Új korszak a keresztényszociálisok előtt

A hét végén sorra kerülő pártkongresszuson fontos személycserékre készül a Keresztényszociális Unió. Bajorország meghatározó politikai erejének kapitányi hídjáról lelép Edmund Stoiber, aki kettős szerepkörben mint miniszterelnök és pártelnök irányította a tartományt. Utódai megválasztásának előcsatározásai annak a felismerésnek a jegyében zajlottak, hogy az év elején váratlanul visszavonulásra kényszerített Stoiber nem gondoskodott megfelelő fiatal örökösről.

A politikus helyére így a gyakorlott CSU-gárda koros tagjai pályáznak a siker reményében, akiktől nem várható el, hogy a 2008-ban lebonyolítandó helyhatósági és tartományi választások felé vezető úton jelentős reformajánlatokkal lépjenek a választók elé. Sokkal inkább a párt konzervatív gyökereinek további megerősítése a cél.
Stoiber 1993-ban, brutálisan kemény küzdelem után váltotta le a CSU élén Theo Waigelt és a miniszterelnök Max Streiblt. Tizennégy esztendő elteltével hasonlóan drámai körülmények között volt kénytelen tudomásul venni, hogy a CSU meg akar válni tőle. Szavahihetősége komoly károkat szenvedett azt követően, hogy meglepetésszerűen lemondott arról a „szuperminiszteri” pozícióról, amelyet felkínált neki a berlini nagykoalíció. Tovább rontott hírnevén a párt elhibázott taktikája a rebellis fürthi képviselőnővel, Gabriele Paulival szemben, aki azzal a javaslattal vezette be Stoiber leléptetésének folyamatát, hogy a tartományi választásokra a CSU listavezetőjéről a pártvezetés helyett a tagság döntsön. A vörös frizurájával és modern divatjával rendre a sajtó figyelmének fókuszában álló csinos asszony a pártkongresszust megelőzően is meglepő és nagy vitát kiváltó javaslattal állt elő: a házasságkötéseket hét esztendő elteltével felül lehet vizsgálni, és a felek dönthetnek a kapcsolat folytatásáról vagy felbontásáról. A CSU elnöki tisztjére pályázó Pauli politikai programjának egyik pillérét alkotja ez az ötlet, amit saját bevallása szerint egy humoristától kölcsönzött magának. Nem véletlenül, esélyeit a pártvezetés minimálisnak tartja.
Annál keményebb harc várható az eddigi tartományi gazdaságügyi miniszter Erwin Huber és a szövetségi agrárminiszter Horst Seehofer között. Kettőjük versenyfutását elsődlegesen az életstílus kérdései befolyásolták és nem a követendő politika tartalma. Huber hűséges pártkatonának számít, a konzervatív értékek tősgyökeres védelmezőjének. „Világos mandátumot kérek a kongresszus küldötteitől, mert csak így lehet biztosítani a CSU erejét és befolyását” – hangoztatta Huber. Ellenlábasa a fiatal generáció támogatásával igyekszik megszerezni a pártelnökséget. Három esztendő alatt ötvenévesnél fiatalabb politikusokkal akarja betölteni a CSU-t irányító grémiumokat. „Elengedhetetlenül szükséges a fiatalítás, minél fiatalabb, annál jobb” – vélte Seehofer.
A Huber, Seehofer kettős konkurenciaharca mellett biztosnak tűnik az eddigi belügyminiszter, Günther Beckstein megválasztása Stoiber utódaként a miniszterelnöki székben. A tanult jogász mint a biztonság fanatikusa és az óvatos haladás apostola él a polgárok gondolatvilágában. Megértő honatyaként és nem mint radikális reformer akar eljutni a CSU történelmi kiváltságnak számító politikai céljához: ötven százalékot meghaladó többséggel nyerni a tartományi választást. A kortesidőszakra kiadott jelszava: „Nemcsak a politikai közép, hanem a demokratikus jobboldal voksaira is számítunk. Azokra, akik gőg nélkül hangoztatják: büszkén vallom, hogy német vagyok.”