A Gyurcsány-cég milliárdos olajüzlete

Korrekt volt a kapcsolatom Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel – jelentette ki Sáska László, a Fortus Rt. vezérigazgatója a Magyar Nemzetnek adott interjújában. Sáska – akit 2003-ban egy merényletben több lövéssel megsebesítettek – 1996 és 1997 között a miniszterelnök tulajdonosi érdekeit is képviselte a részvénytársaságban. Az egykori külkereskedő válaszaiból kiderült: bár a Magyar Villamos Művekkel tervezett nagy üzlet nem jött létre, 1996-tól több száz millió forintos szerződéseket kötöttek az állami vállalattal, amelynek fűtőolajat adtak el, illetve több olajtároló üzemeltetését is átvették. Sáska László ugyanakkor leszögezte: a Fortus Rt. nem keveredett bele az olajszőkítési botrányba, hiszen a bíróságon egyértelműen kiderült, hogy a vállalkozás adataival bűnözők éltek vissza.

Azt ugye nem cáfolja, hogy 1996-tól kezdődően az ön által vezetett Fortus Rt. nagy tételben importált fűtőolajat a szlovákiai olajfinomítókból?
– Nem. A cégünk az ETL Rt.-n keresztül importált olajat, attól is csak 1998– 99-ben, amelyet közvetlenül az erőműveknek értékesítettünk, köztük a Magyar Villamos Művek (MVM) hőerőműveinek. Hangsúlyozom, hogy kizárólag nehéz fűtőolajat hoztunk be, amely alkalmatlan arra, hogy akármilyen eljárással üzemanyagot készítsenek belőle. Minden szállítmányunkat szabályszerűen vámkezeltettük.
– Könnyűolajat egyáltalán nem hoztak be?
– Nem.
– A rendőrségi akták szerint mégis több milliárd forintnyi importáru számláján szerepel a nevük. Ezek a szállítmányok később az olajszőkítési botrányok legismertebb résztvevőinél, többek között az Energol Rt.-nél landoltak. Mindez a véletlen műve?
– Ezekben az ügyekben több éven át folytak az eljárások. Számos tanúvallomásban elmondtam, hogy bűnözők élhettek vissza a Fortus Rt. nevével.
– Ez mikor történt?
– 1997 és 2000 között. Pontos dátumra nem emlékszem, de úgy gondolom, hogy ebben az időben történtek ezek a visszaélések.
– Hogyan kerültek a Fortus Rt. adatai az illegális szállítmányok papírjaira?
– Nagyon primitív módon. A jövedéki engedélyünk és a cégvezetők adatainak felhasználásával hamis okiratokat készítettek. A bíróságon egyértelműen kiderült, hogy ezeknek az iratoknak nincs semmi köze a valós Fortus Rt.-hez. A céget az APEH is számtalanszor átvizsgálta és bebizonyosodott, hogy a kérdéses számlák nem a mi tömbjeinkből kerültek ki.
– Mit gondol, miért éppen a Fortus számláit hamisították?
– Néhány más cég is hasonlóan járt. Mindenesetre a Fortus Rt. azon kevés olajcég közé tartozott, amelyek akkoriban még működtek és legális üzletet folytattak.
– Az ön személyes adataihoz hogyan juthattak hozzá?
– Erre nem tudok válaszolni, bármi megtörténhetett, még az is, hogy valaki illegálisan megszerezte és lemásolta a jövedéki engedélyünket.
– Az 1996-os Pénzügyi Közlönyökben miért szerepel két jövedéki engedély a Fortus nevére kiállítva?
– Jó kérdés. Amikor az első engedélyt kiállították, én még nem voltam benne a menedzsmentben, de úgy tudom, hogy ez az engedély a kézbesítés során eltűnt, tehát azt a Fortus sosem kapta meg. Nagyon is valószínű, hogy ezzel a papírral éltek vissza.
– Amíg a vámőrség nem jelentkezett, önnek nem tűnt fel semmi?
– Voltak olyan esetek, hogy a partnerkapcsolataink jelezték, hamis számlák mentek ki a nevünkben. Mi akkor azonnal megtettük a bejelentéseket a nyomozó hatóságoknak. Előfordult, hogy a hatóságok kerestek meg minket. Nekik elmondtuk, hogy azokat a számlákat nem mi bocsátottuk ki.
– Mekkora üzletet bonyolítottak az állami tulajdonú MVM Rt.-vel?
– Az eredendő felállás, amiért a Fortust még az érkezésem előtt létrehozták, mint tudják, sosem valósult meg. Ehelyett a részvénytársaság egy szabadpiacon működő céggé vált, éppen olyanná, mint a többi importőr.
– Az Állami Számvevőszék 1996-os jelentése írja, hogy az Magyar Villamos Művek Rt. egy megállapodás értelmében húsz- százalékos sikerdíjat ígért a Szlovákiából behozott és az erőműveknek eladott üzemanyag után.
– Nekem erről nincs információm, az Állami Számvevőszék jelentését nem kaptam meg.
– Kaptak vagy nem kaptak sikerdíjat az MVM-es értékesítések után?
– Erre nem emlékszem. Olyan eset természetesen volt még 1996-ban, hogy az MVM Rt. felkérte a Fortus Rt.-t, hogy a Dunai Erőmű részére szerezzen be fűtőolajat, és szállítsa le. Ezt nem sikerdíjas üzletnek minősíteném, hanem egy normális kereskedelmi ügyletnek.
– Mennyi olajat adtak el a villamos műveknek?
– Úgy érti, hogy ipari fűtőolajat? Nem szeretnék ebből félreértést. 1996-ban negyvenezer tonna körüli mennyiséget, miközben a teljes importunk abban az évben körülbelül ötvenezer tonna volt.
– Önnek milyen a viszonya a miniszterelnökkel?
– 1997 óta, amikor a miniszterelnök cége kiszállt a Fortusból, semmilyen.
– Amikor önt 2003-ban kis híján meggyilkolták egy merényletben, Gyurcsány Ferenc levélben fejezte ki aggódását.
– Korrekten nyilatkozott, mint ahogy a munkakapcsolatunk is korrekt volt és az elválásunk körülményei is korrektek voltak. A miniszterelnök úr nem értett az olajiparhoz, és miután látta, hogy a társaság céljai nem úgy valósulnak meg, ahogyan eltervezték, gondolom, az ő számára nem volt tovább érdemes egy ilyen céget fenntartani.
– Az 1996–97-as időszakban, amikor Gyurcsány Ferenc cége még szerepelt a tulajdonosok között, nyilván ő is kivette a részét a Fortus és az MVM Rt. olajüzleteinek hasznából.
– Úgy gondolom, hogy minden tulajdonosnak joga van a cégben legálisan megtermelt adózott eredményből osztalékot kivenni.
– Mennyi osztalékot vettek fel?
– 1996-ban például a Fortus Rt. egymilliárd forintos árbevétel mellett 47 millió forintos eredményt ért el, amit a miniszterelnök cége a társaságban hagyott.
– Más módon is kapcsolatba kerültek az MVM Rt.-vel?
– A fűtőolaj-beszállításon kívül 1996-ban a feladatkörünkbe tartozott a Tiszai Erőmű olajtárolóinak technikai karbantartása és a tárolók üzemeltetésének koordinálása, sőt egy új tároló kivitelezésében is részt vettünk. Nem csak az olajimport volt a Fortus egyetlen bevételi forrása.