Kétszeresen is profi

Dudás Tibor a magyar ökölvívás egyik nagy talentumaként a 2003-as junior-vb-n bronzérmet szerzett Santiago de Cubában, majd két év múlva a mienjangi felnőtt-vb-n bejutott a nyolc közé, miközben besöpört két magyar bajnoki címet. Aztán alig 21 évesen abbahagyta az amatőr bokszot, hogy egyesztendőnyi szünet után az idén immár profiként visszatérjen a ringbe. A kacskaringós, de mindenképpen ígéretes sportpályafutás mellett Dudás a továbbtanulást sem hanyagolta el, jelenleg utolsó éves a Testnevelési Egyetemen. Úttörő jellegű diplomamunkáját az ökölvívásról mint rekreációs tevékenységről írja. Szabadidős pofonok – érdekes témaválasztás.

2007. 04. 06. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem jellemző, hogy valaki ígéretes pályafutását gyakorlatilag egy évig szünetelteti. Miért tette? – kérdeztük a junior vb-bronzérmes, felnőtt vb-negyeddöntős, a hivatásosok között idén márciusban sikerrel debütált ökölvívót.
– Alábbhagyott a motiváció, nem úgy mentek a dolgok, s nem úgy jöttek az eredmények, ahogy szerettem volna. Simán, erőlködés nélkül nyertem két felnőtt magyar bajnokságot, mégsem azt kaptam, amit elvártam volna. Ráadásul az amatőr boksz nagyon a pontokra megy, kapkodni kell, nincs idő a taktikára, úgy gondoltam, a profi bunyó jobban illik az alkatomhoz, a stílusomhoz.
– Lehet, hogy így van, de ez még nem magyarázza meg a hosszú kihagyást.
– Vártam a jó lehetőségre. Rácz Félix már régebben le akart igazolni, de akkor még nem mentem, aztán ő szüntette meg az istállóját. Akadt más megkeresés is, de azokat nem éreztem elég komolynak. Aztán jött a Polish Boxing Promotion, március elején aláírtam a szerződést, és harmincadikán már össze is hozták nekem az első meccset. Egy szívós, tapasztalt angol srácot vertem meg, nagyjából minden sikerült, csak éppen kiütni nem tudtam.
– Az önkéntes szünet nem befolyásolta a teljesítményét?
– Az igaz, hogy egy évet nem versenyeztem, de edzettem Bánóczi Zoltán segítségével, Szántó Öcsi bácsi mellett az Unió Kispestnél. Szinte többet készültem, mint korábban. Igaz, hogy az elején nehéz volt, mert a cél elég messze lebegett előttem. Most már nem.
– Élsportolóként, ökölvívóként a pályafutás buktatói mellett belevágott a felsőfokú tanulmányokba is. Ez azért nem jellemző.
– Az általános iskolát és a gimnáziumot a Csanádi Árpád Sportiskolában végeztem el, s az érettségi után azon voltam, hogy folytassam a tanulást. Természetesen a TF-en, mert a sporthoz értek, azt szeretem. Először sportmenedzseri szakban gondolkodtam, de a szövetségben Kincses Feri bácsi tanácsára végül a rekreációt választottam. Keresztfélévben kezdtem levelező tagozaton, most vagyok negyedikes, tehát utolsó éves hallgató.
– Mi érintette meg a szakterületben?
– A rekreáció szinte az összes sportágat érinti, összefogja, s ha egyszerűen fogalmazunk, az a lényege, hogy az emberek a kevés szabadidejükben ne a tévé előtt üljenek órákat, hanem mozogjanak, sportoljanak. Errefelé kellene tendálni, mert engem kifejezetten megbotránkoztattak azok a statisztikák, amiket az egyetemen tanultunk, s amelyek azt mutatják, milyen rossz egészségügyi állapotban van az ország lakossága.
– Otthonról milyen mintát hozott? Jellemző a családjára a mozgás?
– Édesapám lejár bokszolgatni, néha elmegy focizni, de mindezt elég rendszertelenül. A 21 éves húgom viszont nagyon szorgalmas, soha nem volt élsportoló, de kis túlzással annyit sportol, mint én. S ő is tanul, idegenforgalmat nappali tagozaton.
– A boksz a sztereotípiák szerint nem az a tipikus szabadidős sportág, ön mégis ebben a témában írja a szakdolgozatát. Miért?
– Erről tudok a legtöbbet. Az ökölvívás mint rekreációs tevékenység – ez a diplomamunkám címe, őszre kell befejeznem. Első hallásra a bunyó tényleg nem rekreációs sport. Ismerjük a szöveget: Ne bokszoljál, szétverik a fejedet! Ám nekem meggyőződésem, hogy ez egyrészt nem igaz, másrészt van olyan karakterű ember, akinek éppen az kell, hogy a küzdelem során felturbózza az adrenalinszintjét, s ezáltal levezesse a feszültségét, úgy, hogy közben sikert találjon benne hobbiszinten is. A mai világra anynyira jellemző stressz oldása a sport segítségével szerintem nagyot lendíthet az emberek, s közvetve az ország sorsán.
– A gyereket, szülőket mivel győzné meg?
– Aki kisgyerekként elkezdi a bunyót, olyan önfegyelmet tanul, hogy egy életre szóló tartása, kiállása lesz. Hozzáteszem, nem szabad figyelmen kívül hagyni a környezetet sem az ökölvívás népszerűsítésénél. Ha boksztermet nyitnék, nem feltétlenül a Rózsadombot céloznám meg.
– Mit szóltak egyetemi oktatói a témaválasztásához?
– Elsőre ők is nagyot néztek, mert ebben a témában még nem született diploma, az enyém lesz az első. Balzsay Karcsi bácsi (az amatőr válogatott szövetségi kapitánya – a szerk.) lesz a konzulensem, felhasználok ökölvívószakkönyveket, de elég kevés a forrásanyag, úgyhogy leginkább magamra kell hagyatkoznom.
– A kispesti edzőteremben milyen visszhangra talált a törekvése?
– Pozitívra, de még szép, hiszen ebben az esetben a tanítvány megelőzte a trénert, ugyanis Bánóczi Zoli is rekreációs szakon tanul, csak alattam lévő évfolyamban.
– Magas szinten sportol és tanul. Nem éppen ilyen példaképekre van szükség a bunyó népszerűsítéséhez?
– Ahhoz világbajnoki címet kell nyernem, hogy igazán példakép legyek, s bárkit ösztönözzek arra, vegye fel a kesztyűt.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.