A kép békés időkben dokumentum, de diktatúrában terhelő bizonyítékká válik. A fotós minden jó szándéka ellenére így lesz feljelentő. A Belügyminisztérium 1957 elején elvitte a Magyar Távirati Irodából a forradalom eseményeiről készített képek szinte összes negatívját. Ez az anyag azóta sem került elő. Vajon mit akarhatott a belügy a fotókkal? Csak nem arra kellettek, hogy segítségükkel azonosítsák azokat, akikre lecsapni készültek? Fortélyos félelem igazgatta akkoriban Magyarországot, amelyet a diktatúra a megzsarolt és önkéntes besúgók, a megalázottak, a kisemmizettek és a suttogók országává tett. A hatalom, ha fél, agresszívvá válik. És volt is mitől félnie. A legjobban éppen azoktól, akiknek a hatalmát képviselni hirdette. Mit tegyen egy munkás-paraszt hatalom, ha éppen a munkás és a paraszt kel fel ellene?
A Magyar Távirati Iroda archívumából válogatott sorozat, a Kor-képek a harmadik kötetéhez érkezett. A szerkesztők korábban már közreadták az 1945 és 1947 között készült fotókat, majd az 1938 és 1945 közötti időszak anyaga következett. Most pedig, szakítva a kronológiával, a forradalom évfordulójára készült el az 1956-os kötet. Egy teljes év anyaga Féner Tamás válogatásában, Rainer M. János tanulmányával. Többségükben hivatalos képek elöljárókról, a munkaverseny sikereiről, ünnepségekről, fontos kulturális és művészeti eseményekről. Csupa derűs arc, amely a szocializmus építésének sikereitől vidám. A képekből nem látszik, miféle gondolatok, érzelmek rejtőznek a mosoly mögött. Az csak hónapokkal később derül ki, októberben, amikor már nem jól fésült vidám munkáslányok, parlamentben szónokló vagy a néppel leereszkedően beszélgető politikusok vannak a képeken, hanem a Petőfi Körben vitatkozó értelmiségiek, a Bem-szobornál tüntető tömeg, Sinkovits Imre, aki az egyetemi ifjúság kiáltványát olvassa fel, Veres Péter, aki a Petőfi-szobor előtt az írók üzenetét ismerteti, tüntetők, azután egyszer csak tankok, halottak, szétlőtt épületek. A forradalom képei, napi bontásban.
Mivel igen kevés a távirati iroda saját felvétele, a forradalom időszakát bemutató képek többségét kölcsönbe kapták a Magyar Nemzeti Múzeumtól és külföldi archívumoktól. Amit az MTI-nek a belügy meghagyott, leginkább csak néhány tájkép csata után. A korszak újabb fontos felvételei mostanában kerülnek elő magángyűjteményekből, családi albumokból. Bátrak voltak, akik ezeket évtizedeken keresztül megőrizték. Valószínűleg nagyon sokan voltak, akik nem vállalták a kockázatot.
A fotós eseményeket rögzít és dokumentál. Egyetlen hatalomnak sincs joga ahhoz, hogy önkéntelenül is feljelentővé tegye. Mostanában ezen a kérdésen ismét el kell gondolkodnunk.
(Kor-képek, 1956. Magyar Távirati Iroda – Gloria Press Kiadó, 2006. Ára: 6900 forint)
origo.hu
Így alázzák meg segítőiket a Tisza központjában – mutatjuk a botrányos szavakat
