Közkincs

Az országos terjesztésű politikai napilapok hétfői címoldalukon Talmácsi Gábor világbajnoki győzelmével „indultak”. Ez azt jelenti, hogy a média e szegmense számára a gyorsaságimotoros-vb valenciai futama volt a hét vége legjelentősebb, legalábbis legnagyobb érdeklődésre számot tartó – magyar olvasóknak szánt – eseménye.
Akik szerint ez túlzás, azok jobbára e szófordulattal élnek: a sikert a helyén kell kezelni. Ez vitathatatlan. Kérdés, hol a helye Talmácsi vb-aranyának a világ sportjában és a magyar sportban. Természetesen nem ugyanott, a különbség óriási. Megbecsüléséhez arra kell felelnünk, hol a magyar sport helye a világ sportjában? Ez visz el a helyes válaszhoz.
Mert ahhoz önmagában kétség sem férhet, hogy „Talma” okkal és joggal lett néhány hét alatt szinte népmesei hős Magyarországon. A mi fiunk, aki nekivágott egy számára ismeretlen, idegen világnak, Spanyolországban, spanyol csapatban, spanyol ellenfelet megelőzve érte el a vb-címet; ha kellett, merészen és gyorsan motorozott, ha kellett, óvatosan és megfontoltan, jókor és jókat mondott, jókor hallgatott. Remek sportoló és klassz srác, tiszteletre méltó és szeretni való.
De ha labdarúgó-válogatottunk harcban volna az Eb-kvalifikációért, ha a Ferencváros az NB II Keleti csoportja helyett a Bajnokok Ligája főtábláján tündökölne, ha Gera Zoltán nem a West Bromwich tartalékja, hanem a Manchester United gólzsákja lenne, ha Baumgartner Zsolt sokadik idényét futná és egyre többször zárna pontszerző helyen a Forma–1-ben, ha akadna férfi teniszezőnk, aki Federer bajszát ráncigálja, ha az NBA-sztárokkal felálló magyar férfi kosárválogatott mondjuk a négybe jutna a vb-n, akkor „Talma” helyett „valami Talmácsiról” beszélne a laikus sportkedvelő, és a 125 kcm-es géposztály aranyérmét sem egy egész országnak nyerné, hanem csak saját magának.
De mindettől nagyon messze vagyunk, napról napra messzebb. Ezért egyre kevesebb eredményes sportolónk kénytelen egyre nagyobb adag imádatot és sikeréhséget kielégíteni. A pályán folyamatos győzelmekkel, azonkívül szakadatlan közszerepléssel. Talmácsi Gábor mostantól állandó meghívottja lesz a reggeli tévéműsoroknak és az esti show-knak, részt vehet jótékonysági rendezvények tucatjain, örökbe fogadhat néhány egzotikus állatot, és egyebek. Ugyanez a sors vár Szávay Ágnesre is. Ahol csak az utolsó lépés hiányzik a győzelemhez, ott azt gondolatban megtesszük mi kinevezett bajnokaink helyett – férfi vízipólósainkat és női kézilabdázóinkat sokan még mindig úgy tartják a földkerekség legjobbjainak, hogy évek óta nem nyertek semmit –, ahol legalább az első lépés megtétetett, máris odaképzelünk, odaépítünk egy álomvilágot, mint futballválogatottunk köré.
Vélt és valós sikerekbe kapaszkodunk, és Talmácsié legalább utóbbi kategória. Ezért vált közkinccsé.
Mindent meg is tett érte, de ellene már semmit nem tehet.