A visszatért életöröm

L Á T - H A T Á S Talán már csak a szűkebb pátria ihlette korábbi munkái, a tompa szürkésbarna színekkel megelevenített zselici tájat, a népi fafaragóművész Kapoli Antalt és a paraszti munkaeszközöket felvillantó művei emlékeztetnek a Munkácsy-díjas Szabados János „somogyi szürrealizmusára” – tűnődhetünk el a festő életműtárlatát szemlélve. A hetvenes–nyolcvanas évek dacosan visszahúzódó, gyakran rosszkedvű, komor színekkel dolgozó, ám akkor is tisztelt festőjét remélhetőleg végképp feledteti a kaposvári Vaszary-képtárban most látható kiállítása.

2007. 10. 24. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szárnykeresők, Megszökött a felhő, Bolond nyár, Majd feljön a hold – ilyen, és ezekhez hasonló jókedvű szemlélődésre késztető képcímekkel fogadja a látogatót a kaposvári Vaszary-képtár bejáratánál a múlt héten nyílt Szabados-tárlat. Eligazító a rendezés, idejében jelzi: „nevezzük át” a komputerünkben korábban elmentett Szabados-képeket.
Nem csalódunk, ha tovább bóklászunk a „megfiatalodott” és néhány éve újra jókedvű festő munkái között. Merthogy a csaknem kilencven mű, köztük a tucatnyi nagy tabló is azt üzeni: ez a Szabados nem az a megkeseredett alkotó, aki két-két és fél évtizeden át haragban volt önmagával és a világgal. De tegyük hozzá, akkor is az élvonalbeliek között jegyzett festő, melegszívű alkotóház-vezető, szigorú, de rajongva szeretett tanár volt.
– Fiatalon rá is, mint az ide visszatért festőkre, Rippl-Rónai és Vaszary francia impreszszionizmusa hatott, aztán jött egy Bernáth Aurél-féle német orientáció. Most úgy látom: a francia pop-art is nyomot hagy munkáin. De ami a legfontosabb: lazábbak, nyitottabbak, levegősebbek és vidámabbak az utóbbi tíz-tizenöt évben készült Szabados-képek. Mintha olyan utat járt volna be, mint a korai reneszánsz festői, akik a középkor után felfedezték, hogy a világ színes és szép – mondta a korábban „nyomott formákkal és visszafogott színekkel dolgozó” Szabados Jánosról a tárlatát megnyitó Pogány Gábor.
S hogy honnan a visszatért életöröm? Az érzelmeiről korábban szigorúan hallgató Szabados most nem rázza mérgesen a fejét, ha a legbensőbb érzéseiről és új reneszánsz világszemléletéről faggatjuk. S ha a donneri városrész műteremotthonának varázserejét vagy az újra röptető családi miliőt, gyerekeit, Jánost és Pankát, meg az unokáját emlegetjük.
Amikor a tárlatnyitó végén azzal „provokáltuk”, hogy a több képén is feltűnő bohókás, csúcsos sapkás figurák éppen olyan jellemzői lesznek látomásainak, mint a néhány éve elhunyt jó barát, Szász Endre portréin a barokkos fejdíszű alakok, a hetvenéves alkotó rögvest rávágta: – Tudod, azért jó nekik ez a csúcsos sapka, mert ha lekapják a fejükről és megfordítják, pattogatott kukoricát vehetnek bele. De mondd, kezdhetnének-e valami hasznosat a fejdíszükkel Bandi figurái?
(Szabados János Munkácsy-díjas festőművész kiállítása születésének 70. évfordulóján, Kaposvár, Művészetek Kincsesháza, Vaszary- képtár, október 28-ig.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.