Gyurcsány Ferenc hét pontjáról sosem lehetne népszavazást tartani. A javaslat ugyanis alkotmánysértő. A miniszterelnök hétfőn a parlamentben azt mondta: ha az ellenzéki képviselők nem támogatják a közélet állítólagos megtisztításáért előterjesztett kezdeményezéseit, és nem szavazzák meg például az összeférhetetlenség és a javadalmazás kérdéskörét, akkor ő a néphez fordul. Döntsön az istenadta nép! – harsogta diadalmasan Gyurcsány Ferenc.
Ők tehát – mármint a koalíció pártjai – az egyszerű többséget igénylő törvényeket megszavazzák, elintézik, a kétharmados ügyeket pedig a kormányfő a szocialista honatyákkal karöltve a nép elé terjeszti. Tény, hogy a kormány és a honatyák harmada is népszavazást kezdeményezhet. A miniszterelnök tehát összefoghatna az őt támogató szocialista képviselőkkel, ha éppen úgy hozná a kedve. De nem bármilyen ügyben. Gyurcsány Ferenc mérget vehet rá, hogy a kétharmados szavazati arányt igénylő ügyekről hiába kezdeményezne referendumot.
Az istenadta nép ugyanis nem jogosult arra, hogy ilyen kérdésekről döntsön
Miről is van szó? „Az Alkotmány megváltoztatásához, valamint az Alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatalához az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.” Így rendelkezik az alkotmány 24. §-ának harmadik bekezdése. A paragrafust az Alkotmánybíróság (AB) már többször értelmezte. Először az Antall-kormány idején, amikor is – nyilván önszántából – egy társadalmi szervezet népszavazást kezdeményezett az Országgyűlés feloszlatásáért. Az AB akkor fejtette ki: bár népszavazást az Országgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben lehet elrendelni, s az alkotmány módosítása is a törvényhozás feladatkörébe tartozik, a nép nem módosíthatja az alkotmányt, még burkolt formában sem. Ehhez csak a képviselők kétharmadának van joga.
Az alaptörvény 24. § nemcsak az alkotmány megváltoztatását utalja a honatyák nagy többségének feladatkörébe, hanem kétharmados szavazati arányhoz köti az alkotmányban meghatározott egyes döntések elfogadását is. Az ilyen döntések egy részét nevezzük kétharmados, sarkalatos törvényeknek. A rendelkezést azt követően iktatták be az alaptörvénybe, hogy a rendszerváltozás hajnalán, a nemzeti kerekasztal-tárgyalások résztvevői úgy döntöttek: az Országgyűlés a legfontosabb törvényeket minősített többséggel fogadhatja el. Nem kívánták lehetővé tenni, hogy bármelyik erő, de főként a szocialisták, a hatalom kizárólagosságára törekedjenek. Ezt utóbb megerősítették. Azóta a mindenkori parlamenti többség rákényszerül arra, hogy egyeztessen az ellenzékkel. Az ország sorsát alapvetően befolyásoló törvények csak egyetértéssel hozhatók meg. Ez a kormányzást megnehezíti ugyan, a rendszerváltók elképzelése azonban beigazolódott: az önkényt ki kell zárni.
Azt, hogy konkrétan milyen tárgykörök szabályozhatók a képviselők kétharmadának szavazatával, az alkotmány egyes fejezetei tartalmazzák. Így az önkormányzatok, s benne az önkormányzati testületek és az élükön álló polgármesterek jogi státusa kétharmados szavazati arányhoz van kötve. A honatyák minősített többségének szavazata kell a párttörvény és az egyesületekről szóló törvény elfogadásához, módosításához is. Gyurcsány Ferenc közjogi vázlatpontjairól tehát, azok konkrét és pontos megfogalmazása esetén sem lehetne népszavazást tartani. Erre az államelméleti kérdésekben alulképzett miniszterelnök és környezete egyébként magától is rájöhetett volna. A kétharmados törvény azért kétharmados törvény, mert azt csak és kizárólag a honatyák kétharmada fogadhatja el. Ahogy a kétharmados szavazatarányhoz kötött alkotmánymódosítást nem szavazhatja meg a nép, úgy nem tartható referendum a pártok működéséről, az egyesületekről, az önkormányzatokról, a polgármesterekről, de az országgyűlési képviselők jogi helyzetéről s a választójogról sem. Ehhez ugyanis az alkotmányt kellene módosítani. Azt pedig a nép nem teheti meg.
Gyurcsány Ferenc tisztogatási akciója egyébként ahhoz az 1993-as javaslathoz fogható, amely az Országgyűlés feloszlatását szerette volna elérni népszavazás útján. Voltaképpen a miniszterelnök az alkotmányos rend megingatására törekszik. A szocialista pártelnök, miniszterelnök, országgyűlési képviselő elérkezettnek látja az időt, hogy kiiktassa a parlamentáris rendszerből az ellenzéket. Most már csak az a kérdés, hogy Gyurcsány Ferenc egészségi állapota kielégítő-e. Mert ha igen, akkor az erkölcsi felfogásával vannak gondok. Esetleg mindkettő hibádzik. A koalíciós partnernek, de főként a szocialista frakciónak végre komolyan meg kellene fontolnia, vállalható-e továbbra is számukra egy ilyen ember. Teljesen nyilvánvaló, hogy Gyurcsány Ferenc, noha szavakban elfogadja a többpárti parlamentáris demokráciát, mentalitásában, megnyilatkozásaiban tagadja azt. Egyedül és kizárólagosan szeretne kormányozni.
Erre utalt második miniszterelnökségének kezdetekor az őszödi beszéd is. Gyurcsány sosem jutott volna hatalomra, ha a megelőző másfél évben – Medgyessy megpuccsolása után – nem hazudozik éjjel-nappal, és nem titkolja el, hogy mire készül. A frakció előtt bevallotta, hogy például Petrétei minisztériumában – és még néhány helyen öt-hat ember – titokban a jövő előkészítésén munkálkodott. A sötét jövőén. Tavaly ősszel Sólyom László köztársasági elnök hiába figyelmeztette a kormánytöbbséget, ők bizalmat szavaztak a hiteltelen, amorális miniszterelnöknek. Megerősítette őt pozíciójában a szocialista párt is, amikor elnökévé választotta. E hét elején pedig Gyurcsány a parlamenti ellenzék bizalmát próbálta megszerezni, kicsikarni a maga számára. Azt javasolhatjuk a miniszterelnöknek, ne várja meg a jövő hetet, sürgősen nyújtsa be csomagját az Országos Választási Bizottsághoz (OVB). Az OVB talán hitelesíteni fogja, az Alkotmánybíróság aligha. A miniszterelnök által korábban előidézett erkölcsi, politikai válság után most már az alkotmányos válság is kibontakozóban van.
Annál is inkább, mert a népszavazási kezdeményezés csupán következmény. Azzal Gyurcsány Ferenc a sportminiszteri működése idején történt maffiabűnügyeket próbálja leplezni. Azt óhajtja feledtetni, hogy a bűnözés behatolt a politikai, a kormányzati szférába, s bármilyen döbbenetes, a szocialista pártelit mindennapjainak szerves része lett. A közpénzek törvénysértő osztogatása, a korábbi miniszterelnök megpuccsolása, a hatalom csalárd megszerzése, az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján az ellenzéki nagygyűlés résztvevőinek brutális szétkergetése, a rendőrség alkotmánysértő bevetése vezetett el a mostani javaslatig: a parlamenti ellenzék kiiktatásának konkrét felvetéséig. Felszólalása idején Gyurcsány Ferenc felettébb zaklatott lelkiállapotban volt. Végképp kicsúszott lába alól a talaj.
Párttársai meggyőzhetnék: jobb volna, ha önként leköszönne. Nehéz a kormányfői tisztet viselni a gyanú árnyékában.
Napi sudoku
