Nem jellemző, hogy valaki ígéretes pályafutását gyakorlatilag egy évig szünetelteti. Miért tette? – kérdeztük a junior vb-bronzérmes, felnőtt vb-negyeddöntős, a hivatásosok között idén márciusban sikerrel debütált ökölvívót.
– Alábbhagyott a motiváció, nem úgy mentek a dolgok, s nem úgy jöttek az eredmények, ahogy szerettem volna. Simán, erőlködés nélkül nyertem két felnőtt magyar bajnokságot, mégsem azt kaptam, amit elvártam volna. Ráadásul az amatőr boksz nagyon a pontokra megy, kapkodni kell, nincs idő a taktikára, úgy gondoltam, a profi bunyó jobban illik az alkatomhoz, a stílusomhoz.
– Lehet, hogy így van, de ez még nem magyarázza meg a hosszú kihagyást.
– Vártam a jó lehetőségre. Rácz Félix már régebben le akart igazolni, de akkor még nem mentem, aztán ő szüntette meg az istállóját. Akadt más megkeresés is, de azokat nem éreztem elég komolynak. Aztán jött a Polish Boxing Promotion, március elején aláírtam a szerződést, és harmincadikán már össze is hozták nekem az első meccset. Egy szívós, tapasztalt angol srácot vertem meg, nagyjából minden sikerült, csak éppen kiütni nem tudtam.
– Az önkéntes szünet nem befolyásolta a teljesítményét?
– Az igaz, hogy egy évet nem versenyeztem, de edzettem Bánóczi Zoltán segítségével, Szántó Öcsi bácsi mellett az Unió Kispestnél. Szinte többet készültem, mint korábban. Igaz, hogy az elején nehéz volt, mert a cél elég messze lebegett előttem. Most már nem.
– Élsportolóként, ökölvívóként a pályafutás buktatói mellett belevágott a felsőfokú tanulmányokba is. Ez azért nem jellemző.
– Az általános iskolát és a gimnáziumot a Csanádi Árpád Sportiskolában végeztem el, s az érettségi után azon voltam, hogy folytassam a tanulást. Természetesen a TF-en, mert a sporthoz értek, azt szeretem. Először sportmenedzseri szakban gondolkodtam, de a szövetségben Kincses Feri bácsi tanácsára végül a rekreációt választottam. Keresztfélévben kezdtem levelező tagozaton, most vagyok negyedikes, tehát utolsó éves hallgató.
– Mi érintette meg a szakterületben?
– A rekreáció szinte az összes sportágat érinti, összefogja, s ha egyszerűen fogalmazunk, az a lényege, hogy az emberek a kevés szabadidejükben ne a tévé előtt üljenek órákat, hanem mozogjanak, sportoljanak. Errefelé kellene tendálni, mert engem kifejezetten megbotránkoztattak azok a statisztikák, amiket az egyetemen tanultunk, s amelyek azt mutatják, milyen rossz egészségügyi állapotban van az ország lakossága.
– Otthonról milyen mintát hozott? Jellemző a családjára a mozgás?
– Édesapám lejár bokszolgatni, néha elmegy focizni, de mindezt elég rendszertelenül. A 21 éves húgom viszont nagyon szorgalmas, soha nem volt élsportoló, de kis túlzással annyit sportol, mint én. S ő is tanul, idegenforgalmat nappali tagozaton.
– A boksz a sztereotípiák szerint nem az a tipikus szabadidős sportág, ön mégis ebben a témában írja a szakdolgozatát. Miért?
– Erről tudok a legtöbbet. Az ökölvívás mint rekreációs tevékenység – ez a diplomamunkám címe, őszre kell befejeznem. Első hallásra a bunyó tényleg nem rekreációs sport. Ismerjük a szöveget: Ne bokszoljál, szétverik a fejedet! Ám nekem meggyőződésem, hogy ez egyrészt nem igaz, másrészt van olyan karakterű ember, akinek éppen az kell, hogy a küzdelem során felturbózza az adrenalinszintjét, s ezáltal levezesse a feszültségét, úgy, hogy közben sikert találjon benne hobbiszinten is. A mai világra anynyira jellemző stressz oldása a sport segítségével szerintem nagyot lendíthet az emberek, s közvetve az ország sorsán.
– A gyereket, szülőket mivel győzné meg?
– Aki kisgyerekként elkezdi a bunyót, olyan önfegyelmet tanul, hogy egy életre szóló tartása, kiállása lesz. Hozzáteszem, nem szabad figyelmen kívül hagyni a környezetet sem az ökölvívás népszerűsítésénél. Ha boksztermet nyitnék, nem feltétlenül a Rózsadombot céloznám meg.
– Mit szóltak egyetemi oktatói a témaválasztásához?
– Elsőre ők is nagyot néztek, mert ebben a témában még nem született diploma, az enyém lesz az első. Balzsay Karcsi bácsi (az amatőr válogatott szövetségi kapitánya – a szerk.) lesz a konzulensem, felhasználok ökölvívószakkönyveket, de elég kevés a forrásanyag, úgyhogy leginkább magamra kell hagyatkoznom.
– A kispesti edzőteremben milyen visszhangra talált a törekvése?
– Pozitívra, de még szép, hiszen ebben az esetben a tanítvány megelőzte a trénert, ugyanis Bánóczi Zoli is rekreációs szakon tanul, csak alattam lévő évfolyamban.
– Magas szinten sportol és tanul. Nem éppen ilyen példaképekre van szükség a bunyó népszerűsítéséhez?
– Ahhoz világbajnoki címet kell nyernem, hogy igazán példakép legyek, s bárkit ösztönözzek arra, vegye fel a kesztyűt.
origo.hu
Karcagi motorbaleset: megszólalt az énekesnő, aki vétlennek hiszi magát a fiatal motoros halálában
