A tarpai határmezsgyén a tavaszi éjszakákon is fagyos a szél. A határőrök ezért meleg kezeslábast hordanak az egyenruhájuk alatt, az éjszakai razziákon, ahol egy-egy komolyabb akcióban órákig kell várakozniuk az árokban hasalva az orrnyergükre támasztva az éjjellátó készüléket. Ez a berendezés felerősíti az éjszakai fényt, így nagyobb távolságban is felismerik vele a mozgó tárgyakat vagy élőlényeket. Az ukrán– magyar határt megerősítették, amióta ez lett az egyik védelmi vonala az Európai Uniónak. Ez persze korántsem világszínvonalat jelent, a 300 kilométeres határszakaszon például felállítottak három stabil hőkamerát, a köztes területeken pedig járőrök pásztáznak. Ők is használnak olyan hőkamerákat, amelyeket autóba szereltek, és ezzel változtathatják az ellenőrzési pontokat, ahonnan tíz kilométeres körzetben észrevesznek minden mozgást. A megfigyelési pontokról értesíthetik a terepen szolgáló kollégákat, hogy illegális határátlépésre lehet számítani. Ilyet legutóbb februárban tapasztaltak Beregsurány és Tarpa körzetében. Akkor egy grúzokból álló csoport próbált átszökni Magyarországra. Mint a határőröktől megtudom, az illegális migránsokat sokszor az embercsempészek hozzák el a határig, majd elkérik a pénzüket, és „átdobják” őket, vagyis szélnek eresztik a mi oldalunkon. A grúzok csapata is így járt, amikor elfogták őket, azt sem tudták, hol vannak, azt hitték, hogy ez Németország. Az új szokások szerint kamionba rejtve is csempésznek embereket Románián keresztül. Főként moldávok érkeznek így Magyarországra, hogy továbbutazhassanak Nyugat-Európa felé.
Az elfogott illegális határátlépők a közeli Nyírbátorba kerülnek, ahol az idegenrendészeti fogda „vendégszeretetét élvezhetik”, amíg nem toloncolják vissza őket a hazájukba, vagy nem kapnak befogadott-, menedékes- vagy menekültstátust, hogy a debreceni menekülttábor lakói lehessenek, mielőtt megtelepednek Magyarországon. Kísérőnk, Tanyik József határőr alezredes állítása szerint az elmúlt tizenöt évben még csak figyelmeztető lövés sem dördült el ezen a határszakaszon, de a csempészek egyre szervezettebb és agresszívabb bűnbandákat alkotnak, akik minden bokrot ismernek a környéken, ezért nem könnyű elcsípni őket. Tavaly embercsempészés gyanújával mindössze tizenegy személy ellen indult eljárás, köztük hat magyarral, két ukránnal, két románnal és egy egyiptomival szemben. Tiltott határátlépőt 44-et füleltek le ezen a szakaszon, de több mint ötezer főt irányítottak vissza különböző okból, és közel négyszáz alkalommal találtak körözött személyt, járművet vagy okmányt a határőrök.
Ürességtől kongó fogdafolyosók
A nyírbátori idegenrendészeti fogdában jelenleg tizennyolc főt őriznek az illegálisan hazánkba került személyek közül. Ahhoz képest, hogy közel 170 embert tudnak itt elhelyezni a törhetetlen üvegek és vasrácsok között, a börtön szinte üresen kong. Dolhai Tibor alezredes, az intézmény vezetője jóvoltából bejuthatunk néhány jogkorlátozás alatt álló külföldi személy szobájába is. Az egyik orosz ajkú bevándorló egy padlóhoz csavarozott asztalnál pasziánszozik, a falakra ceruzával piétát rajzolt az ortodox ikonok mintájára. „Ments meg, tarts meg!” – üzen az égieknek egy Mária glóriája fölé kanyarított, cirill betűkkel írott szöveggel. Kilenc hónapja ül Nyírbátorban, várja, hogy lejárjon az egy év, ameddig maximálisan itt tarthatják. Menekültstátust nem kért, őt jobb, ha nem vizsgálják, inkább a közösségi szállásra akar kerülni, talán úgy gondolja, hogy onnan könnyebben megpattanhat Nyugat-Európába.
Ameddig a magyar és a feltételezett származási állam nem egyezik meg a viszszatoloncolásról, bonyolult procedúra folyik. Az idegenrendészeti őrizet meghoszszabbítható egy bírósági eljárással akár 12 hónapig is. Ezután azonban a fogdából kötelesek kiengedni a közösségi szállásra az ismeretlen külföldieket. Az illegális bevándorlók többsége egyébként már a határon belül bukik le, amikor papírok nélkül vagy hamis okmányokkal közlekedik, és a fogdától úgy próbál szabadulni, hogy menekültstátust kér. A menekültügyi meghallgatásoktól függően ezek után dönthetnek úgy a hatóságok, hogy a debreceni menekültotthonba kerül, ahol szabadon élhet, és még ellátást is kap, amíg az ügye rendeződik. A nyírbogáti fogdában ülő 18 személyből azonban erre kevésnek van esélye, hiszen 16-ot közülük köztörvényes bűncselekményekért már elítéltek és kiutasítottak. Van, aki kábítószerrel kereskedett, de többen súlyos testi sértést követtek el vagy más bűncselekményeket.
Az eljáró hivataloknak azonban Dolhai Tibor szerint nem könnyű a dolga, hiszen nehéz felvenni a kapcsolatot a származási országgal, és a migránsok, ha tehetik, félrevezetik a hatóságokat. Volt olyan fogva tartott, akit kitoloncoltak Moszkvába, de 16 nap múlva már újra bekerült a nyírbátori idegenrendészet börtönébe. Tavaly összesen 191 főt ültettek le az intézményben, de ezek közül 171 szabadult. Vagy kitoloncolták a magyar állam pénzén, vagy közösségi szállásra került, vagy befogadta a menekülttábor, de az is előfordult, hogy a szabadulása után valahogy elszökött az országból. Nem mellékes körülmény, hogy szigorú orvosi ellenőrzés alatt kell tartani a fogva tartott, illegális bevándorlókat, hiszen a grúzok között rengeteg a kábítószerfüggő, és náluk gyakori a fertőző májgyulladás, de tavaly több tuberkulózisban szenvedő és négy HIV-fertőzött is bekerült a fogdába. Általában az ide érkező külföldiek nem kívánnak visszamenni a hazájukba, pedig ha önként vállalják a hazatérést, a Nemzetközi Migrációs Szervezet kifizeti a költségeiket, sőt 50 eurót is kapnak az újrakezdéshez – mondja Dolhai Tibor, miközben egy iráni és egy nigériai férfi szobájához kísér. Az afrikai nem engedi magát fotózni, az iráni viszont igen. Nemsokára indul a menekültügyi eljárása, pedig csak két hete érkezett meg kalandos útján a határ felől.
Hastánc a flaszteren
A debreceni menekülttábor udvarán három grácia hastáncol a töredezett bitumenű kézilabdapályán. Fekete és barna bőrű férfiak tapsolnak, gyerekek sikongatnak. A hastánctanfolyam a tábor vezetőinek ötlete volt, hasznos időtöltésnek vélték, ahogyan a beilleszkedést elősegítő fodrász- vagy dísznövénykertész-tanfolyamot. Jelenleg 278 ember tartózkodik az intézményben, akik ötvenegy országból érkeztek. Bármilyen meglepő, a számos afrikai és arab országból beszökött férfi, nő és gyerek mellett van szlovákiai cigány és franciaországi bevándorló is, aki menekültstátusért folyamodott. Az idén 101 fő érkezett a táborba, közülük a legtöbben grúzok, de sokan menekültek el a háború sújtotta Irakból és Szerbiából is. A legmozgalmasabb évek a menekültotthon életében az 1999 és 2001 közötti időszakban voltak, amikor Irakban, Afganisztánban és Boszniában is háborús válság volt. 2001-ben például több ezer embert kellett Debrecenben fogadni. Azóta a helyzet konszolidáltnak mondható, hiszen tavaly összesen alig több mint hatszázan kaptak szállást és ellátást a táborban.
Számadóné Pénzes Erzsébet, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal osztályvezetője szerint a legnehezebb kérdés az, hogy ezek az emberek hogyan tudnak Magyarországon beilleszkedni. A nyelvi nehézségek és az idegenekkel szembeni általános elutasítás miatt ugyanis az 1988 óta hazánkba érkező 6000 külföldi közül 2000 még mindig menekültként él, vagyis rendkívül nehéz az integráció. Nem könnyű az itteni gyerekek iskolába járatása sem, hiszen az oktatási intézményeknek külön felkészítő csoportokat kell indítani a bevándorlók miatt, és ezt nem sokan tudják vállalni. Az elfogadás a magyar szülőktől sem egyértelmű, hiszen amíg Magyarországon a gyerekek egy jelentős része csak az iskolai menzán jut meleg ételhez, nem várható el túl nagy érzékenység a menekültek ügye iránt. A kérelmezőknek egyébként csak öt-tíz százaléka kapja meg a menekültstátust. A procedúra ugyanis nem egyszerű, és ráadásul sok a visszaélés is. Menekültstátust ugyanis bárki kérhet, a kérelmét nem lehet visszautasítani. Csáky László menekültügyi osztályvezető szerint ezért is fordulhat elő az, hogy számos kérelmező a hatvannapos menekültügyi eljárást fellebbezésekkel elhúzza a végtelenségig, majd újra kérelmet nyújt be, miközben évek óta a táborban él. Itt ugyanis nemcsak a szállás és a háromszori meleg étel adott, de taníttatják az állam pénzén a gyerekeket is.
A táborban tartózkodók egy része évek óta kérelmezőként él Debrecenben, sokan pedig befogadottak, akiket az otthoni körülményeik miatt nem lehet kiutasítani. Laknak itt ugyanakkor úgynevezett menedékesek is, akik például polgárháborús övezetekből érkeztek, ezért lehetetlen számukra a hazatérés. Gyakori köztük a pszichésen sérült ember, akiket a hazájukban megkínoztak vagy erőszakkal elszakítottak a családjuktól. A menekültstátus eléréséért komoly harc folyik, mivel az másfél szobás apartmannal jár a volt orosz laktanya körletjellegű körülményei helyett, egészen az önállóság megteremtéséig.
Hiába kérnek magyarul
„A magyarok később kapják meg a menekültstátust, mint az irániak. Amikor kérelmeztem, azt mondták, hogy ha minden vajdasági magyarnak megadnák, akkor nem maradna senki a Vajdaságban” – panaszolja Mária, amikor betekintünk a debreceni menekülttábor női szálláshelyeinek egyikére. Az idős asszony, akinek állítása szerint elvették a házát a szerbek, jelenleg egy olyan szobában él, ahol alig fér el egy ágy és egy asztal. Harmadszor adta be a kérelmét, hogy menekültnek nyilvánítsák – eredménytelenül.
Amikor azt kérdezem Csáky Lászlótól és Terdik Máriától, a tábor vezetőjétől, miért nem kapja meg egy határon túli magyar a lehetőséget a továbblépésre, szinte egyforma válaszokat kapok. Nincs pozitív diszkrimináció, ezernyi szempont számít még azonkívül is a menekültstátus megadásához, hogy valaki ismeri a nyelvet. Ma már a hatóság megítélése szerint nem egyértelmű, hogy Szerbia területéről menekültként érkezik-e valaki, a határon túli magyarok kérhetnek letelepedési engedélyt is, majd állampolgárságért folyamodhatnak. Ehhez azonban állandó lakhely és jövedelem kellene, ez viszont nem adatik meg a többségnek. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy miközben állami pénzen 360 órás nyelvtanfolyamot szerveznek a külföldi menekülteknek, hogy egyszer majd munkát találhassanak, Magyarországon nem jelent az ENSZ szabályai szerint előnyt a menekültstátus megadásához, ha valaki anyanyelvi szinten beszél magyarul. A nemzetközi szervezet menekültügyi főbiztosságának ugyanis – mint azt a táborban elhangzó rövid előadásukból megtudjuk – az a célja, hogy ne rekedjenek kívül az országon az igazi menekültek.
Ennek érdekében nemrég háromoldalú megállapodást is kötöttek a határőrséggel és a Magyar Helsinki Bizottsággal, és tízpontos cselekvési programot dolgoztak ki az Európa keleti határát jelentő régióra.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága 1989 és 2003 között négymilliárd forintot költött el Magyarországon, de a szemléleten alapvetően nem sikerült változtatni. A menekültekkel nem foglalkozik kiemelten a sajtó, a külföldiek beilleszkedése sem megy zökkenőmentesen az országban.
Mit tehet azonban az ENSZ a kitaszítottakért egy olyan országban, ahol majdnem kormányszóvivő lehetett egy asszony, aki kivette az óvodából a csemetéjét, mert ott kénytelen volt együtt játszani a szegény gyermekekkel.
origo.hu
Manfred Weber és Brüsszel fizeti Magyar Péter országjárását
