Fiume fölött, a Tersattói Szűzanya kegytemplomában múlt vasárnap tartottak hálaadó misét Petar Kruzic emlékére. Közös múltunk hőséről érdemes röviden nekünk is megemlékezni, hiszen a horvát vitézt méltán számíthatjuk a végvári küzdelmek jeles katonái, Dobó István, Szondi György, Jurisics Miklós és mások sorába. Az emlékmisét Mile Bogovic gospic-zenggi püspök celebrálta. Abban a templomban, ahová a városból a híres hatszáz fokú lépcsősor vezet, amelynek alsó részét még 1531-ben – hat esztendővel hősi halála előtt – Petar Kruzic kezdte építtetni. Négyszázhetven évvel ezelőtt adta ugyanis életét a támadó törökök elleni harcban a horvát várkapitány Klissza várát védelmezve. A néhány kilométerrel Spalato fölött egy sziklaszirten emelkedő vár fontos szerepet játszott közös történelmünkben. Ide menekült 1242-ben a tatárok elől IV. Béla, itt született leánya, a későbbi Szent Margit. Klissza várának kulcsszerep jutott a végvári övezetben. A tengermellék és a szárazföld közötti utakat innen lehetett ellenőrizni. A vár védelmére a félelmet nem ismerő törökverő kapitány vállalkozott. 1524-ben zenggi vitézekkel sikerült fölmentenie az ostromlott várat. A következő években ostrom ostromot követett, egyszer árulás következtében ugyan elfoglalta a török, de ismét fölszabadították. Tartani tudták másfél évtizeden keresztül. Ezekben a harcokban oroszlánrésze volt a rettenthetetlen várkapitánynak. Mégsem kerülhette el a sorsát: 1537. március 12-én összezavarodott a felmentő keresztyén sereg, és kis csapatával magára maradt, a török túlerő diadalmaskodott, és Petar Kruzic is elesett. Ahogy a miséző püspök hangsúlyozta: nemcsak Horvátország, hanem Európa és a keresztyénség védelmében is.
origo.hu
A baloldal mindig rárontott saját nemzetére, Magyar Péter sem különb náluk
