Egy könyvesboltban játszódik a történet, ahol Matusek Betti (Kováts Adél), a tulajdonos éli mindennapjait. Olyannyira, hogy ott is lakik. A Micimackó Könyvkuckó kedves, bájos hely, ahová az emberek nem csak vásárolni térnek be, ott mindenkire jut egy-egy perc, hogy kiönthesse a lelkét, megegyen egy sütit, és egy forró teával átmelegítse magát. Olyan hely ez, ahol a gyerekeknek meséket olvasnak fel, és minden olyan édes, mint a méz. A díszlettel (É. Kiss Piroska) ezt a hangulatot tökéletesen a színpadra varázsolták. Aranyos bohócos polcok, falra festett Micimackók, minden, ami egy ilyen egyszeri és kivételes üzletbe kell. Kiderül, hogy a bolt már majdnem száz éve áll, és mindvégig a Matusek család tulajdonában volt, ezáltal még értékesebbé válik. Főhősnőnk életét egy titokzatos ismeretlen levelei teszik izgalmassá. Talán szerelem? Interneten összeismerkedett egy férfival, akivel soha nem találkozott. A férfi (Schneider Zoltán) nem más, mint az a gonosztevő, aki az üzletet meg akarja vásárolni, és a helyén internetkávézót nyitna. Talán nem árultam el semmi olyasfélét, amitől az előadás élvezhetetlenné válna. Aki ugyanis nem látta a filmet, annak is teljesen egyértelművé válik már az első percben, hogy ki kicsoda és mi lesz a történet vége. Csak egyvalami hibádzik. Ha van egy nő, aki ragaszkodik minden értékhez, hagyományhoz, és elutasítja a globalizációt, akkor hogyan vetemedik arra, hogy interneten ismerkedjen. Természetesen ez nem a darab hibája, hanem az alapötlet sántít egy kicsit. Nos, van ez a két személyes ellenség és a két ismeretlen szerelmes… Azért teljes egészében nem árulom el a végét.
A darab tele van humorral és tündéri színészi játékkal. A gyermekkorától egy helyen dolgozó idős bácsit Sztankay István alakítja fantasztikusan. Érzi, hogy hol van a tréfa határa, s bár hallja a nézők kacagását, mégsem erőlteti és rak rá még egy lapáttal. Pont annyit ad, amennyit kell. A Bettit játszó Kováts Adél játéka néhol erősen emlékeztet a filmbeli Meg Ryan alakítására, de a történet bája miatt elsuhanunk felette. A karakterek, az ott dolgozók és a vevők szerepeinek megformálása pontos és könnyed. A rendezői megoldások, amelyek Karinthy Mártonnak köszönhetők, ötletesek. A levelezés és az egyszeri riport bemutatásához használt kivetítő egyszerű, mégis találó. A mű nem fejteget létkérdéseket, nem is ez a célja. Szórakozató, kellemes és élvezetes. Se több, se kevesebb.
origo.hu
Titkos atomprojekt a britekkel? Energiabombát robbantott a kormány
