A kinematográfus

k ö n y v e s h á z

Aligha ismer az egyetemes filmtörténet még egy alkotót, akinél olyan magától értetődő természetességgel ötvöződött volna a művészi érzékenység, a technikai-mesterségbeli tudás és a teoretikus elme sziporkázó ragyogása, mint Bódy Gábornál. Talán Pasolini ilyen még. Bódy a rock and roll, a sebesség, a szemiotika és a Gesamtkunstwerk megszállottja volt. Tragikus haláláig úgy száguldott végig rövid életén, hogy a doktor Zsivago-léptékű megalomániától a kis költségvetésű underground szcénáig mindent kipróbált. Filmköltő volt, filozófus és nyelvész. Ő kinematográfusnak nevezte magát. Marginális önpusztító – mondták sokan. Ezt ismerjük Latinovitstól Huszárikig. Tarr Béla remek megjelenítésében: „Többnyire részeg disznónak tartották még akkor is, amikor már hetek óta nem ivott semmit. Szép emlék, ahogyan a Mafilm kávézójában a gyökeret eresztett Kossuth- és egyéb Aczél György-díjasok és a hozzájuk tartozó stúdióbrigantik dermedt rémülettel nézték bevonulását. Szmoking volt rajta, sárga gombbal.”
Lovag volt, az univerzum trubadúrja, naná, hogy nem tudtak vele mit kezdeni. Most sem tudnának, pedig már minden pojáca úgy néz ki, mintha egy konyhaművész csinálta volna tévedésből. Még egy ismeretterjesztő sorozatból (Filmiskola) is poézis vált a keze alatt, mert másként nem érdemes, ugye. Ebbe robbant bele, hogy ügynök, ugye. Besúgó, hogy az életmű megszülessen. Van erre bocsánat? Mivel zsarolták, élettel vagy halállal? Undor, mocsok, szemét. Illyés lánca. Láncos kutyák éji dala. Az életmű legjelentősebb részét a játékfilmek (Amerikai anziksz, Nárcisz és Psyché, Kutya éji dala) adják, de a hagyaték is zavarba ejtően gazdag. Az Egybegyűjtött filmművészeti írások című kötet többek között ebből tallóz. Tarr Béla előhangja hajszálpontosan elhelyezi a költőt korában, a felütést Bódy Vallomás az írásról és a filmről című önfeltárása és önéletrajza zárja. A vaskos kötet négy részre tagolódik: Elméleti írások, elemzések, javaslatok; Filmtervek, forgatókönyvvázlatok; Filmiskola; Amerikai anziksz. Ezek az alkotói műhely legbenső termei, ahol a meg nem valósult álmok álmodnak az alkotóról. Vágyak, képzeletzuhatagok, matematikai pontosság. Csak kettőt a tervekből kóstolónak: Bódy el akarta készíteni A hét szamuráj (Kuroszava), lásd később A hét mesterlövész (John Sturges) magyar verzióját 1976-ban (!). Helyszín a széttagolt, a török hódítás lepusztult csatatereként agonizáló Magyarország a XVI–XVII. században. A szinopszisban még azt is megpróbálta lenyomni a döntéshozók torkán, hogy Kuroszava műve szocialista realista, hátha ettől jobb kedvük lesz. Nem lett. A Medvetor pedig dokumentum- és egyben játékfilm lett volna az Urál menti vadásznépek medvekultuszáról. 1977-ben.
Az első kötetet Zalán Vince szerkesztette, a gyönyörű borító Romvári János munkája.
(Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások, 1. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 3880 forint)