Csődbe vitték az Ikarust?

Csalódottan és megdöbbenéssel vette tudomásul az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár (IEA) Kft. vasasszakszervezete a tulajdonosok tervét, hogy Mátyásföldön megszüntetik az egyedi buszok gyártását, s a dolgozókat elbocsátják. Az érdekvédők szerint nem állja meg a helyét a tulajdonosokat képviselő Etienne Vigié ügyvezető igazgató érvelése, amely szerint az IEA működése az elmúlt években folyamatosan jelentős veszteséggel járt. Valójában – állítja a szakszervezet – 1995-től 2003-ig a cég nem volt veszteséges, sikerrel adott el járműveket itthon és Európában, például a Baltikumban.
A bajok akkor kezdődtek, amikor a tulajdonos Irisbus megbízásából a cég 2003-ban új midibusztípust fejlesztett ki. Ám ezek a termékek nem piaci, hanem a csoporton belül meghatározott, úgynevezett belső áron keltek el, valójában lényegesen alacsonyabb értéken, mint azt a gyártási költségek igényelték volna. A veszteségeket ugyan az Irisbus kompenzálta, de csak meghatározott mértékben, amely nem fedezte a valós és a számlázott gyártási költségek közötti különbözetet. Az érdekvédők szerint ez vezetett a veszteség kialakulásához. Az IEA menedzsmentje nyilvánosságra hozott válaszában ezzel szemben azt állította, hogy a szűkülő magyar piaci lehetőségek, illetve a komoly műszaki fejlesztési szükséglet miatt döntött a termelés leállítása mellett.
A szakszervezet szerint több olyan esemény is történt, amely megingatta a dolgozók bizalmát a cég vezetésében. Ilyen volt az, amikor nem engedték indulni az IEA-t a 10 milliárd forint értékű athéni, majd egy kétmilliárdos hazai, 38 autóbusz gyártására szóló tenderen sem. A cégvezetés erre azzal vágott vissza, hogy az IEA a rövid felkészülési határidő miatt nem pályázhatott az említett munkákra.
Az érdekvédők nyílt levélben arra szólították fel a vezetést, hogy ha nem látnak esélyt a nyereséges működtetésre, akkor tegyék lehetővé a cég piaci értékesítését. Szerintük ugyanis vannak olyan vállalkozók, akik folytatnák a termelést.