Sopron igazi turistaparadicsom

V Á R O S N É Z ŐFutva egyetlen várost sem érdemes megnézni, annak pedig már több mint egy évtizede, hogy Sopron régi házai között hosszabban is időzhettem, így adva volt az ötlet, hogy néhány napos családi kiránduláson szemügyre vegyük, hova fejlődött Magyarország talán legszebb városa. Csalódni persze nem kellett, de azért van mit a margóra jegyezni.

A sok évszázados polgári hagyomány minden efféle öreg városnak óriási tartást ad, ez az utolsó utcakőből, kapualjból is sugárzik, és persze leginkább a járókelők arcáról. Ha az ember beül egy vendéglőbe, máshogy szólnak hozzá, de még a boltban is más a kiszolgálás.
Sopron belvárosa a kosztümös filmek kedvenc díszlete, nem véletlenül: ilyen egységesen fennmaradt középkori városmagra csak hazánk határain kívül akadhat az utazó, ráadásul a Várkerületnek nevezett, az egykori városfal helyén álló tér- és útgyűrűt elhagyva sem kell búcsúzni a múltba röpítő látványtól, hiszen Sopron régi külvárosai is őrzik a több évszázados városképet. A legérdekesebb közülük a valaha itt élt német ajkú vincellérekről elnevezett Poncichter-negyed, amelyet a belvárosból percek alatt elérhetünk, ha az ékes Tűztorony alatti kapun kisétálunk.
Minden adott tehát egy ámulva eltöltött hosszú hétvégéhez vagy akár egy egész héthez, különösen, ha hozzávesszük, hogy Sopron környéke is valóságos turistaparadicsom. Szép kirándulást tehetünk a Lövérekben, vagy ha felmegyünk a Károly-magaslatra, a Várhelyre és a Mukkra. Két faluval arrébb, a világörökségi oltalom alatt álló Fertő-táj egyik legszebb településére, Fertőrákosra is érdemes szentelni legalább egy fél napot, itt végigjárhatjuk a híres kőfejtő termeit, a valamikori vasfüggöny helyén megnézhetjük a római Mithras-szentélyt, a programba a nagycenki Széchenyi-kastélyt vagy az utóbbi években csodálatosan helyreállított fertődi Esterházy-kastélyt is belesűríthetjük, esetleg átugorhatunk Burgenlandba egy jó kávét és süteményt rendelni Kismarton hangulatos, az Eszterházyak nyári palotája alatt fekvő óvárosában.
Mégis úgy tűnik, Sopron nem becsüli eléggé páratlan múltját és adottságait. Különösen szembetűnő ez a belvárosban sétálva, ahol a számtalan (az osztrák villámlátogatókra specializálódott) vendéglátóhellyel bíró külsőbb negyedekkel szemben alig találni éttermet, borozót, szálláshelyet. Mintha csak a protekciós elvtársak által elbitorolt budai Vár szürke, unalmas utcáin járnánk. Különösen fájó, hogy a gótikus házak előtt itt-ott összeszabdalt ócska aszfaltot látni. Igaz, ezek legalább sétálóutcák, a Poncichter-negyed viszont lepattant lakóövezetté silányult, parkoló autók sokaságával, méternyi széles járdával.
Biztosan nehéz a cementlelkű kommunisták kártékony városrombolását helyrehozni – az ő kezük alatt minden szép hely elszürkült az évtizedek során –, de igen sok példa akad rá, hogy akár csodát is lehet tenni. (Csak Budapestről ne tessék mintát venni!) Ott van, hogy mást ne említsek, Debrecen, Győr, Miskolc, amelyekre rá sem ismer az, aki már régen járt ott.
Gondolom, nincs könnyű dolga az új önkormányzatnak. Hogy a megújításhoz kapjanak egy kis ihletet, javaslom a képviselőknek, látogassanak el Dél-Csehországba, Cesky Krumlovba, az egy Sopronhoz igen hasonló középkori ékkő, gyönyörűen helyrehozva, nyüzsgő, élő óvárossal, turisták sokaságával.
Ez persze csak egy kis bosszankodás, miért nem jobb az, ami jobb lehetne, a soproni kirándulást senki nem fogja megbánni.

Ajánlott helyek. Szálláshelyül a Lövérek lábánál a Villa Mimi panziót választottuk (Honvéd u. 5.), ez egy csodálatosan helyrehozott régi polgári villa szép panorámával, hangulatos kerttel és berendezéssel. Egyetlen panaszunk az lehet rá, hogy a honlapon olvasható és a helyszínen elkért szállásdíj között egyötödnyi különbség mutatkozott. Az utazáshoz jó támpont a város honlapja (www.sopron.hu), de telefonon is segítenek a turisztikai irodában (telefonszám: 06-99/ 517-560). Soproniak által szívesen látogatott éttermek: Perkovátz-ház, Széchenyi tér 12.; Tercia Hubertus étterem, Bécsi domb; Erhardt Borpince és Étterem, Balfi u. 10.