Albán Úr? De tényleg? Na, csakhogy. Ne tegye le, csak egy szempillanatra! Karácsony hatodik napja van, köszönt és minden jót kíván, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három verébzenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán! Muhahaha, ez nagyon jó volt! Meglepődött, drága Albán Úr? Ugye, hogy. Mehehe. Az onokám képes kis könyvéből olvastam ki ezt a részt, énszerintem nagyon jó tréfa volt ez tőlem. Érti, Albán Úr? Mert pont ma van a hatodik nap, kiszámoltam a lelógó naptárban. De valójában nem ezért hívtam, kedves Albán Úr! Hanem, hogy kaptam egy vadonás új IKEA-öltönyt a fiaméktól, de jobb lenne helyette egy serpenyő, amikor a párom rántja a húst a lépcsőfeljárón, hogy másoknak vigye a zsírszagot. El is mentünk kicserélni az áruházba. Hát, aranyos Albán Úr, olyan tömeg volt már ott eleve, hogy már régen láttam. Alig tudtam beparkírozni a mozgósérülteknek kinevezett helyre a föld alatti megállóban, azok úgysem jönnek ki a házból ebben a hidegben. És aztán odafönt, Albán Úr! Milliom ember vásárolt. Máris rátérek, okos kis Albán Úr, de azt vélem, sejti már a végkimenetet. Miszerint rengeteg pénzük van a lakosságnak. És akkor nem igazak az Orbán Úr keserű jóslásai a megélhetésekről, hogy nehezek lesznek hamar. Az ugyan nem lehetségtelen, hogy az Orbán Úr megélhetése lefelé csökken, de ő úgysem csinál semmit, csak a butábbik népeket uszítja a Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Úr ellen. Meg henceg a rengeteg gyerekeivel. Hát akkor tartsa is el tisztességes munkával! Én még ilyet nem láttam, hogy a folyton kifogásokért és örökös támadásért pénzt lehessen kapni. Ez régen nem volt divat, Albán Úr, de akkor a szegényebb népi rétegek is boldogultak. Én mondom magának, csendes Albán Úr, hogy akkor valahogy jobban igazságos volt minden. És mindenkinek volt a lehetőség a megélhetésre, magunknál hordtuk a tarsolybotot. Akkor ébredtem rá erre, amikor negyvenvalahány évesen első díjat nyertem egy gyermekrajz-pályázaton, pártvonalon persze. Büszke baloldali liberális lettem én azóta is. Kérem, Albán Úr, én nem bírom elviselni a flangérozó jobboldali ellenzéki fasisztákat. Én még mikor utoljára moziba mentünk, akkor se mentem el, és annak van már több mint húsz éve. A párom akarta megnézni a Flashdance nevű amerikai filmet, de én már csak úgy voltam vele, hogy megvárom a szovjet Flashdance-t, amiben azt mutatják be, hogy miként lesz a táncosnőből hegesztő. Rátérek, Albán Úr, de most már tényleg. Hogy a Mikola Úr, a Fideszből, na persze, csalódottnak nevezi, hogy a Sólyom Állami Elnök Úr aláírta az egészséges törvényeket. De hát hiszen, Albán Úr! A Sólyom Urat éppen ők választották meg! És még az sem jó nekik, kérem szépen, Albán Úr, itt megint kiderül, hogy a Fideszes politizálásnak semmi nem felel meg, kivéve persze, hogy amikor az Orbán meg a többi Urak jól megtömik az összes zsebeiket a nyugdíjasoktól elorzott pénzből. Csak az. Akkor bezzeg elégedettek. És nem átallanak az istent emlegetni, meg a Demján Urat énekeltetni országszerte a színpad lécein. A szovjetek felmentek az Űrbe, ott ugyan semmiféle istent nem találtak, a Demján Úr meg már öreg, nem tudja olyan jól a slágereket, mint régen, amikor mi is hallgattuk. De ezzel csapják be a butábbik embereket. Szerencse, drága jó Albán Úr, hogy vagyunk még, akik észszel állnak a dolgokhoz, és támogatjuk a Miniszterelnöki Reformokat, a mi érdekünkben. Hiába hiszi az Orbán Úr, hogy nyílt kártyákat dönget, a baloldali liberális nyugdíjas úgyse szavaz rá! Jól megvagyunk így is. Elmondjam a mondókát megint, Albán Úr? De ez a büdös kölyök elvette a könyvet, fejből meg nem megy, valami szép ünnepi volt benne pedig.
origo.hu
Orbán Viktor-interjú a Kossuth Rádióban – élőben az Origón!
