Évek óta aktuális a kérdés: megmarad-e magyar kézben a termőföld, vagy befektetői érdekek martaléka lesz, s a termelők földönfutókká válnak?
– Amíg a hatályos földtörvény a helyben lakók és a földgazdálkodók elővásárlási jogát biztosítja, ez a közvetlen veszély nem fenyeget. Azt azonban látni kell, hogy akik meg akarják vásárolni a földeket, elég komoly gazdasági erővel bírnak. A nagy kérdés az: ki tudják-e azonnal fizetni a helyben lakó gazdák a felkínált földeket? Nekünk az a véleményünk, hogy a jogi segítségnyújtás és biztosítékok mellett gazdasági támogatásra is szükség van, ami a földhöz jutást hosszú távú hitelekkel és kamatgaranciával biztosítja. Esztelenség lenne hagyni a jelenleg gazdálkodók alól kihúzni a földet. Az állami gazdaságok privatizációja lényegében végbement. A külföldiek földszerzését felfújt ügynek tartom, mivel lassan letelik a földszerzési moratórium. Feladatunk, hogy már most helyzetbe hozzuk a helyi termelőket. Egyébként tegyük fel, én Sydneyben élek, és van egy magyar útlevelem, akkor most 300 hektár földet bármikor vehetnék, ugyanúgy, mint egy pesti ügyvéd. Viszont ha áttelepülő székely vagyok, de még nem vagyok magyar állampolgár, akkor nem vehetek földet. Ezért az SZDSZ az állampolgárságot csak másodlagos szempontnak tekinti, elsődleges, hogy a tulajdonos helyben lakjon, és főhivatású mezőgazdasági termelő legyen. Ha a holland gazda itt letelepszik, ide jár a gyermeke iskolába, és letelepedési engedélyt kér, valamint mezőgazdasági tevékenységet kíván folytatni, akkor nincs kifogásom a földszerzése ellen.
– Egy korábbi szocialista javaslat zöld utat adott volna a pénzügyi befektetői lobbi törekvéseinek, elővásárlási jogot biztosítva a Nemzeti Földalapkezelő állami birtokaira. Hogyan sikerült megakadályozni ennek elfogadását, és várható-e a javaslat újbóli beterjesztése?
– A javaslatot sem én, sem a kormány, sem az ellenzék nem támogatta. Ez egy szocialista próbálkozás volt. Nem gondolom, hogy újból megpróbálnák ezt az „izomból történő” jogszabály-módosítást, amelyet maga a kormány sem támogatott. A javaslatot a mezőgazdasági bizottság ülésén nem támogattam. Az viszont megoldást igényel, hogy ezeket az életjáradék fejében felvásárolt földeket hogyan tudjuk egy tagba, közepes, versenyképes méretté összehozni. Fontos lenne az is, hogy a tulajdonosokat ösztönözzük a tájgazdálkodásra.
– Eredménytelen, színtelen, szagtalan a környezetvédelmi tárca, amelyet jól példáz, hogy kormányzati körökben is felmerült a megszüntetése, beolvasztása. Állítólag Persányi Miklós miniszter diplomataként folytathatná tovább. Ez jó üzenet lenne?
– A tárca megszüntetése nagyon rossz üzenet lenne, figyelembe véve az ország jelenlegi környezeti állapotát. Sajnos az a költségvetési összeg, amely a minisztérium rendelkezésére áll, látványos eredmények felmutatására nem elegendő. Az EU-források igénybevétele nélkül nem tudjuk megoldani azokat a problémákat, amik nyomasztják ezt az országot. A regionális hulladékgazdálkodás gyakorlatilag már működik, 2010-re rendeződhet a szilárdhulladék-kezelés, 2012-re pedig a folyékony hulladék kezelésének kérdése. A fő bajok a környezetszemlélettel vannak. A hangsúlyt a környezeti nevelésre kell helyezni, már óvodás kortól.
– De úgy tűnik, hogy a szabad demokratáknak sem fontos a környezetvédelem, mint ahogy a minisztérium sorsa sem. Szívesen lecserélnék a zöldtárcát egy másikra.
– Egy liberális pártnak a környezeti gondok orvoslására kormányzati pozícióból jobban oda kellene figyelnie. Ez nem a minisztérium vezetésének kritikája, hanem inkább, úgy veszem észre, hogy maga a párt vezetése nem helyezett erre kellő súlyt. Megértem ezt én is kétéves államtitkárságom során, amikor kértem az SZDSZ vezetésének támogatását, nevezetesen, hogy álljon erőteljesebben a minisztérium mögé bizonyos ügyekben, mint például a tájrendezés, ökogazdálkodás vagy a Vásárhelyi-terv. Aztán levontam a konzekvenciákat, és lemondtam.
– Most viszont Persányi Miklós, mintegy bosszúvágyból vezérelve, beperelte Illés Zoltánt, akinek az volt a „bűne”, hogy rámutatott a minisztérium felelősségére a csepeli galvániszap-szennyezés kapcsán.
– A tárca magatartása nem volt szimpatikus, jeleztem is a miniszter úrnak, hogy nem kellene feljelenteni senkit sem rémhírterjesztésért. Annak idején engem is perrel fenyegettek meg Jászberényben, amikor az ország egyik legnagyobb galvániszap-szennyezését próbálta rekultiválni a hűtőgépgyár, s ezt szóvá tettem. A rekultiváció közel hárommilliárd forintba került, azóta is ott áll egy hatalmas, becsomagolt hegy, de szerencsére jó megoldás született.
– Önnek nincsenek miniszteri ambíciói?
– Nem akarok kormányzati szerepet vállalni ebben a ciklusban. Ha nem érez az ember maga mögött komoly kormányzati és párttámogatást, akkor egyébként is minek…
– Jelen volt Fodor Gábor elnökjelölti bemutatkozásán, tehát nyíltan kiállt mellette.
– Nem szeretek sunnyogni, még akkor sem, ha ezért nem haladhatok úgy a grádicson, ahogy esetleg „szép reményeim” feljogosítanának. Most az SZDSZ-ben két program verseng egymással. A Kóka-féle egységes vállalatvezetési, gazdasági orientáltságú program és Fodoré, amelyben ugyan szintén hangsúlyos szerepet kap a gazdaság, de más értékeket is kiemelten kezel. Azt szeretném, ha Fodor Gábor lenne az elnök, mint ahogy azt is, ha Kóka János megmaradna gazdasági miniszternek.
– Úgy is lehetne fogalmazni, hogy egy neokon-neoliberális szemlélet verseng a klasszikusabb liberális felfogással, csak az előbbit meghagyná a gazdaság irányításánál.
– Igen, nem vitatom.
– Érdemes keménykedni, küzdeni az SZDSZ-ért? Lényegében visszaszorult Budapest belső kerületeibe, a vidéki támogatottsága pedig már elhanyagolható, alig mérhető.
– Soha nem szabad feladni, a remény hal meg utoljára. Lehet, hogy a stílus, amit kisugároz a párt, nem vonzó. Számtalan közvélemény-kutató mérése azt mutatja, hogy az ország lakosságának húsz százaléka liberálisan gondolkodik. Abban a kis faluban, ahol laktam, Jászszentandráson, olyan parasztpolgárok éltek mellettem, akár Kóczián Tivadar bácsi, akár Dudás Pista, akik egyáltalán nem tartották magukat liberálisnak, de egy-egy ügy mentén igencsak szabadelvű gondolkodásuk volt, hogy szinte repesett a szívem. Kár, hogy az elmúlt ötven év tett arról, hogy a gondolkodó falusi paraszti réteg munkássá vagy gyökértelenné váljon. Ezeket az embereket kellene megszólítani. Természetesen a fővárost nem szabad leírni, itt van a legnagyobb bázis, de a veszteség is, amelyben úgy gondolom, picikét benne van a stílusunk is. A legkisebb településeken is kellene hogy legyen legalább közvetett kontaktus a pártvezetés és a helyiek között, hiszen emberekről van szó, ott is emberek élnek. Nem elég négyévente egy kampány, folyamatos kapcsolattartásra van szükség.
– Valahogy a parasztpolgár hallatán valóban nem az SZDSZ-re asszociál az ember. Milyen stílusváltozást tart szükségesnek?
– Fodor Gábor mutatja, merre akar nyitni, hiszen többen eltávolodtak ettől a párttól Kis Jánostól Hack Péteren keresztül Hága Antóniáig. Nyilván az sem jó, ha csak „jó szándékú, aranyos” liberálisokból áll a párt, akik beülnek a kávézóba, s ott akarják megoldani a világ dolgait. Szerintem ha a jó Isten liberális lett volna, akkor nem a tízparancsolatot adja ki, hanem feltesz tíz kérdést magának. A színtiszta liberalizmus el is tűnt már Európából. Már nincs is számottevő liberális párt a rendszerváltó országokban. Nyugat-Európa egyes részein létezik már csak stabil 10–15 százalékot képviselnek. Attól még, hogy szabadelvű egy párt, nem feledkezhet meg a gazdákról, a falun élőkről, minden társadalmi rétegnek meg kell fogalmaznunk saját, érthető üzeneteinket. Itt vannak a reformok és a megszorítások. Ha nem tudja az ember beleképzelni magát abba a helyzetbe, hogyan éli meg ezeket számtalan többgyermekes család, amelyiknek maximum 140 ezer forint az összjövedelme, akkor felesleges empátiáról, szolidaritásról beszélni.
– Az egyik legszegényebb tájegységben, az Ormánságban azonban az SZDSZ látványosan erőre kapott, ugrásszerűen megnőtt azoknak a száma, akik Baranyában a liberális eszmékben látták meg a felemelkedés egyetlen lehetőségét – legalábbis a pártvezetés kezdeti kommunikációja alapján. Míg fény nem derült az igazságra. A tagbeléptetési botránynak miért nincsen semmilyen következménye?
– Az elnökválasztásig nem lesz téma. Utána viszont meg kell nézni, hogy a nem tiszta pártépítés miként zajlott. Bár ez egyáltalán nem általános az SZDSZ-ben, garantálni kell, hogy többet ne forduljon elő hasonló szerencsétlen eset. Bizonyos emberek úgy gondolták, hogy így is lehet pártot építeni.
– Most olyan emberek akarják elmagyarázni a versenyképesség lényegét, a több-biztosítós modell bevezetésének szükségességét, az öngondoskodást, a siker elérésének útját, a szolidaritás fontosságát, akik részben vagy egészben állami vagyonból vagy megrendelésekből alapozták meg saját vagyonukat.
– Ebbe ne menjünk bele! Ismertem olyan vállalkozókat – igaz, azok nem a politikai élet szereplői voltak –, akik sokat jótékonykodtak, szolidárisak voltak. Nekem megvan az az előnyöm, hogy a hétvégéket Jászberényben töltöm, focizok a haverokkal, s utána meg is kapom a pofámra az aktuális politikai sérelmeket. Miért ne mondanánk meg egymásnak a véleményünket? Persze engem nem paradicsommal dobálnak. Különben is sűrűn járok arra, túl költséges lenne a tiltakozás eme formája. Legutóbb az egyik kórházról kellett beszélgetnem, s meg tudtam értetni magam. Jött is a kérdés, hogy akkor miért nem így magyaráztátok, s máris nem volt olyan ellenséges a hangulat. Fontos, hogy tudjuk: nem vagyunk felsőbbrendűek.
– Kóka János mellett kampányolt a kalocsai szabad demokrata polgármester, aki a nemzeti liberalizmust hiányolta a pártból, és az egyházak felé megfogalmazott üzeneteket bírálta. Ön mit gondol ezekről a kérdésekről?
– Ha valaki nemzeti liberális, akkor az én vagyok. Sőt, engem még kisgazdának is szoktak nevezni. Ez a nemzeti liberális irányvonal Kóka Jánosnál nem igazán lelhető fel, de Fodor Gábornál sem. Az egyházakkal való kapcsolatunkat tisztába kell tenni. Az SZDSZ soha nem vitatta, hogy azokat a tevékenységeket, amelyeket az állam helyett végez el az egyház, például az oktatás, egészségügyi ellátás, de akár a karitatív tevékenység is indokolttá teszi, hogy az átlagos normatíva felett kapjon támogatást. Amit vitatunk, az az, hogy a hitéleti tevékenységet finanszírozza az állam.
origo.hu
Sasvári Sándor megrázó vallomása: így tették tönkre a családját
