A csökkenő lakásépítési kedv, a fogyasztás megcsappanása és a kormányzati megszorítások ellenére az ingatlanforgalmazók nem borúlátók. Legalábbis ez derül ki az Ecostat legfrissebb ingatlanbarométeréből. Átmeneti nehézséggel vagy hosszú távú gondokkal kell most megküzdenie a lakáspiacnak?
– Nem lehetünk optimisták, nincs rá semmi okunk, ám a gondok nem most kezdődtek el. Mi már a 2004-es, szakmát érintő kormányzati intézkedéseket követően kifejtettük, hogy azok visszavetik a lakáspiacot. Mivel az építőipar másfél-két éves átfutási idővel reagál mindenre, a korábbi döntések következményeit érezhetjük most. Mára ott tartunk, hogy nincs lakáspolitika, nincs lakásstratégia, nincs koncepció sem hosszú, sem pedig rövid távra. A Nemzeti Fejlesztési Tervben egy szó sincs a lakáspolitikáról. A helyzet tehát igen elszomorító, ráadásul semmi jelét nem látjuk annak, hogy bármi is változna. A szakmának minden oka megvan a pesszimizmusra.
– Szavaiból az derül ki, hogy az állam kivonult az ágazatból. Tényleg így van?
– Jelenleg a lakásépítésben és minden ehhez kapcsolódó ágazatban a piac dönt, holott a lakásépítés nem tekinthető kizárólag piaci ágazatnak. A megszorítások miatt a fizetőképes kereslet most meglehetősen nagy csökkenést mutat, az átlagember nem tud lakást vásárolni, vagy irtózatos terheket kénytelen vállalni. Csökken a hitelfelvevők száma is, ami persze nem azt jelenti, hogy a nagy jólét miatt nem veszik igénybe a banki segítséget, hanem azt, hogy az önerőt megfizetni képes réteg eltűnőben van, a tartalékokat lassanként felélik az emberek. Hiába a minimális önerőt követelő lízing lehetősége, megoldást ez sem jelent. Pusztán piaci viszonyok mellett tehát nem működik jól az iparág.
– Az állam erre azt mondja, hogy nincs pénz, most egy kicsit meg kell húzni a nadrágszíjat, aztán majd csak jobb lesz. A megnövelt adóterhek pedig fix bevételt jelentenek, ami a lyukak betömködésére úgy kell a kormánynak, mint egy falat kenyér…
– Kiszámoltuk – és ezt a GKI számításai is alátámasztják –, hogy az új lakások építéséből 40-45 százalék kerül vissza a büdzsébe, tehát mindenféle adó, járulék, illeték formájában az államnak komoly bevétele van. A lakosság és az ágazat terheinek drasztikus növekedése azonban látjuk, hová vezet: pang a piac. Ahelyett, hogy az állam lépéseket tenne azért, hogy a lakáspiac mozgásából bevételre tegyen szert, inkább adók beszedésével próbál pénzhez jutni. Csakhogy ez lényegében senkinek sem kedvez. Jelenleg drasztikusan csökken az új lakások száma, valamint a lakások átlagos alapterülete, és jószerével csak az ügyeskedők tudnak nyereséggel dolgozni.
– Ha már a kivitelezőknél tartunk: nem túlzás azt állítani, hogy aki nem ügyeskedik, szedheti a sátorfáját?
– Érdekvédelmi szervezetünk tagjai a túlélésre játszanak. A rendezetlen viszonyok közepette nem véletlen, hogy egyre több olyan esetről hallani, amikor egy beruházásra létrejött projektcég fizetés nélkül felszívódik. A dolgot tovább nehezíti, hogy ezek zömmel külföldön bejelentett off-shore vállalkozások, amelyeket lehetetlen megfogni. Szövetségünk küzd ellenük, de mint látható, ez nem elég. Elterjedésük egyébiránt már jó négy éve megfigyelhető, és az irreálisan magas közterhekkel magyarázható. A magyar cégek ereje ugyanakkor az évek folyamán meggyengült: 10-12 évvel ezelőtt több hazai fejlesztő volt, ma a külföldiek túlsúlya tapasztalható, amelyek sokszor nem foglalkoznak a minőséggel, mivel nem fűződik hozzá érdekük, utólag reklamálni pedig teljesen hiábavaló. Az építőiparnak nemzeti ügynek kellene lennie. Az volna a fontos, hogy a hazai cégek, kis- és közepes vállalkozások megerősödjenek.
– Milyen lépéseket tartana szükségesnek ennek érdekében, és mire számít?
– Ha a piacon esés vagy stagnálás van, azt nagyon nehéz újraindítani. A megszorítások ártanak a lakásépítésnek. Az adó- és járulékterhek csökkentésére volna szükség, aminek néhány év múltán lehetne érezni piacserkentő hatását. A jelenlegi körülmények között az élőmunka költségei szinte kitermelhetetlenek, ami a feketegazdaságot erősíti. Sajnálatos módon semmi jele annak, hogy a kormányzat bármit is lépne a gondok orvoslása érdekében, ellenben olyan rendeletmódosításokat vett tervbe, amelyeknek túl sok értelmük nincs, csak a piac helyzetét nehezítik. Ott van például a nyár elején nagy vihart kavart északi tájolású nappalik ügye és a fél szobák eltűnését célzó tervezet. Míg az előbbi téma inkább városépítészeti kérdéseket vet fel, az utcák elhelyezkedése ugyanis adott, a másik eset a piaci igények ellen szól, a kereslet alapján ugyanis szükség van a 6–12 négyzetméteres lakóhelyiségekre, természetesen a 17 négyzetméter alapterületű nappali mellett. Sok jóra tehát még bizonyosan nem számíthatunk. Az építőanyaggal foglalkozó cégeknél ugyanakkor nem ennyire rossz a helyzet, mivel a manapság szépen fejlődő irodapiacra, bevásárlóközpontoknak Erdélybe, Ukrajnába is szállíthatnak.
origo.hu
Napi balfék: Itt van Magyar Péter üzenete a nézőknek!
