Úgy tűnik, önöknél betelt a pohár. Ezek szerint a vagyontörvény volt az utolsó csepp benne?
– Egy forró nyári éjszakán, vita nélkül, mintegy félálomban fogadta el az Országgyűlés az állami vagyonról szóló törvényt, ami most ősszel ismét a parlament elé kerül, miután a köztársasági elnök megfontolásra visszaküldte azt. Ez a nemzeti vagyon teljes egészét egy részvénytársaságba viszi, amely kizárólag a kormánynak tartozik felelősséggel. Ebbe beleértendők a természeti kincseink, a közszolgáltatások ingatlanvagyona, a kulturális intézmények vagyona, úgyszólván minden.
– Ezt a törvényt Sólyom László visszaküldte a parlamentnek. Nem várható, hogy ezúttal bölcsebb lesz a kormányoldal?
– Annak idején hatvan aláíró arra kérte a köztársasági elnököt, hogy alkotmányossági normakontrollra küldje a törvényt. A levélben köztársaságunk előző elnöke, számos vezető köztisztviselő, a Magyar Tudományos Akadémia több tagja, legalább fél tucat országgyűlési képviselő, polgármesterek, művészek és egyetemi professzorok kérték Sólyom Lászlót, hogy az Alkotmánybíróságot válassza. Zlinszky János és Bencze Izabella, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság volt vezérigazgató-helyettesének érvelését elfogadva mi úgy gondoljuk, hogy ez a törvény alkotmányellenes, mert az alkotmány tizedik paragrafusának első pontja kimondja, hogy az állam tulajdona nemzeti vagyon, és a nemzet vagyonával csak olyan szervezet és testület rendelkezhet, ami az egész nemzetet képviseli. Sajnos a levelünk kézbesítése előtt két órával az elnöki hivatal kiadott egy nyilatkozatot, ami lehetetlenné tette, hogy az elnök megfontolhassa a kérésünket.
– Hibázott az elnök?
– Nem ezt mondtam. A mi kérésünk előtt a hivatala már döntött az ügyben.
– A vagyontárgyak eddig is olyan szervek felügyelete alatt álltak, amelyek közvetlenül a kormány alá tartoznak. Miért roszszabb az, ha a kormányoldal egy szervezetbe tömöríti ezeket a felügyeleti funkciókat?
– Ez a helyzet eddig is kifogásolható volt, ám korábban még lehetett rá magyarázatot adni. Magyarországon az 1948-ban erőszakosan végrehajtott államosítás következtében ugyanis olyan állapot alakult ki, amelyben az állam kétféle tulajdona, az üzleti tulajdon és a nemzeti vagyon a felismerhetetlenségig összekeveredett. A rendszerváltás után a meghatározó tennivaló a jogtalanul kisajátított magánvagyon privatizálása, ezzel a piaci versenygazdaság megerősítése volt. Vitathatatlan, hogy ezt a feladatot mára bőségesen túlteljesítették az ország kormányai. Az üzleti vagyon, amelynek célja a jövedelemtermelés, a ma uralkodó közfelfogás szerint magánkézben jobb helyen van. Én ezt nem vitatom, viszont az államnak a jellemző és meghatározó tulajdona a nemzeti vagyon. Ennek célja az alapvető közszolgáltatások biztosítása. Az adó- és járulékfizető polgár joggal kívánja az államtól, hogy ezen vagyonnal úgy bánjon, hogy ezeknek a szolgáltatásoknak a köre ne szűküljön. A nemzeti vagyon eladása viszont szükségképpen a szolgáltatás csorbulásával jár, ami ellentétes az ország érdekeivel és az alkotmánnyal.
– Bármivel is jobb lenne, ha a kormányt maximálisan kiszolgáló parlamenti többség kezébe kerülnének ezek a vagyontárgyak?
– Molnár Oszkár fideszes képviselő egyéni törvényjavaslatával egészen más koncepció szerint rendezné a nemzeti vagyon jövőjét. A vagyon felett egy közvetlenül az Országgyűlésnek felelős közigazgatási szervezet, és nem egy részvénytársaság rendelkezne, és a nemzeti vagyon elidegenítéséről az Országgyűlés is csak kétharmados törvénnyel dönthetne.
– Egyelőre tárgyalásra vár ez a beadvány, a kormány javaslatáról viszont hamarosan szavaznak.
– Éppen ezért fordul most ez a hatvan aláíró az összes országgyűlési képviselőhöz is. Történelmi felelősségükre hivatkozva kérjük a képviselőket, hogy bírják rá a kormányt az eredeti javaslat visszavonására.
– Az egészségügyi reform és az októberi jogtiprások ellen is tüntettek. Most nagyobb akció készül. A vagyontörvény tervét kártékonyabbnak tartják ezeknél?
– Most tetőzik be az a kormányzati politika, amely a költségvetés hiányzó forrásait a nemzeti vagyon felélésével, kiárusításával próbálja pótolni. Április elsején az elmegyógyintézet előtt a kórházak privatizációja ellen szervezett tüntetésen ugyanazt mondtuk: a mindenkori kormány négy éven át szabadon rendelkezhet az adónkkal, de nem rendelkezhet szabadon az előző nemzedékek alkotásaival, amelyeket közcélokra rendeltek, mert azok a jövő nemzedékek örökségét képezik. Az egészségügyi intézmények eladásakor ugyanaz történik, mint amikor a vízközműveket, vízbázisokat értékesítik, vagy amikor erdőségeinket vagy az állami földeket verik dobra.
– A családi gazdálkodók se vehessék meg a földalapban lévő földeket?
– Szó sincs róla. A Nemzeti Földalapra azért van szükség, hogy a birtokrendezéseknél lehetővé váljon a családi gazdálkodások számára létfontosságú birtokkiigazítás. Más országokban is különbséget tesz a politikai gyakorlat aszerint, hogy külföldi vagy hazai kézbe kerül-e egy állami föld. Nem a nacionalizmus miatt, hanem mert a nemzet számára fontos vagyontárgyak fölött az ország politikai közösségének meg kell őriznie az ellenőrző befolyását.
– Ez az eszmefuttatás aligha vág egybe az unió irányelveivel.
– Politikai gyakorlatról beszéltem, amellyel a nyugati országok is élnek. Nem is beszélve arról, hogy a közszolgáltatások privatizációja, amit a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) a kilencvenes évek közepén erőltetett rá az Európai Unióra, nem vált be, és ennek számos példája van. A vasút, a társadalombiztosítás, a vízközművek eladása a szolgáltatások minőségének romlását és az árak emelkedését okozta számos nyugat- és kelet-európai országban.
– A liberális politikusok arra hivatkoznak, hogy a privatizáció a verseny kialakulásával, így az árak csökkenésével jár.
– Éppen ellenkezőleg, a közszolgáltatások jelentős része természetes monopóliumokon alapul. Ez azt jelenti, hogy vannak olyan erőforrások, mint egy régió vízközművei, elektromos rendszere, amelyek tulajdonosával szemben a fogyasztó kiszolgáltatott. Tehát ha a tulajdonos emeli az árakat a nyereség érdekében, akkor a társadalom nem tud mit tenni, mint hogy fizet.
– Nyugaton sok helyen mégis igyekeznek egyetlen dróton vagy vízvezetéken is választási lehetőséget kínálni a fogyasztónak, a verseny jegyében. Ez nem megoldás?
– Nem, mert a fogyasztó nem tud különbséget tenni a virtuális szolgáltatókkal szemben, hozzá továbbra is egy csövön jön a víz, vagy egy vezetéken érkezik az áram, tehát nincs valós verseny. A közszolgáltatásoknál a verseny a privatizáció után nem a költségek csökkentése, a minőség javítása útján realizálódik, hanem a nyereségért folyik. Ahol a szolgáltatások minőségét a vevő nem tudja megítélni, például az egészségügyben vagy a vízművek esetében, ott szinte korlátlanok a profitlehetőségek.
– Jól értem, hogy azt állítja, a kormány nem az emberek érdekét képviseli, amikor privatizálni akarja a közvagyont?
– A kormány egyrészt a saját rossz gazdaságpolitikája miatt kialakult csillagászati mértékű hiányt szeretné csökkenteni. Másrészt a költségvetés érdekein kívül a Gyurcsány-kormány a nemzetközi és a hazai pénzvilág érdekeit képviseli, amelyek többek között így jutnak hozzá az ország legnagyobb pénztárához, az OEP-hez és olyan szolgáltatásokhoz, amik hatalmas nyereséget hoznak majd nekik.
– Nyilván azzal vádolják majd, hogy ez egy összeesküvés-elmélet.
– Az uralkodó közgazdasági felfogás szerint az állam rossz tulajdonos. Erre én azt mondom: az alkotmányunk kimondja a köztulajdon és a magántulajdon egyenlőségét. Célszerű különbséget tenni, mikor jó és mikor rossz az állami tulajdon, és mi csak azt állítjuk: természetes monopóliumok esetén állami tulajdonra van szükség. Ott, ahol a tulajdon működtetésének fő célja nem a jövedelemszerzés, és nem kívánjuk, hogy a szolgáltatást igénybe vevő polgár mások extraprofitját fizesse meg.
– Hogyan érvényesíti érdekeit a pénzvilág a Gyurcsány-kormánynál?
– A globalizáció a világon mindenütt azt jelenti, hogy a reálszférából a hatalom és a kezdeményezés átkerült a monetáris szférába. Ez nem összeesküvés-elmélet, hanem egy elemi közgazdasági tény. Ma a világon a pénzügyi hálózatok a leginkább meghatározó hatalmi tényezők, és a hatalomért folyó versenyben minden párt rászorul, és igénybe is veszi ezeknek a pénzügyi hálózatoknak a támogatását, és ezért jár valami…
– Hogyan lett a környezetvédő Lányi Andrásból kész politikus?
– Amit most mondok, az az ökológiai politika álláspontja, amit mindig is képviseltem. Hiszen a helyi, munkahelyi, szakmai közösségek önrendelkezése nélkül és a helyi erőforrásokat védő úgynevezett patrióták nélkül az emberhez méltó élet természeti és kulturális forrásai megvédhetetlenek.
origo.hu
Mérgezés miatt meghalt egy pár Komárom-Esztergom vármegyében
