Vegyes vágott

Üzenet Csengőnek
Újabban olykor megkeres a villámpostán egy kedves, fiatal, de életét máris az irodalomnak szentelő leány, akit alig tudok lebeszélni arról, hogy prózát írjon harmincéves kora előtt, vagyis több mint egy évtizedig még ne. Hogy inkább csak jegyezzen meg mindent, és éljen, csak éljen. Ha más nem segít, írjon verset. Prózát még ne! Nem gondolom, hogy hinne nekem, hisz magam vallottam be, hogy tizennégy évesen írtam első novellámat, és már négyéves koromban mesemondó voltam az oviban. Hiába küldeném el neki a Néhány tanács kezdőknek, avagy hogyan gyógyítható a fiatalkori prózaírás című kisesszémet. Helyette fölfedem, milyen is egy irodalmi lap szerkesztőjének lelke, mondjuk Szegeden.
Dr. Zavarrót természetesen nem a Nyomtalan című szegedi periodika szerkesztőségében, hanem a Bányató nevű csehóban kerestem fel, amelynek első betűjét valaki egy H-ra cserélte még a gatyaváltás előtt, s azóta is ott van, talán babonából. A szerkesztőség nem kocsma, hogy mindig ott üljünk, ahogy több klasszikus mondá.
Én: Dr. Zavarró, meg szeretném köszönni, hogy időt szakított a velem való beszélgetésre.
Dr. Z.: Nem t’om ki fija borja vagy, azt sé, hogy mi az avas-, bánatos-, ecetös-, fekete-, fészkes-, fitty-, fütytyögős-, kadarkúti, mándoki-, radai rossz-, sárga-, vízen kullogó fene övött ide, de ha mán itt vagy, mongyad, mijé gyütté’, hogy ögye lé rúlad a fene a szömfödőt is!
Én: Rögtön a lényegre térek. Ön szerint mi a kezdő író legnagyobb akadálya, nehézsége, hogy kinyomtassák az írását, vagy akár csak a világhálóra is feltegyék, kivéve, ha tehetségtelen, ügyetlen, ötlettelen, töketlen, beszari és semmi kitartás nincs benne?
Dr. Z.: Nos hát, a fene csakhogy mög nem reszeli a kezdőket, hogy kinyomtatva lássák a nevüket. Ezért írnak írósgépön mög számítósgépön, hogy a fene ögye meg a Király Imi luvát, a sárgát! Attú’ félnek, hogy szemétkosárba hajítják az úgynevezött kéziratukat, mert eddig még nem jelöntek mög séhun, támogatójuk, fölfödözőjük, ajánlójuk éggy szál sé, nem tanárok az egyetömön, és nincs mongyuk éggy ütős napilapjuk, sok hirdetőve’, úgy fé’kézrű’. Sokan azt hiszik, hogy éggy rossz helyre tött vessző vagy a mögcímzött válaszboríték hiánya, vagy az e’vétött irányítószám miatt lött visszautasítva a kézinek nem mondható irat. Éccő, még éggy ojjan, állítólagos írdanccsa’ is összeövött a fene, aki azt hitte, hogy a nehezen összebarmolt sorai azé löttek léhúzva a vécén, mert rossz helyön hajlította be a papirost! És igaza vót! Kismillió oka löhet annak, hogy éggy kezes irat elfekvőbe kerüljön, a Temető című fiók aljára. De a legtöbb e’ sé jut odáig.
Én: Magyarázza meg!
Dr. Z.: Hát azt csinyálom, aranyom, hogy azt az égön kopogó, nádvágó, kövöngyakott, füzfánfütyülő, lánchordta rézangyalát magának! Nézzön ide az asztalra! Látja azt a pacát a válaszborítékon? Na, az ilyet el sé olvasom. Arrú’ nem is szó’va, hogy a fene mögötte, a tehén mögdöfte az ilyet. Csakis annak válaszolunk, akit arra méltónak tartunk, punktum. Itt van éggy másik: átlátszó ragasztószalaggal rögzítötte még jobban a bélyegöt, lé né essön. Az ilyen nyüzöge, hitvánka, vértelen, lámpalázas, déröngyakott, habozó, málé, élhetetlen Isten gyávája, ez a nyúlszívű, ez a léfosott kilométörkő, ez a falhoz vert macska az életbe’ mög nem fogja írni a nagy novellát vagy a kis regényt vagy akármit! Hát ez még a bélyeg ragasztójába’ sé bízik. Hiszön mi nem is várunk e’ ilyen válaszlevelet, fiókáim, ez a nagy titok!
Én: Közbekérdezhetnék valamit?
Dr. Z.: Nem. Hol is tartottam…? A legtöbb küldeményt föl sé bontom. Csak ránézök, és mán tudom, hun a helye. Hiába írják írós- vagy számítósgéppe’ a címzést, a sorok közti távolság, a boríték szélétől való messziség elárulja űket. Kű’dhetnek neköm flopit mög cédét, mögy a levesbe. Hogy én gépön óvassak, nétán még én nyomtassak?! Hogy simogassa mög az ilyet a gyöngyharmat, amelyik a fákat hasogati!
Én: Úgy hány százalékát olvassa el a kezdők küldeményeinek?
Dr. Z.: Mondjuk ötöt.
Én: Nem adna tanácsot a kezdőknek, hogy kicsit több esélyük legyen?
Dr. Z.: Nemügön. Úgy ünnepök táján kő kű’deni írást. És sosé feledközzenek mög az irányító számrul! A helyi postába’ sé bizzanak.
Én: Mielőtt szerkesztő lett volna, milyen munkakörökben dolgozott?
Dr. Z.: Postás vótam. Éggy nap ide köllött hoznom éggy kocsideréknyi borítékot, hogy a görcs húzza a sarkát a nyakába a sok kapa-, kaszakerülő betűszaporítónak! Oszt mögcsúsztam éggy nedves fó’ton a folyosón. Átmeneti emléközetkiesésöm lött, azt hittem, én vagyok a főszerkesztő, és e’kezdtem ordítozni a lapzártárul. Sénki nem merte mögmondani, hogy csúszásba’ van. Így hát kirúgták az akkori főszerkesztőt, és éngöm töttek a helyibe. Hát így.
Én: Mondana néhány biztató szót a kezdő szabadúszóknak?
Dr. Z.: Jobb, ha ma föladják. Sé úszás, sé szabadság. A világ mán csak ilyen.
Én: Köszönöm, dr. Zavarró.
Dr. Z.: Örülök, hogy segíthettem.
Mit csináljunk
irodaházak liftjeiben?
1. Fújd ki az orrod, és mutasd meg a zsebkendőd tartalmát utastársaidnak!
2. Vágj pofákat, és motyogd: Pofa be! Mindenkinek pofa be!
3. Fütyüld hamisan egy zeneszám hét hangjegyét, folyton ismételve!
4. Ha tízemeletes az épület, végezd el természetes szükségedet!
5. Kezdj el borotválkozni!
6. Szellents egy borzalmasat, és kérdezd meg: Van itt elég levegő?
7. Mindenkire akassz kitűzőket!
8. Állj egy sarokban a falnak fordulva, moccanatlan!
9. Ha saját emeletedre érsz, húzd, rángasd, üsd az ajtókat, és lepődj meg, hogy maguktól kinyílnak!
10. Sose feledkezz meg a fokhagymáról!
11. Időnként nyávogj!
12. Végezz tajcsi gyakorlatokat!
13. Kérdezd meg a többi utast: Mit szólnának egy kánonhoz?
14. Kérdezz meg minden utast, hogy megnyomhatod-e a gombot helyettük!
15. Szúrj ki egy utast, és mondd az arcába: Maga is közülük való!
16. Rajzold krétával körbe a helyedet, és jelentsd ki, hogy ez a személyes élettered!
17. Szájharmonikázz!
18. Hozz egy széket magadnak, és azon ülj!
19. Dőlj neki a gomboknak!
20. Az egyik emeleten mondd azt: Női alsóneműk, férfinadrágok, gyerekcipők.
Muslincák
Fonnyadó, rothadó gyümölcsök körül, borospincében, borízű szánkban gyakran találkozunk velük. A muslinca nyüvek kifejlődéséhez három nap kell meg rothadó gyümölcs, a teljes kifejlődéshez tíz nap. Jó, de a nyüvek hogy kerülnek oda, hm?
Kis fogúak és nagy fogúak
Megfigyeltem: a nagy fogú (ragadozóbb) emberek, bőrszíntől függetlenül, erősebbek, sikeresebbek, mint a kis fogúak. Ez miért van így? Kutatni fogok e témában.
Lég, kondi
Már négy éve van úgynevezett „split klímám” – ugye, milyen szép magyar kifejezés? –, aminek a ventilátora kívül van a falon. Nem is tudnék dolgozni nélküle ezekben a szubtrópusi nyarakban. Azóta figyelem: minden évben megkettőződik a számuk a falakon. A környezetvédők utálják a védekezésnek eme módját. És a hatalmas irodaépületek, üzemek, bevásárlóközpontok tetején a gigantikus körben forgók?
Mike
Minden héten írhatnék egy hatvan-nyolcvan szóból álló hibalistát. Manapság olyan emberek készítik el az angolszász filmek magyar szövegét, akik nem tudnak angolul. A főnökeik sem, mert jóváhagyják. Arra gondolni sem merek, hogy meg sem nézik. Nemcsak a régi (saloon – náluk: szalon, amúgy kocsma, liquor – náluk likőr, amúgy tömény szesz stb. stb. stb.), hanem az új, netán szlengszavakat sem értik. Scorsese kétrészes Bob Dylan-filmjében éccő’ aszongya a Bob:
Mike!
Mármint szerintük egy Miki nevű pasihoz beszélt. Pedig csak a mikrofonnal volt baj.
Tudom, a szinkrondramaturg szájra ír, na de enynyire?
Új trükk
A minden védelem ellenére a postafiókomba ömlő spamek, számítógépes hirdetések írói új eszközt vetettek be. Jelesül a szépprózát. Egy izgalmas jelenettel kezdik, a közepébe beírják a reklámot, és a végét is megadják a kiragadott részletnek. Ügyes. A copywriterek nem fizetnek copyrightot.
Comb, ino
A Margit körúton egy nagy kanyarban lakom. Minden éjjel egy és kettő között krampácsolnak, hegesztenek, tán az új villamosok súlya miatt. Tegnap nem tették. Jó lesz vigyázni.
Az Inferno Hírügynökség
rövid híreiből
Buda: Tamás cimborámat világos nappal hátulról fojtogatták, leütötték és kifosztották a Gellérthegyen. Csak a cipőiket és a cipőfűzőjüket látta, de így is azonosítani tudta a két románt. A két oláh cigányt. (Különírva!)
Antibes: Janó kisebbik fia megnősült. Az esküvő és a lakodalom a Cőte d’Azurön volt. Maga Janó főzte a kicsempészett bográcsban a marhapörköltet, és kevesellte az általam biztosított szegedi paprikát.
Magyarország: Néhány ötlet sms-ezőknek: 1szerű, 6almas, l-mész, l-szel-l, c-rna, B-la, c-kla, gixer, cs-phadaró, K-roly, m-elkedik, n-ciklopédia, N-dre, d-vaj, j-g, G-za, sz-telen, s-ő, t-ves, z-ró, zs-mbes, v-res stb.
Szingapúr: Pszichiátereket küldenek ki az iskolákba, hogy leszoktassák a tanulókat a beteges netezésről. Hogy kiszedjék őket a világhálóból. Közben a leckét is számítógépen kell megírni.
Bristol: Egy borbély webkamerát állított be az üzletébe, hogy a vendégek lássák, hányan vannak előttük.
Kistolvaj: Négy nővér annyira összekapott az örökségen, édesanyjuk házán, hogy az egész ráment az ügyvédekre.
Perth: Egy nyolcéves kislányt kaptak el gyorshajtásért egy ellenőrző pontnál az ausztrál rendőrök. Megbüntették, mert nem volt bekötve sem.
Schiphol, Amszterdam: Egy német harci pilóta egy holland légi ellenőrző toronyra tüzelt egy gyakorlaton, míg rá nem jött, hogy az igazi célpont egy narancsszínű sátor.
Budapest: T. F. 57 éves irón rájött, hogy egész élete gombokból és billentyűkből és távirányítókból áll. A vezeték nélküli telefonja, a mobilja, a villanykapcsolói, a rezsója, a frizsidere, a légkondija, a rádiója, a tévéje, lámpái, kisebb hifitornya, a mikrója, a videója, a számító gépe – mind.