Vonzások és taszítások

Bár a Domino-BHSE és a Vasas már a negyeddöntőben kiesett, mégis két magyar győztese lett az idén a férfi vízilabda Euroligának. Kásás Tamás és Madaras Norbert. Előbbi három, utóbbi egy gólt tett hozzá szombaton az olasz Pro Recco 9-8-as diadalához a horvát Jug Dubrovnik felett. Itt lenne tehát az ideje, hogy mindketten előnyösebb szerződést harcoljanak ki maguknak, ehhez képest könnyen elképzelhető, hogy Madaras hazatér. Kérőkben nincs hiány: vinné a Vasas és az Eger is. Beszélgetőpartnerünk még néhány napot adott magának a tépelődésre és a döntésre.

A Honvéd jóvoltából vannak arról fogalmaink, milyen az, ha magyar csapat nyeri hazai pályán az Euroligát. Összevethető ez a Recco sikerének olasz fogadtatásával?
– Országos méretekben sokkal szolidabb a visszhang, itt jóval kisebb a vízilabda súlya, mint otthon. A győzelmünk inkább helyi szinten számított eseménynek, különlegességet pedig az adott neki, hogy tavaly is a Juggal játszottuk a döntőt, csak akkor kikaptunk. Nekem eddig ez a legnagyobb klubsikerem, mert a Vasassal nyertünk ugyan már KEK-et, de az Euroliga-elsőséget egy fokkal ez elé helyezem. Olimpiai vagy világbajnoki aranyhoz persze nem mérhető.
– Az elődöntőben azt a görög Olympiakoszt verték, amely egy körrel korábban eltakarította a Honvédot. Hogyan fogadták a társai és ön, amikor kiderült, hogy nem lesz magyar csapat a Final Fourban?
– Csodálkoztunk, de azok után, hogy megismertük az Olympiakoszt, már nem volt akkora a meglepetésünk. Én, bevallom, nem bántam, hogy kiesett a Honvéd, mert nagyon nem szeretek magyar ellenféllel játszani.
– Pedig a hírek szerint jövőre elég sokat fog, hiszen itthon már csak azt találgatják, hogy a Vasashoz vagy az Egerhez szerződik?
– Egyrészt még az sem biztos, hogy hazajövök, mert elvileg a Reccóhoz is érvényes szerződés köt, másrészt nem döntöttem el, ha megyek, akkor a Vasast vagy az Egert választom.
– A kérdés számomra inkább az, miért kívánkozik el a világ legnagyobb költségvetésű klubjától, az idén Euroliga-nyertes és olasz bajnok Reccótól?
– Az így nem igaz, hogy elkívánkozom, a játékosmozgásoktól is függ, hol folytatom.
– Már elnézést az egyenes beszédért, de ezzel arra utal: mivel egyszerre három külföldi szerepelhet egy olasz csapatban, elképzelhető, hogy azt mondják önnek: Norbikám, nagyon elégedettek vagyunk veled, de idehozzuk X-et, Kásást és Vujasinovicsot viszont mindenképpen megtartjuk, úgyhogy ha maradsz, nemigen fogsz játszani.
– Igen, ez is előfordulhat.
– De ha Benedek Tibor szerződik a Reccóhoz, ő ugye nem „túrhatja ki”?
– Nem, ő már olasznak számít.
– Ha a Vasast választaná, bajnoktól bajnokhoz igazolna. Menynyire érintette meg, hogy egykori klubja tizennyolc év után a nagy esélyes Honvédot megelőzve lett aranyérmes?
– Leginkább az lepett meg, hogy Steinmetz Ádám nélkül sikerült ez a bravúr, pontosabban a három győzelemből kettő úgy született meg, hogy Ádám, az egyik legfontosabb láncszem nem játszhatott. De mivel néztem a meccseket, nyugodtan állíthatom, hogy ez a többieket még inkább összerázta, fantasztikusan pólóztak.
– Hát ha még jönne hozzájuk egy klasszis balkezes! Bár az Egerben sem ártana. Ha hazatér, mikorra és milyen szempontok alapján dönt?
– Egerben születtem, ott kezdtem pólózni, a Vasasban lettem ismert játékos, még azt sem tudom igazán eldönteni, kinek szurkoljak egy Eger–Vasas meccsen. Úgyhogy néhány napot várok, most még beszélnem is nehéz erről a témáról.
– Azért talán még ennél is kellemetlenebb lenne, ha éppen a Recco Euroliga-kudarcáról faggatnám, miközben hazai vagy olasz kluboktól a kutya sem keresné…
– Persze, ennél nagyobb problémám ne legyen. De ezt a kicsit is a legjobban kellene megoldanom.