Ha a pápa csónakja a tóba veszne, és én a vízen járva menteném ki Őszentségét, másnap a baloldali média azzal a szalagcímmel jelenne meg, hogy Berlusconi nem tud úszni – utalt az idén ötéves kormányzás után leváltott Silvio Berlusconi az ellene megnyilvánuló sajtóösszefogásra. A médiamágnás Lovag az év elejétől tartó gyilkos választási kampány során váltig állította, hogy televíziós megjelenéseinél rendre hátrányba kerül, igaz, saját megítélése szerint amúgy sem szeret szerepelni.
A 2006-os év valóban úgy kezdődött, hogy a Lovag ellen elkövetett fotóállványos „merényletkísérlet” kitervelőjének rendeztek gyűjtést az olaszok az elkobzott harci eszköz pótlására. Az áprilisi szavazásokig tartó ádáz küzdelem során az olasz közvélemény csak egyik ámulatból a másikba esett: először Berlusconi szexuális absztinenciát fogadott egészen a választásokig, amit későbbi bevallása szerint nem tartott be, majd következett a burleszkfilmekbe illő kijelentések sorozata. Megtudhattuk, hogy a Lovag „szegényes életet él”, miniszterelnök-jelöltsége kifejezetten áldozatot követelt tőle, de sajnos, nála nem akadt talpraesettebb jelölt. Az öt évig tartó országlása alatt hozott, személyét és cimboráit védelmező, számtalan testre szabott törvényről kiderült, hogy a volt kormányfő „az élő példa arra, hogy a politika és az üzlet kettéválik”, de ha ez esetleg mégsem így történt volna, azon ő „csak veszített”. A női választók szívét megdobogtatta, hogy Berlusconi a régi szegényes időkben bizony maga végezte a házimunkákat, így azonosul a háziasszonyok gondjaival is. Az olaszok szembesülhettek a megfellebbezhetetlen ténnyel, hogy a Berlusconi-kormány többet tett öt év alatt, mint maga Napóleon, soha nem állt még ennyi állampolgáruk munkában, sőt újabb egymillió munkahely ígérete is elhangzott. A még mindig kétkedőket a Lovag szerényen így győzködte: „Jó és ügyes vagyok, betartom ígéreteimet, a többiek gonoszak, bármire képesek és semmire sem alkalmasak.” Érthetetlen, hogy mindezek után Berlusconi mind-össze 25 ezer szavazattal alul maradt Romano Prodival szemben, akit „szerencsétlen flótásnak” titulált, aki azt hiszi magáról, hogy számít valamit. A választási ígéreteit azonban a Professzor sem tartotta meg: adócsökkentések helyett adóemelésekre ocsúdtak az olaszok, akik – annak rendje s módja szerint – többmilliónyian az utcán tüntettek a megszorítások ellen.
Tudjátok, miért csak négyórásak az utóbbi idők sztrájkjai? – szól az olasz vicc. – Mert nyolc óra alatt túlságosan el lehet fáradni.
Lehet, hogy ebben reménykedik Prodiék csapata?
origo.hu
Megtámadtak egy kisgyereket a játszótéren, „cigányzabot” nyomtak le a torkán
