A bulvár oldalvizese

Hazatért Afganisztánból Szekeres Imre honvédelmi miniszter, aki a Camp Pannoniának nevezett magyar táborban arról is nyilatkozott a Magyar Nemzetnek, hogy csütörtökön, a Krím félszigeten tett rövid kitérőjén nem Gyurcsány Ferenc tudta nélkül egyeztetett az európai energiabiztonságról ukrán kollégájával. A tárcavezető Afganisztánban azt ígérte a katonáknak, hogy legalább két évvel meghosszabbítja a missziót, és más államokkal együtt új szállító repülőgépeket vásárolunk majd, hogy könnyebb legyen alakulataink utaztatása. Szekeres kérdéseinkre elismerte, hogy a beígért magyar munkahelyteremtő programok még váratnak magukra a térségben, bár a katonák már kivették részüket a munkából.

(Afganisztán)
Miközben Gyurcsány Ferenc a múlt hónapban igyekezett elkötelezni az országot az orosz gáz behozatala mellett, ön az Egyesült Államokban és az afganisztáni útja közben, a Krím félszigeten is az orosz energiafegyver elleni európai védekezés módozatairól tárgyalt. Egyeztette ezeket a lépéseit a miniszterelnökkel, vagy ösztönös kármentést folytat?
– Anatolij Hricenko ukrán védelmi miniszter egy nappal az utazásunk előtt jelezte, hogy ha már Szimferopolban leszállunk a gépünkkel tankolni, egy rövid tárgyalást is iktassunk be a programunkba. A hirtelen programváltozás nem azt jelenti, hogy ne egyeztettem volna a kormánynyal az álláspontomat bizonyos kérdésekben. A miniszter egyébként többek között arról beszélt rövid találkozónkon, hogy mit jelentett Ukrajnának, amikor az olajkereskedelemben egy árvita kapcsán konfliktusba kerültek Oroszországgal. Ez a tapasztalat tanulságos minden európai állam számára. A gázellátás biztosítása egy másik kérdés, ez Ukrajnában nem került szóba. Ebben az ügyben egyelőre nem kell határoznunk. Az Egyesült Államokban is mindössze annyit nyilatkoztam, hogy ha lehet, és ha kell, akkor a közös európai megoldást, a Nabucco gázvezetéket fogjuk választani. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy keressük az alternatív energiaforrásokat, fejlesszük a megújuló energiatermelést, és bővítsük az atomerőművünket.
– Tervekről, ígéretekről beszélt az afganisztáni katonáknak is az állománygyűlésen. Ezek egyike az volt, hogy meghosszabbítjuk a missziót. Meddig maradnak a katonák a térségben, és miért kell ez Magyarországnak?
– Terveink szerint 2009–2010-ig biztosan Pol-e-Khomriban maradnak a katonáink, mert a civil programjaink lezárulásáig szeretnénk fegyveresen is biztosítani a tartományi újjáépítést. Erről nyáron dönt a kormány, de a parlamenti frakciók is támogatják a hosszabbítást. Arról majd később döntünk, hogy ezek után is maradjunk-e a térségben. Ez attól is függ, hogyan változik meg a tartományi újjáépítési csoportok szerepe. Reméljük, a helyzet konszolidálódik majd, és egyre kevesebb katonai feladatra lesz szükség. Magyarországnak ez azért is fontos, mert egy állam nemzetközi tekintélye a rászorulók segélyezésével vagy a békefenntartással növelhető. Szándékaink szerint a következő években egyre inkább az előbbi tevékenységre lesz szükség.
– Amíg ideértünk, mi is megtapasztalhattuk egy részét annak, hogy mit kell kiállnia a hosszú repülőúton missziós katonáinknak, ha Afganisztánba vezénylik őket. Ők ráadásul nem is An–26-ossal, hanem a német légihídon érkeznek, így a hazautazásuk is olykor bizonytalanná válik. Nem érdemlik meg, hogy vásároljunk nekik egy normális szállító repülőgépet?
– Egy ilyen gép önálló megvásárlása rengeteg pénzbe kerül. Részt veszünk azonban egy olyan programban, amely alapján a közeljövőben több országgal közösen vásárolunk és üzemeltetünk amerikai C–17-es szállító repülőgépeket. Esélyünk van arra is, hogy a NATO ilyen típusú gépeinek bázisa Magyarországra települjön, a pápai katonai repülőtérre. Van egy másik pályázó is, de ha mi nyerünk, az nemcsak gazdaságilag lesz jó az országnak, hanem lényegesen javulhat a helyzetünk a katonai légi szállítást tekintve is.
– A magyar katonák újjáépítési csoportot vezetnek, de a civileknek még a nyomát sem látni. Amit a helyiekért eddig tettünk, az is a katonáinknak köszönhető, akik klinikát, iskolát fejlesztettek, kutakat fúrtak, utat építtetnek. Hol vannak a civil szakemberek?
– Abban kell segíteni, amiben az afgánok szeretnék, hogy segítsünk nekik. Az eddigi időszak alkalmas volt arra, hogy felmérjük ezeket az igényeket. A civil szakemberek most érkeznek majd, és a fő feladatuk a munkahelyteremtés, az utak fejlesztése és a vízellátás biztosítása lesz. A jövő attól függ, milyen erre irányuló programokat tudunk elindítani. A civil programokba tudomásom szerint bekapcsolódik az ökumenikus szeretetszolgálat is, de az egészségügyi tárca támogatásával klinikák épülhetnek, más tárcák hozzájárulásával pedig gyümölcsfákat telepíthetnek majd a környéken. A katonáink valóban jó példával járnak elöl: iskolákat újítottak és szereltek fel, kutakat ástak, árvízvédelmi gátakkal védték meg a házakat a sárlavináktól, törpe vízi erőművekkel teremtettek energiaszolgáltatást. Idén 125 millió forintot költhet el a katonai misszió ilyen feladatokra, a középtávú tervek között négy iskolafejlesztés, két klinika felépítése, hét további kút és három újabb kis erőmű létrehozása szerepel.
– Mi a helyzet a katonáknak megígért haditechnikai beszerzésekkel? Nem láttunk pilóta nélküli felderítő repülőgépeket, új tűzszerészeti felszereléseket és olyan berendezéseket sem, amelyek a járművekre szerelve felderítik és megsemmisítik az út menti pokolgépeket.
– Amit ígértünk, azt teljesítjük is. A pilóta nélküli robotrepülőgépek a harmadik váltással érkeznek meg a magyar táborba, a tűzszerész kutyák már együtt dolgoznak a katonáinkkal. Olyan beszerzésről nem tudok, amely járművekre felszerelhető, elrejtett bombákat felderítő eszközökről szólna. Az itteni katonai vezetők azonban ezt nem is igényelték, hiszen műholdas kapcsolattal és egyéb módszerekkel megoldották a felderítést. Eddig három támadás érte a magyarokat, de egyszer sem történt sebesülés, pedig kétszer útszéli bomba robbant.
– A katonákkal azt is közölte, hogy félévente, minden váltásnál meglátogatja az afganisztáni állományt. Miért tartja ezt elengedhetetlennek, és mennyibe kerül ez a Magyar Honvédségnek?
– A látogatásaim azért fontosak, mert minden katonát szeretnék megtisztelni azzal, hogy a legmagasabb szinten elismerem a féléves külszolgálatát. A katonáknak nagyon sokat számít, hogy megbecsülik a munkájukat. A költségekkel kapcsolatban annyit tudok mondani, hogy a mostani utazásunk 200–250 ezer forintba került fejenként. Ez az üzemanyagköltségből, a pilóták szállásköltségeiből és a repülőtéri díjakból tevődik össze.
– Az utóbbi hónapokban több úgynevezett médiasztárt is vitt magával a külföldi útjaira. Fábry Sándor Irakba kísérte el, most pedig Palik László és Bochkor Gábor ült fel a gépére. Nem tart attól, hogy azt mondják: Szekeres a hírességek uszályán akar bekerülni a bulvársajtóba?
– Nem. Ugyanis aki ezt mondja, annak igaza van. Valóban azt akarom, hogy bekerüljön a milliós nézettséggel, hallgatósággal vagy olvasótáborral rendelkező bulvármagazinokba a Magyar Honvédség is. Ez szerintem így helyénvaló, hiszen a hírességek közvetíteni tudják azt az üzenetet, hogy kiváló munkát végeznek a katonáink.
– Kit szemelt ki a következő útjára oldalvizesként?
– Megvan az ötletem, de még nem árulom el.