Hiány inzulinból?

Csaknem három hete, egészen pontosan a Richter Nyrt. gyorsjelentése kapcsán derült ki, hogy a kormány a gyógyszergyártókat olyan intézkedésekkel próbálja költségvetési befizetésre sarkalni, amelyek a cégeket több esetben akár csődbe juttathatják. Mit is jelent az, ha Magyarország legnagyobb gyógyszeripari cégeit túlzott adófizetésekre kényszerítik, akkor a vállalatok a számukra veszteséges termékeiket nem gyártják tovább?

2006. 11. 20. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mire számít a kormány akkor, amikor olyan adókat próbál a gyógyszergyártókra rákényszeríteni, amelyekkel a vállalatok veszteségessé is válhatnak? A Richter Nyrt. vezérigazgatója nemrégiben – a társaság harmadik negyedéves gyorsjelentése kapcsán – jelezte, hogy az új törvénytervezet szerint 2007-től egyes termékeket olyan adótényezők drágíthatják, amelyek csődbe juttathatják a céget.
Bogsch Erik akkor jelezte, hogy a Richternek az újabb és újabb befizetések akár hétmilliárd forintnyi veszteséget is okozhatnak. A generikus (utángyártott) termékeken a nyereség mindössze hét százalék, ezzel szemben a kormányzati javaslat úgy szól, hogy a cégeknek akár tizenhat százalékos termékenkénti befizetésre is kötelezhetők. A Richter mellett az Egist is igen erősen sújtja a csomag, a kisebbik gyógyszergyártót négymilliárd forint körüli veszteség érheti.
Ugyan azt senki nem mondta ki, hogy mit jelent az esetleges elvonás, de lapunk számítása szerint a legnagyobb nehézség a lakosságra hárulhat, hiszen a nem nyereséges gyógyszerek gyártását a cégek akár meg is szüntethetik. Ez azt jelenti, hogy az egyik legfontosabb terméket, az inzulint is érintheti a hiány, de a veszteségesen gyártott gyógyszerek között más létfontosságúak is találhatók.
Egy gyártó sem nyilatkozott úgy, hogy a számukra veszteséges, de a lakosság számára létfontosságú termék gyártását megszüntetnék, de több elemző felhívta a kormány figyelmét, hogy a jelenlegi gazdasági rendszer szerint egy cég sem kötelezhető arra, hogy csődbe menjen egy esetleges központi döntés szerint. Ha nem éri meg gyártani, akkor be kell szüntetni – ez a jelenlegi felfogás, és csak a gyártók jóindulatán múlhat, hogy meddig hajlandóak elmenni a veszteségek benyelése ügyében. Nem szabad elfeledkezni viszont arról sem, hogy az olyan részben még állami tulajdonban lévő cégek, mint a Richter, tőkepiaci értéke jelentős csökkenéssel számolhat. Az állami 25 százalékos tulajdoni hányad értéke a hétmilliárd forintos befizetés esetén harmincmilliárd forinttal érne kevesebbet.
Néhány napja a GKI Gazdaságkutató konferenciáján a Richter vezérigazgatója kibontotta a gyógyszergyártókat érintő megszorítócsomagot és részleteiben bemutatta, hogy mekkora veszteség érheti a céget. Bogsch Erik röviden vázolta a gyógyszerkiadásokkal kapcsolatos fontosabb magyar trendeket. Az egyik legnagyobb problémaként kiemelte, hogy pl. a 2005-ös 348 milliárdos gyógyszerkasszahiányból mintegy 160-170 milliárd forintot a szakorvosok által felírt 90,95 százalékos és 100 százalékos állami térítési kategóriába tartozó gyógyszerek okoztak (nem érzi sem a beteg, sem az orvos az ilyen szerek valódi terhét).
Érdemes elgondolkodni azon a kormányzatnak, hogy valóban megéri-e a gyógyszergyártókat annyira megterhelni, mint amenynyire azt tervezik. Az érvek láthatóan nem a csomagokat készítők mellett állnak. Meg kellene fontolni azt is, hogy a magyar készítményeket fontosabb lenne preferálni a támogatási rendszerben. Így történik ez az orosz piacon is, ahol a DLO-programból kiszórták azokat a külföldi termékeket, amelyek a hazaiakkal kiválthatók.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.