Az összeállítást készítette: Pósa Tibor, Sitkei Levente, György Zsombor, Szentesi Zöldi László
Marokkó: zárt enklávék
Valószínűleg kevesen tudják, hogy a dél-európai Spanyolország két észak-afrikai város feletti ellenőrzésével afrikai állam is. Ceuta a Gibraltári-szoros afrikai részén fekszik, míg Melilla jóval keletebbre található kikötőváros. A két enkláve távolsága egymástól a szárazföldön mintegy 350 kilométer. A Marokkóba beékelt két kicsiny tengerparti terület spanyol föld. Ha spanyol föld, akkor ott spanyol törvények érvényesülnek. Ez a helyzet adja a mindennapos ostromállapotot, amellyel a két enkláve kénytelen szembenézni. A főleg nyugat-afrikai országokból érkezett emberek ezrei próbálnak meg átjutni a spanyol oldalra. Itt ugyanis a spanyol hatóságok szögesdrótból emelt kettős fallal próbálják meg útját állni az illegális bevándorlóknak.
Nap mint nap történnek halálesetek, főleg egy-két éve, amióta a marokkói hatóságok kegyetlenül viszszaverik a drótakadályhoz közelítőket. Eközben spanyol határőrizeti szervek videokamerán keresztül figyelik az eseményeket.
Az egészet tanúk és tévéfelvételek nélkül kell rendezni – jól tudják ezt mindkét oldalon. Évekkel ezelőtt Rabatot még az a vád is érte, hogy a korábbi uralkodója, II. Hasszán „zöld menetéhez” igencsak hasonló „fekete menetet” – afrikai bevándorlók hadát – szervezi Ceuta és Melilla destabilizálására. 1975-ben egy több százezer fős tömeg egyszerűen besétált Nyugat-Szaharára, ilyenformán szüntetve meg az utolsó spanyol gyarmatot. Azóta érezhetően javultak a spanyol–marokkói kapcsolatok, ám a sivatagon át egy jobb élet reményében Szenegálból, Maliból, Mauritániából jöttek száma nem akar csökkenni.
Palesztina: lopott földön
Palesztin területeken épül tovább az Izrael védelmét szolgáló fal, más néven a biztonsági kerítés. A sok helyütt nyolc méter magas betonfal számos kanyarulatot és bonyolult hurkot leírva jelöli ki elemzők szerint a jövendő izraeli–palesztin államhatárt, jócskán levágva a leendő palesztin állam területéből. Izraeli lapok arról is beszámolnak, hogy a fal azokat a kibővített zsidó telepeket védi, amelyek palesztin magántulajdonban levő földeken épültek fel, így az izraeli törvények szerint illegálisak. A Bcelem nevű jogvédő szervezet novemberben mutatott rá az ellentmondásra, miszerint az izraeli vezetés törvénytelenül fejleszti mesterségesen nagyvárossá az olyan telepeket, mint Ariel vagy Maale Adumim. Az ezeket védő fal úgyszintén palesztin magánterületen húzódik, az építkezésre sem engedélyt nem kért az izraeli állam a tulajdonosoktól, sem kompenzációt nem fizetett a megszerzett földért.
Míg a fal építésének 2002-es megindításakor még minden izraeli politikus a biztonsági szempontokat helyezte előtérbe, tavaly a Kadima párt választási győzelme után Ehud Olmert miniszterelnök négy éven belül végleges határokat ígért Izraelnek, amelyek a kerítés mentén fognak húzódni.
Észak- és Dél-Korea: gyermekjáték
A világ utolsó hidegháborús határvonalát Észak- és Dél-Korea találkozásánál láthatja az utazó. Az 1953-as tűzszüneti egyezmény értelmében az északi szélesség 38. körénél húzták meg azt a vonalat, amely nagyjából félbevágja a Koreai-félszigetet. Hivatalosan demilitarizált zónának nevezik, ám valójában a világ határai közül épp itt van a legtöbb fegyver, a két ország hadereje pedig nem messze ettől a vonaltól állomásozik. Az egymással folyamatos háborúban álló ország egyetlen ponton, Panmindzsonnál találkozik. A megosztott ellenőrzésű terület nagyjából egy folyosót és egy szobát tartalmaz. A szobában egy asztal található, ott szoktak ritka alkalmakkor tárgyalni egymással az érintettek. Az asztal középvonalán húzódik az 1953-ban meghatározott demarkációs vonal, így minden érintett tudja, melyik oldalon érdemes leülnie. A 248 kilométer hosszú és 4 kilométer széles övezeten belülre ötven éve csak azok az emberek tették be a lábukat, akik az ott található falvakat fenntartják. Mindkét település az illetékes állam szigorú irányítása alatt áll.
A dél-koreaiak a 80-as években megépítettek egy 98,4 méter magas zászlórudat saját falujukban, amelyre felhúzták zászlójukat. Erre válaszul Phenjan az ő Potemkin-falvában megcsinálta a világ legmagasabb póznáját. Ez 157,5 méter magasra tör, a tetején lobogó zászló pedig 270 kilogrammot nyom. Ám csak akkor, ha száraz. Ha ugyanis elered az eső, a lobogót azonnal levonják, az óriási zászlórúd ugyanis azt a terhet már nem bírná el.
Irak–Szaúd-Arábia: limes a sivatagban
Homokfalat helyettesít majd egy acél-szögesdrót-beton létesítmény a szaúdi–iraki határon. A sivatagi királyság ugyanis meg akarja védeni lakosságát és létfontosságú olajiparát a szomszédos állam háborújától, ezért átjárhatatlanná teszi a 900 kilométeres, vonalzóval húzott határt, mégpedig valószínűleg amerikai segítséggel. A Patriot rakétáiról híres Raytheon hadiipari óriáscég azonnal jelentkezett Rijádnál, hogy megépítené a monstrumot. A „műtárgy” két, egymástól 33 méterre fekvő fémfalból állna. A kettő közötti teret szögesdrótgúlák töltik ki. A hosszú úton 135 kaput helyeznek majd el, hogy a jogosultak átjuthassanak a másik oldalra. Az erre engedélyt nem kapókat éjjellátó kamerák és mozgásérzékelő riasztók segítségével próbálják megtalálni és lefülelni. A közelben helyőrségeket építenek a szaúdiak, ahonnan gyorsan ki tudnak vonulni, ha valaki megtámadná a kerítést.
Az ötlet nem új: eddig egy hét méter magas homokfal őrizte észak felől a királyságot. Ennek védelmére Rijád az elmúlt két év során 1,8 milliárd dollárt költött, ám ez nem volt elegendő. Az új fal költségeit hétmilliárd dollárra becsülik. A tervek szerint 2008 nyarán már állna a sivatagi limes.
Mexikó–Egyesült Államok: új határvidék
2008 végére az Egyesült Államok és Mexikó között húzódó, 3400 kilométer hosszú határból 1120 kilométeren ilyen fal fogja meggátolni a délről hívatlanul érkezőket abban, hogy belépjenek „az ígéret földjére”. A közelmúltban George W. Bush, miután az amerikai szenátus is áldását adta a tervre, aláírta a törvényt, amely a Mexikóból Amerikába áramló illegális bevándorlást lenne hivatott megnehezíteni, illetve feltartóztatni a déli határon keresztül az országba áramló kábítószert. A jelenleg 300 millió lakosú Egyesült Államokban a spanyol ajkú bevándorlók (úgy 23 millió fő) kétharmada származik Mexikóból. A Mexikóban csak a „szégyen falának” hívott építmény több lenne annál, mint magasba nyúló, előre gyártott elemek sora. A falat elektromos jelzőberendezésekkel látják majd el, éjjellátó kamerákkal, infravörös érzékelőkkel, és megerősített határőrség is felügyelné az építmény környékét.
Az e hónap elején hivatalba lépett új mexikói elnök, Felipe Calderon a november első felében tett washingtoni látogatásán arról próbálta meggyőzni vendéglátóját, Bush amerikai elnököt, hogy mondjon le a fal megépítéséről, és együtt keressék meg az együttműködés új formáit, többek közt az illegális bevándorlás elleni harcban. Ráadásul a találkozót az amerikai fél, nyilván figyelmetlenségből, éppen november 9-ére időzítette, amely a berlini fal lerombolásának évfordulója.
Bár a fal építése nemcsak a határvidéket, de az amerikaiakat is megosztja, a bevándorlóktól való félelem miatt az új választóvonal ötlete komoly politikai tőkét jelenthet Bush elnök számára.
Ciprus: Berlin örökösei
A német fővárosról nevezték el Nicosiában azt a kávézót, melynek fala közvetlenül érintkezik a Ciprust kettészelő zöld vonallal. A Café Berlin pincére mellett olykor még a géppisztolyos görög katona is szívesen elbeszélget a vendégekkel, ám közben gondosan ügyel arra, hogy fénykép ne készüljön a homokzsákokról és az őrtornyokról. Valóságos időutazásban lehet része annak, aki nemcsak a tengerre kíváncsi Cipruson, Európa utolsó megosztott országában, hanem a fővárosba is ellátogat. A kis sziget ügye igen sok főfájást okozott a mögöttünk hagyott évben az Európai Unió és Törökország számára, hiszen utóbbi több mint három évtized múltán sem ismeri el az azóta uniós taggá vált görög országrészt, igencsak kockáztatva ezzel csatlakozási tárgyalásainak jövőjét.
Az 1974-es invázió idején meghúzott határvonal útlevéllel ma már átjárható, ám ha a falak nem hullanak le rövid időn belül, félő, hogy a Nyugat és a Kelet közötti híd – amelyet eddig éppen Törökország szimbolizált – menthetetlenül összeomlik.
Belfast: a békevonal
Európa nyitottá és átjárhatóbbá vált az utóbbi évtizedekben, kontinensünk nyugati felén mégis akad egy ellenpélda, mégpedig a három évtizedes polgárháború sújtotta Észak-Írországban. A helyiek által csak peaceline, azaz békevonal néven emlegetett kő-, sövény- és téglaépítmény hosszú kilométereken át kanyarog Belfastban, elválasztva egymástól a Miskolc nagyságú város katolikus és protestáns lakóit. A két közösség a polgárháború tetőpontján, a hetvenes évek elején különült el egymástól, a felek ebben látták a túlélés egyetlen esélyét.
A két militáns belfasti negyed, a katolikus Falls és a protestáns Shankill között kilométeres senki földje terül el, az itt épült házakat annak idején kiürítették és lerombolták. Mindkét városnegyedbe szűk bejárat vezet, szükség esetén egy géppuska is feltartóztatja az esetleges támadókat.
A belfasti falrendszer makacs túlélője a több mint 3300 halottat követelő északír vérontásnak, az itt élők hallani sem akarnak arról, hogy a másik közösség tagjaival barátkozzanak, ismerkedjenek.
origo.hu
Megkínoztak egy nőt a pátrohai horrorházban
