Szívességből reklám

K U L T Ú R S O K K

A pártonkívülieké a jövő. A magyar ezt már az őszi önkormányzati választások idején is érezte: korábban pártszínekben induló helyi vezetők sok esetben bukkantak most fel a szavazólapokon úgy, hogy nevük mellett szerényen csak az szerepelt, független jelölt. Esélyeiket ez nemhogy rontotta volna, de inkább növelte.
Láthatóan sokunknak elegünk lett pártból, parlamentből, politikából. E vonakodásunk találékonyságra ösztökéli a korteseket. Azon dolgoznak, miképp álcázhatnák a krumplilevesben a krumplit; vagyis miképpen tudnák úgy népszerűsíteni megbízójukat, hogy eközben politikáról lehetőleg ne is essék szó.
Ennek egyik metódusa, hogy gebinbe adják a munkát: nem a párt fecseg, hanem egy „független” szervezet, miközben hallgat a mély.
A látszólag független, ám nagyon is elkötelezett szervezetek létrehozása persze nem új találmány a politikában. Igaz, korábban ennek technikái a politika művészetének kevésbé reklámozott részéhez tartoztak. Ma már mindenki számára hozzáférhető e reklámtudás.
Ezeket az ismereteket a marketingszakmában az amerikai Jay Conrad Levinson kanonizálta 1983-as Gerillamarketing című munkájában, amely valóságos tudományágat teremtett a szakmán belül többek között abból, miként lehet úgy cégeket és termékeket népszerűsíteni, hogy a vásárlók ne is legyenek tudatában annak: amit látnak, olvasnak, átélnek, valójában gondosan eltervezett reklámkampány.
A kezdetben inkább a kis- és középvállalatok számára megoldást jelentő módszereket mára az óriáscégek is előszeretettel alkalmazzák. Csak egy példa a sok közül: a Sony Ericsson 2002-ben tíz nagyvárosban hatvan színészt vett fel reklámkampányához. Az volt a feladatuk, hogy turistának álcázva magukat megkérjék a járókelőket: fényképezzék le őket a cég új mobiltelefonjával. Miközben a színész átnyújtotta a telefont a segítőkész polgárnak, arról beszélt, mennyire kitűnő és sokoldalú az új készülék. A megcélzott vásárló tudta nélkül így lett a kedvességből marketing.
Szívességből reklám.
A politikai marketing ma már továbbfejlesztett változatban veheti vissza azt, amit egykor tőle tanult el a reklámipar a manipuláció művészetéből. Ide kínálkozó hír: néhány nappal karácsony előtt az amerikai szövetségi választási bizottság összesen 629 500 dollárra büntetett három civil szervezetet, amelyekről bizonyítottnak látta, hogy törvénytelen módon sok millió dolláros költségen folytattak kampányt megbízó pártjaik számára.
Egyikük, a Soros György által is támogatott és a Demokrata Párthoz közel álló Moveon.org 21 millió dollárt költött 2004-ben George W. Bush elleni agitációra (a bírság most 150 ezer dollár). A másik elmeszelt társaság, a League of Conservation Voters (Természetvédő Szavazók Ligája) 180 ezer dollárt kénytelen bírságként fizetni Bush-ellenes környezetvédelmi hirdetéseiért. Nem járt jobban a John Kerry demokrata elnökjelölt vietnami háborús múltját befeketíteni igyekvő Swift Boat Veterans for Truth (Folyaminaszád-veteránok az Igazságért) sem, amely 299 500 dollárt lesz kénytelen befizetni a szövetségi kasszába.
Mindhárom társaság igyekezett magát független civil szervezetnek beállítani, holott sok választó előtt már akkor nyilvánvaló volt, hogy e szervezetek részét képezik a demokrata, illetve a republikánus kampánygépezeteknek. A megtévesztésnél is aggályosabb talán az, hogy a kampánymunka efféle outsourcingja (külső munkavégzőhöz való telepítése) követhetetlenné teszi a kampánypénzek mozgását. Ez azért is probléma, mert minden olyan országban, ahol többpárti választásokat tartanak – így az Egyesült Államokban is –, igyekeznek limitálni a kampányra fordítható, illetve adományozható pénzeket, valamint átláthatóvá tenni a finanszírozást a választók számára. Az Egyesült Államokban a 2004-es elnökválasztáson és a 2006-os kongresszusi választáson elképesztő összeg, a becslések szerint több mint 950 millió dollár folyt át politikai szatellitszervezeteken; e pénzek többségét olyan gazdag adományozók, illetve nagyvállalatok biztosították e rohamcsapatok működtetésére, akiknek más formában nem lehetett volna ekkora pénzügyi befolyásuk a korteshadjáratra.
A kampánymunka külső, „civilnek” álcázott szervezethez való telepítése Magyarországon különösképp vonzó eljárás lehet, hiszen régóta közismert, hogy a pártok számára kampányra törvényesen engedélyezett pénz nevetségesen kevés ahhoz képes, mint amennyit ezek az erők ténylegesen korteskedésre fordítanak.
Számomra ma már ezért sem jelent védjegyet, ha egy szervezet „független” vagy „civil”. Sőt akkor kezdek igazán gyanakodni, ha ez a két jelző felbukkan nevében. Belátom, ez paranoia, és sértő lehet a nagyszámú tényleg civil és tényleg független szervezetben dolgozókra nézve. De mit tegyek, rám így hatott a gerillamarketing.