Vallási cenzúra Olaszországban?

A világi és az egyházi tanok ütközése ismét óriási hullámokat ver Olaszországban. A tét ezúttal a RAI köztelevízióban egy BBC-dokumentumfilm levetítése, amelyben pedofíliával vádolt papokról és a bizonyítékokról hallgatást előíró vatikáni szabályokról esik szó. A film vezeti a nézettségi listát az olasz Google videokeresőjén.

Nemi bűncselekmények és a Vatikán címmel készített dokumentumfilmet még tavaly a BBC, amelyben döbbenetes tanúvallomások szerepelnek. Egykori szerzetesnövendékek és más áldozatok mesélnek szexuális zaklatásukról, amelyeket papok követtek el ellenük. Az angol csatorna még októberben sugározta a riportfilmet, amelyet olasz bloggerek lefordítottak és feltettek az internetre, ahol jelenleg is a nézettségi listát vezeti. A film olaszországi kálváriája akkor kezdődött, amikor a vetítési jogot a RAI köztelevízió számára vásárolta meg Michele Santoro újságíró, aki cenzúrázatlanul szándékozta leadni a filmet saját talkshow-jában. Az összeállítás valószínűleg legérzékenyebb pontja egy 1962-ben készült állítólagos titkos vatikáni dokumentum, amely a pedofília gyermekáldozatai és más tanúk számára is hallgatást ír elő, és amelyet 2001-ben – tekintettel a világszerte egyre több pedofilbotrányra – némiképpen módosítottak. Az olasz köztelevízióra hatalmas nyomást gyakorló egyház erőteljes fellépése miatt az országos televízió testület parlamenti bizottságának elnöke, Mario Landolfi végül megkérte a RAI-t, hogy tekintsen el az ominózus film sugárzásától, amely „kivégzőosztagként nyitna tüzet az egyházra és a pápára”. Az egyház testületileg ítélte el a filmet, az Avvenire katolikus lap pedig egyenesen úgy fogalmazott, hogy a fordítást végző bloggerek „gonosz rágalmazást követtek el”, míg a vetítés engedélyezése mellett álló politikusok „megelőző cenzúrát” emlegettek. A heteken át tartó éles vita eredményeképpen május végén Claudio Cappon, a RAI vezetője végül egy köztes megoldás mellett döntött. Eszerint leadhatják az inkriminált riportfilmet, de magában a műsorban a másik fél – ezúttal az egyház képviselői – is elmondhatják véleményüket.
Elemzők szerint a mostani események ismét rávilágítanak az egyház szinte töretlen befolyására mind az olasz politikai életben, mind a média világában. Olasz és nemzetközi sajtóorgánumok felhívják a figyelmet arra, hogy az utóbbi években az egyház az öszszes fontos politikai csatáját megnyerte Olaszországban. A mesterséges megtermékenyítésben részt vehetők számának lecsökkentésétől, az embrionális kutatásokat engedélyező népszavazás elbuktatásán át a nem házasságban élők jogainak elismerésének megakadályozásáig. Jó példa erre, hogy Camillio Ruini kardinális egyes parlamenti szavazások előtt figyelmeztette a honatyákat, hogy „ha katolikusnak tartják magukat, akkor a hivatalos egyházi álláspontot követve szavazzanak”. Így bukott el például a Dico-ként a köztudatba került törvénytervezet is, amely a meleg párok jogait is elismerte volna. Romano Prodi kormányfő ugyanis nem engedheti meg magának, hogy sokpárti koalíciójának akár egyetlen szenátora is leszavazza, ezért a februári kormányválság alkalmával is visszakozott a Dico ügyében. Többek között ezért is kaphatott újra bizalmat az olasz felsőházban, ahol csak egyszavazatnyi többséggel bír.
Egyházi fölényre utal a tavaly eutanázia következtében elhunyt Giancarlo Welby temetése is: az évek óta gépekkel életben tartott magatehetetlen beteget – hosszas társadalmi vita, és az államfőhöz írt közlemények után – végül egy orvos szánta meg, aki kihúzta a mesterséges lélegeztetőt a konnektorból. Az egyház ezek után megtagadta Welby hivatalos temetését.