Közpénzből ünnepeltek Demszkyék

Demszky Gábor adjon magyarázatot arra, hogy a fővárosi önkormányzat március 15-i megemlékezése hogyan alakulhatott át az SZDSZ pártrendezvényévé – kéri Rétvári Bence KDNP-s fővárosi képviselő tegnap írt interpellációjában. Az idén megdobált és kifütyült főpolgármester évről évre bizonyíthatóan politikai célokra használja föl a nemzeti ünnepet.

Legkorábban március 29-én, a Fővárosi Közgyűlés következő ülésén próbálhatja megmagyarázni Demszky Gábor főpolgármester, ki a felelős azért, hogy a budapestiek pénzéből rendezett március 15-i megemlékezést gyakorlatilag kisajátította az SZDSZ. Rétvári Bence KDNP-s fővárosi képviselő által mellékelt pártmeghívó szerint a liberálisok „büszkén és méltósággal” ünneplik 16 éve március idusát a Petőfi-szobornál, és „téged is várunk 13 órakor”. Demszky meghívója nem ennyire kirekesztő, hiszen a fővárosi önkormányzat nevében a budapestieket hívta közös ünneplésre.
Eddig még nem fordult elő, hogy egy állami vagy önkormányzati megemlékezést pártrendezvényként hirdessenek meg Budapesten, miközben az SZDSZ két elnökjelöltje egymást túllicitálva igyekszik a pártfinanszírozás kérdését megreformálni – írta Rétvári.
Az SZDSZ valóban úgy hirdette: külön megemlékezést nem tartanak, csatlakoznak a fővárosi önkormányzat rendezvényéhez, ezt megelőzően Kuncze Gábor jelenlegi pártelnök és a főpolgármester azt mondta: „Nem szabad elbújni, és mi, liberálisok nem is bújunk el.” A Petőfi-szobornál azonban mégis nagy fekete esernyők, golyóálló táblák és kordonok mögé bújt Demszky, a főváros vezetői és a váratlanul megjelent kormányfő is. A rendezvényen ugyanis többezernyi tiltakozó jelent meg, és tojással, naranccsal és más tárgyakkal dobálta meg, kiabálta és fütyülte túl az egyre gyűlöltebb hatalom embereit. A főpolgármester – aki nem válaszolt lapunk kérdésére: felelősnek tartja-e magát az emberek felháborodásáért – az ünnep másnapján kavicsokat, kisebb kődarabokat mutatott föl „bűnjelként”, Czuk Dorottya, a Főpolgármesteri Hivatal sajtófőnöke pedig narancsba bújtatott vasgolyókról beszélt, bár azokat senki nem látta.
Demszky Gábort egyébként már az előző években is kifütyülték, beszédei rendre és bizonyíthatóan politikai céljait szolgálták. Az idén például – előrelátóan – az őt kifütyülő és dobáló „törpe kisebbségről, Árpád-sávosokról” értekezett, a nyilasokhoz hasonlítva a hatalom ellen tiltakozókat. Legemlékezetesebb kirohanása az Antall-kormány idején, 1992-ben volt, amikor azt kiáltotta a mikrofonba: „El a kezekkel a Magyar Hírlaptól!” Laptársunkért azóta kevésbé aggódott, de a tavalyi választási évben a fővárosiak figyelmét arra hívta föl, hogy „Budapest a szabadság fővárosa”, és nevének említése nélkül utalt Orbán Viktorra, „aki a kisebb szabadságot képviseli”. Két éve Demszky egyenesen Podmaniczky Frigyeshez hasonlította magát, amikor ismertette a nagy elődről elnevezett, azóta is csak papíron létező fejlesztési programot. Ugyancsak direkt politizálásnak minősíthető a 2004-es beszéd, amelyben a főpolgármester a terroristáktól rettegett, a 2003-as, amely az Európai Unióhoz csatlakozást propagálva szintén Orbán Viktort támadta, és különösen a 2002-es, amikor a polgári kormányzat ellen felhozott, utólagosan teljesen alaptalannak bizonyult valamennyi balliberális vádat felsorolta. Az Orbán-kormány idején Demszky Gábor szerint folyamatosan veszélyben volt a demokrácia, akkor Budapest „kiszárítása”, és – nem meglepően – a „szélsőjobboldali veszély és a diktatúra” volt napirenden.
Legutóbb a szabadság városának vezetője az Alkotmánybíróságtól kapott elmarasztalást, mert rendeletben korlátozta a gyülekezési szabadságot.