Még a néppárti José María Aznar kormányfő első ciklusa idején (1996–2000) került sor az első fontos szakításra a külpolitikában. Aznar az európai politika helyett az amerikai szövetség távlataiban kezdett gondolkodni, és a New York-i ikertornyok összeomlása után megszerezte George Bush szövetségét, amely az iraki háború, illetve az amerikai külpolitika feltétlen spanyol támogatásában nyilvánult meg. Az iraki háború a vízválasztó a két nagy párt között, mert a nagy, madridi pályaudvari robbantások után José Luis Rodríguez Zapatero baloldali kormánya úgy döntött, kivonja csapatait Irakból, és visszatér a hagyományos német–francia szövetséghez.
A három évvel ezelőtti kormányváltás óta tovább romlott a két nagy párt viszonya, és a néppárt akkor jelentette be a belpolitikai szakítást, amikor José Luis Rodríuez Zapatero 2005 májusában keresztülvitte azt a határozatot a madridi alsóházban, amellyel kormánya felhatalmazást kapott arra, hogy tárgyaljon a Baszkföld és Szabadsággal (ETA), ha a baszk szeparatista szervezet végül lemond az erőszakról. Újabb olaj volt a tűzre, hogy Zapatero törvényesítette a spanyol azonos neműek házasságkötését, és arra készült, hogy megadóztatja az egyházat, illetve csökkenti az oktatásban betöltött szerepét. Feszültséget okozott, hogy megindult a 17 spanyol tartomány autonómiabővítő folyamata, és a legtöbb tartománnyal javában zajlanak az előrehaladott egyeztető tárgyalások – a baszkokat kivéve. A néppárt azért ellenzi ezeket a folyamatokat, mert az ország szétesésétől tart.
A madridi merénylet bírósági eljárásában a két fél ugyancsak eltérő álláspontot képvisel: a Spanyol Néppárt szerint az ETA és az al-Kaida együtt szervezte a madridi merényleteket, míg Zapatero kormánya csak az al-Kaidát teszi felelőssé. A spanyol szocialisták az ETA tavaly december végi madridi reptéri robbantásáig bíztak benne, hogy a május végi helyhatósági választásokig elérik a célt, a baszk békefolyamat valódi megindulását.
Múlt héten a szocialista kormány jelezte, hogy felelősségre akarja vonni az Aznar-kormány három tagját, amiért a madridi merénylet után közvetlenül elhallgatták az igazságot a spanyol lakosság elől. Március végén a néppárt ezért már kilátásba helyezte a médiaháborút, és úgy tűnik, nem is kell várni a hadüzenetre, javában zajlanak a virtuális összecsapások.
Áthidalhatatlan spanyol ellentétek
A spanyol polgárháború (1936–1939) előtti úgynevezett két Spanyolország egyre több konfliktusa éled újra a spanyol politikai közéletben, és megmerevedtek a frontvonalak a szekértáborok között. A két fő ellentábor a most kormányzó szocialisták és az ellenzékben lévő spanyol jobboldali néppárt.
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en














Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!