Vajúdnak a hegyek

S Z Ó L Ó

Drága szíveim, hová tűnt a jó politikai kabaré? – kérdezheti valahol odafönt Hofi Géza, amikor mennyei távkapcsolójával végigszörföl a tucatnyi magyar tévécsatorna kínálatán. A „humor nagyágyúi” politikát, botrányt, Duna-parti dumapartit, bulvárt, pletykát s sztárhegyeket ígérnek hétről hétre, ám hiába vajúdnak e „sztárhegyek”, a poénok halva születnek. A Heti hetes szereplői úgy tesznek, mintha Torgyán József, Grespik László és társaik leszereplését követően a cirkusz is bezárt volna, holott a porondon most sokkal veszélyesebb mágusok és fenevadak fenyegetik a közönség kulturált szórakozását.
Pedig olyan jó érzés leírni a régi közhelyeket, mint például, hogy míg a sajtónak a mindenkori hatalom ellenőrzése, addig a közéleti kabarénak az égbekiáltó hazugságok, kormányzati baklövések kifigurázása, pengeélre tűzése lenne a feladata.
Ha nem így lenne, csomagolhatnánk, s tollforgatás és dumálás helyett mehetnénk mondjuk közvéleményt kutatni.
Apropó közvélemény-kutatás. A Medián legfrissebb, a HVG-nek készült felmérése a biztos szavazók tekintetében 53:28-as különbséget mutat a Fidesz és az MSZP csatájában, vagyis a nagyágyúk dörgedelmes hangja mellett sem lehet elhallgatni, hogy bizony a kormány irtó nagy pácban van. A jobb- és baloldal közötti hatalmas különbség mellett az adatsorok jelzik azt is, hogy sokan elfordultak a politikától, nem is mennének el szavazni, vagy legalábbis ingadoznak. Az ördög ügyvédjének lenni pedig ebben a helyzetben nem túl hálás feladat. A szerep minden jel szerint immár a „sztárhegyek” számára is kényelmetlen, ezért inkább úgy tesznek, mintha vakáció lenne.
Pedig 2002-ig nem volt különösebb baj a poéngyártással, osztották az akkori kormányt minden irányból, s ez így is volt rendjén. Sőt bizton kijelenthető, hogy Orbán Viktornak a „humor” köntösébe bújtatott direkt és indirekt démonizálása vezetett a két választás ismert következményeihez. A hatalomváltás híre azonban mintha nem jutott volna el mindenkihez, az ellenzékbe szorult polgári oldal fricskázása rendületlenül folytatódott.
Most azonban porszem kerülhetett a gépezetbe. Múlnak a hetek, a tévé előtt ülve pedig továbbra is várjuk, mint Godót, az intellektuális politikai fricskákat, de hiába, mostanában nincs fontosabb közügy Jáksó egyre nagyobb hasánál és Hernádi ősz parókájánál. Leállt volna a termelés az Orbán-bányákban?
Lehetséges, hogy valami másról van szó. Nehezen hihető, hogy a szereplők politikai meggyőződése, amelyet eleddig nem rejtettek véka alá, egyik napról a másikra megváltozott. Inkább valami olyasmi történhetett, hogy a nagy kereskedelmi csatornák vezetői ráébredtek, a valóságnak bizonyos fokú torzítása már saját zsebüket is érinti: a vizitdíj, a kórházbezárások, az egyre ijesztőbb végöszszeget mutató közüzemi számlák idején, akkor, amikor Magyarország elveszítette korábbi jó hírnevét, hitelét, mégiscsak hiteltelen lenne továbbra is Orbán Viktor ezüsthajóján fúrni a léket. Legalábbis a nézettség szempontjából egyre kevésbé kifizetődő.
Az RTL Klubnál eddig elfogultabbnak látszó Tv 2 most tovább is ment, hiszen nemcsak egyszerűen a jobboldalt támadó műsorait fogta vissza, de havonta egyszer még keményen parodizálni is meri a kormányon lévőket, igaz, „elnézést” is kér érte.
De kitől és miért?