Gazdasági szakadék az unión belül

Noha Bulgária és Románia uniós integrációjával kikerültünk a kontinens hátsó udvarából, az utóbbi években – Szlovéniával és Csehországgal szemben – nem tudtunk rácsatlakozni a nyugati fejlődési pályára. Sőt számos területen egyre nagyobb a lemaradásunk. Ilyen például a térségi „bérezési” verseny. Olyan alacsonyak a hazai fizetések, hogy továbbra is csak ábránd a nyugati jövedelmek elérése.

Szakértők szerint immár nemcsak a „régi” Nyugatot lehet megkülönböztetni a 2004-ben csatlakozott tagállamoktól, illetve az idén érkezett Bulgáriától és Romániától, hanem a közép-európai térségen belül is megfigyelhetők az eltérések. Látványosan előretörtek ugyanis a szlovénok és a csehek, továbbá nagy iramban hozzák be évtizedes lemaradásukat a szlovákok. Eközben egyre jobban, és ami a fontos, kiszámíthatóan teljesítenek a balti államok is.
Nagyon leegyszerűsítve: az a lényeg, hogy a makrogazdasági mutatók alapján immár ötsebességűvé vált a vén kontinens, azaz a bővítéssel tovább nőtt az unión belüli gazdasági szakadék. Az egy főre jutó GDP, vagyis a bruttó nemzeti termék alapján a mezőnyt Nagy-Britannia, Hollandia, Dánia, Belgium, Svédország és Ausztria vezeti, majd őket Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Finnország és Németország követi. Harmadik fokozatban található Szlovénia és Csehország; az uniós gazdasági átlag 70–97 százalékát produkálják a szlovénok és a csehek. Utánuk jönnek a kelet-közép-európai országok, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország, illetve a balti államok (Észtország, Lettország és Litvánia). A sort – gazdasági potenciál alapján – Románia és Bulgária zárja.
Hol tartunk mi, magyarok? Az uniós statisztika szerint a közösség 60 százalékán állunk, már ami a gazdasági kibocsátást jelenti. Mint említettük, alaposan leköröztek bennünket a szlovének és a csehek. Előbbiek mellesleg az egész kelet-közép-európai térségre „rávertek” azzal, hogy januártól áttértek a közös európai uniós fizetőeszközre, az euróra. Lemaradásunk jelentős, hiszen négy esztendeje fej fej mellett haladtunk a csehekkel, és minden mutató tekintetében közelebb álltunk az euróhoz, mint most.
Amúgy nemcsak a GDP-arányos „helyezésen” van mit javítani, hanem a fizetéseken is. Például a visegrádi országok közül hazánkban a legalacsonyabbak a bérek az iparban és a szolgáltató ágazatban. Legalábbis erre a következtetésre jutottak az Európai Bizottság szakértői. A munkaerő-piaci körkép című tanulmányból a többi között kiderül: Magyarországon az iparban is és a szolgáltató ágazatban is öt euró alatt van a bruttó átlagórabér vásárlóerő-paritáson számított összege, amely a cseh, a lengyel és szlovák értéknél is alacsonyabb. A tíz 2004-ben csatlakozott tagországban az ipari órabér átlagosan 5, a szolgáltatásoknál pedig 5,3 euró körül van. A nyugati államokban a megfelelő adatok jó két és félszer magasabbak, de a listavezető briteknél és dánoknál 15 euró feletti értékek jellemzők. Természetesen nemcsak egyes ágazatokban nagy a lemaradás, hanem összgazdasági szinten is, amely ábránkból is kiderül. Ha pedig a vásárlóerő-paritást veszszük alapul, vagyis azt, hogy a „havi fix” mit ér, a csehek, a lengyelek és a szlovének ezen a téren is leköröznek bennünket.
Ide tartozik, hogy uniós csatlakozásunk óta az „európai bér” illúziója is szertefoszlott. Ezt erősíti, hogy hosszú idő alatt zárkózik fel a bérszínvonal a nyugat-európai szinthez még a legfejlettebb kelet- és közép-európai tagállamokban is. Az Európai Bizottság összefoglalója szerint még évtizedekig eltart, amíg a térségbeli jövedelmi viszonyok hasonlók lesznek a némethez vagy az osztrákhoz. Az anyag készítői kitértek arra is, hogy az utóbbi években a magyar átlagjövedelmek alig 1,3 százalékponttal kerültek közelebb az uniós átlaghoz. Ha marad ez a felzárkózási tempó, a hazai bérszínvonal csak 31 év múlva éri utol az EU-átlagot.
Hasonlóképpen látják a helyzetet a magyar gazdasági szervezetek is, amelyek szerint rátelepedett az állami túlköltekezés a magángazdaságra is: az adó- és járulékemelések nyomán idén nemcsak a közszférában, de a versenyszektorban is a jövedelmek erőteljes csökkenésére lehet számítani. A Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (NMIKK) és a Kienbaum vállalati tanácsadó cég felmérése szerint a felpörgő infláció és a magasabb adók miatt a bérből élők tízszázalékos jövedelemcsökkenése várható Magyarországon. A hazánkban működő, túlnyomórészt német érdekeltségű cégek 13 ezer munkavállalójának fizetéséről szóló tanulmány azt mutatja, hogy a vállalatok tervezett béremelése nem éri el a 2006-os szintet, de még az infláció mértékét sem.