A romák nem képesek önerőből fizetős ellátást vásárolni, így esetükben sérül az egyenlő hozzáférés elve – hallatta hangját pár napja a KDNP parlamenti képviselője, Nagy Kálmán orvosprofesszor. Nem ott tartunk, hogy az egészségügyi reformok előrehaladtával sok többségi lakos is „tiszteletbeli” romának érezheti magát?
– A cigányság az a sok százezres csoport, amely a mostani kormány társadalombiztosítási bizniszelése következtében úgy, ahogy van, kiszorulhat a társadalombiztosítási ellátásból. Természetesen nem csak őket fenyegeti a kormány akciója, amely a szolidaritásalapú társadalombiztosítás szétszedésére és az úgynevezett több-biztosítós modell bevezetésére irányul. Persze a több-biztosítós modell elfogadható volna, ha azt érthetnénk rajta, hogy megmarad a mindenkire kötelező, szolidaritásalapú társadalombiztosítás, és a gazdagok, ha akarják, e fölött – és nem e helyett – köthetnének magánbiztosítókkal olyan többletmegállapodást, amilyet akarnak. Az viszont, amit a kisebbik kormányzó párt után kullogó Gyurcsány-kabinet akar – tudniillik, hogy szétszedjék a szolidaritásalapú kötelező társadalombiztosítást –, elfogadhatatlan.
– Merthogy még nem fektették le annak a szabályait sem, hogy mi jár az új szisztémában a biztosítottnak a járulékaiért cserébe?
– A baj nem itt kezdődik. Jelenleg a felső húsz százalék fizeti be a társadalombiztosítási költségvetés 55 százalékát. Ez azt jelenti, hogy ha a felső 20 százalékot kiengedjük a rendszerből, akkor a maradék 80 százaléknyi lakosságot a mostani tb-befizetés 45 százalékából kell vagy kellene ellátni. Ráadásul, ha fizetőssé tesszük az egészségügyet, az azt is jelenti: kialakulnak a várólisták. Aki fizetni tud, az a sor elejére ugrik; nemcsak a magánbiztosítóknál, hanem már az állami szolgáltatásban is. Így az is elképzelhető, hogy a szegények gyakorlatilag soha nem fognak a sor elejére jutni. Nos, elsősorban ennek következménye lesz, hogy a társadalom szegényebb rétegei – beleértve alighanem az alsóbb középosztályt is, de elsőrendűen a cigányság nagy részét – ki fognak szorulni az egészségügyi ellátórendszerből.
– Nem gondolja, hogy ami szlovákiai és csehországi roma nőkkel történt meg, az akaratukon kívüli sterilizáció, az ennél látványosabb népirtás volt?
– Én azt mondom, hogy ha nálunk az iménti módon „szedik szét” a tb-t, akkor ez az idősebb betegek és szegényebb rétegek számára egyfajta társadalmi eutanázia lesz.
– Ön februárban megszellőztette a kormány bevándorlási stratégiáját. Eközben itt van egy hazai etnikai kisebbség, szinte az egyetlen szegmense a magyar társadalomnak, amely nem öregedett el, ám foglalkoztatása szinte a nullával egyenlő…
– A kormány valóban nem számol sem ezzel, sem azzal, hogy Magyarország öszszességében a népesedési katasztrófa szélén áll. A demográfusok egyetértenek abban, hogy ha most nem születik több gyermek, akkor néhány évtized múlva hétmillió körülire zsugorodik a magyarság lélekszáma. A korfa állapota is vészesen tovább romlik, a magyar nemzet nem tudja reprodukálni önmagát. A nyugdíjrendszer jóval korábban összeomolhat. Elméletileg két megoldás van: külföldi tömegek betelepítése, illetve a magyar családok támogatása. A jelenlegi kormány lebukott, amikor nyilvánosságra hoztam a parlamentben, hogy milyen kormányzati anyagot készített elő titkosítva, kizárólag a multinacionális cégek munkaerő-piaci szempontjait kiszolgálva. Egymillió külföldi betelepítését tervezte Ázsia válságövezeteiből ugyanaz a garnitúra, amely előzőleg megtagadta a határon túli magyaroktól a magyar állampolgárságot.
– Most már nem hallani erről.
– Lehet, de láthatóan nem akarnak elmozdulni a családtámogatás irányába. A KDNP egy százhúsz oldalas szakmai háttértanulmánnyal ellátott törvényjavaslatban javasolta ezt, a másik, az egyedül elfogadható megoldásként. Tudniillik, hogy a tökéletesen bevált francia mintára tegyük lehetővé a családi adózás választását a személyi jövedelemadó helyett. Többször elmondtuk: a családi jövedelemadó lényege, hogy adjuk össze a család tagjainak jövedelmét, és osszuk el a család tagjainak számával. Ez azért igazságos, mert figyelembe veszi a jövedelmen túl az eltartott gyerekek és egyáltalán az eltartottaknak a számát.
– Erre mondta az előző MSZP–SZDSZ-kormány, hogy a családi adózás a cigányságon nem segít…
– No de ez hihetetlenül álságos ellenérv! Igaz ugyan, hogy a családi jövedelemadózás valóban azokat segíti, akik dolgoznak és adóznak. De ha a családtámogatást az adórendszerbe is beépítjük, az már összességében munkára ösztönöz. Emlékszünk, mit csinált az előző ciklusban a balliberális hatalom: megszüntette az Orbán-komány idején prosperáló adókedvezményeket, hogy a cigányság egy részének a szavazatait megnyerje. Ám ezzel végeredményben a szegénységi csapdát erősítette és erősíti körükben. Végleg elszakítja őket a munka világától. De elszakítják a tanulás világától is ezt a szerencsétlen etnikai közösséget. Ugyanis 1998–2002 között lényegében akkor volt családtámogatás, ha a gyerek iskolába járt; ám az utánunk jövők ezt is megszüntették. Belegondolni is rossz, hogy az a roma gyerek, aki hét évvel ezelőtt volt mondjuk hatéves, még ma sincs ösztönözve arra, hogy iskolába járjon. Ha pedig nem jár, akkor elképzelhető, hogy napjában egyszer sem lakik jól, arról nem is szólva, milyen életkilátásai vannak. Ennyit a balliberálisok romaintegrációs tirádáiról.
– A cigányságnak elege van az ígérgető pártokból, szerintük csak kampány jelleggel fordulnak feléjük.
– Tévedés, hogy mi csak most és netán a majdani szavazatokért törődünk velük. Például Hoffer József jezsuita atyán keresztül a KDNP is intenzíven foglalkozik a cigánypasztorációval és általában a felemelkedésükkel. Az ő borsodi példájából látszik: az tud szép eredményeket elérni, aki köztük élve tesz értük, nem pedig az, aki a Nagykörútról vagy egy rózsadombi villából osztja az észt.
origo.hu
„Induljunk el, menjünk tovább és ne ragadjunk bele a nehézségbe” – Lakatos András inspiráló üzenete a szívátültetés után
