági elnök rendelheti el még a legalacsonyabb fokozatot is. A honvédség még a szükségállapot és az ezzel járó kijárási tilalom esetén is csak objektumvédelmet láthat el.
– A Deák tér környékén beindították egy tankot is. Mi volt az első reakciója, amikor ezt megtudta?
– Megdöbbentett az eset. Előre kitervelten és felkészülten indították el. A tanknak ugyanis a múzeumi munkatársak kivették az akkumulátorát és a vezetékrendszerét, lelakatolták a nyílását, vagyis a beindítása szervezettséget feltételez. Azóta be is rendeltem minden olyan haditechnikai eszközt, amely Magyarországon bárhol arra szolgál, hogy a lakosságnak bemutassák a honvédség eszközeit. Akik ezt a felháborító garázdaságot megtették, azok ezzel elintézték azt is, hogy iskolások se tudják megismerni a történelmi múltunk eszközeit, mert nincs garancia a későbbiekben arra, hogy másnak nem támad hasonlóra kedve.
– A szervezettségről jut eszembe: nehéz ma már eldönteni, kinek állt az érdekében, hogy Budapesten ilyen helyzet alakuljon ki. A kormányoldal azt állítja, hogy az ellenzék hergelte fel az embereket, az is tény azonban, hogy Gyurcsány Ferenc lemondását ma már a társadalom 43 százaléka tartja csak szükségesnek a korábbi 56 százalék helyett.
– A leghatározottabban visszautasítom azt, hogy ezekhez a randalírozásokhoz a kormány bármelyik tagjának köze lenne, és azokat az állításokat is, hogy a zavargások mögött a kormány provokációja állna. Hiszen a kormánynak nem lehet érdeke a destabilizálás. Ez a helyzet annak a taktikának a következménye, amelyet Orbán Viktor hirdetett meg. Nem azt állítom, hogy a Fidesz kilépett volna az alkotmányos keretek közül, és azt sem állítom, hogy közvetlenül politikusok kezdeményeztek volna ilyen akciókat, de az a destabilizálási taktika a belpolitikában, amelyet személy szerint Orbán Viktor követ, ehhez vezet.
– Nem inkább Gyurcsány Ferencnek köszönhető mindez, aki beszédeivel megsértette az ország szinte összes társadalmi csoportját, és az eddigi legtrágárabb magyar miniszterelnöki beszámolót mondta el Balatonőszödön az MSZP frakciója előtt? Ebben ráadásul elismerte, hogy a kormány négy évig nem csinált semmit, és a költségvetési adatok meghamisításával becsapta a választókat. Mire gondolt Balatonőszödön, amikor elhangzott ez a bizonyos beszéd, és hogyan tudta magában tartani az ott elhangzottakat?
– Ennek a frakcióülésnek csak az elején voltam jelen. Személyesen nem éltem át a helyzetet. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök később az Országgyűlésben bocsánatot kért a nyers és indulatos fogalmazásért. Én ezt fontos lépésnek tartom, mert a jelenlegi, emocionálisan túlfűtött hangulatban a feladatunk az, hogy csillapítsuk az emberek mély érzelmi megosztottságát. Vagyis felelős politikusként viselkedjünk. Amiben tudunk, állapodjunk meg az Országgyűlésben és az önkormányzatokban. Ne vessük el az egyetértést konkrét, megoldandó ügyekben, mert nem értünk egyet más dolgokban. Amiben nem tudunk megállapodni, arról viszont vitázzunk.
origo.hu
Egyértelműen vezet a Fidesz a többi párt előtt
