Az 1998 és 2002 között bekövetkező sorozatos tiszai árvizek rámutattak arra, hogy a honi árvízvédelmi rendszer nem rendelkezik megfelelő tartalékokkal az árvizek szabályozásához. Vagyis az árvízcsúcsok ugrásszerű emelkedése idején megkérdőjeleződik a jelenlegi töltések biztonsága. A rendkívüli árvizek kialakulásának gyakorisága miatt a védvonalak magassági biztonságán túl kiegészítő biztonsági szelepek beépítésére is szükség van az árvédelmi rendszerben. Ezek a szükségtározók lehetnek, amelyek a hullámtér vízszállító-kapacitásának növelése mellett a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének (VTT) a gerincét jelentik.
A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének műszaki koncepciója 2001 augusztusában készült el. Míg az elsőként megjelent koncepció elsősorban az árvízi szempontoknak való megfelelés céljából készült, a további tanulmányokban már a sokféle, széles társadalmi egyeztetésben kialakuló szempontrendszer együttes érvényesítése volt a cél. A 2003 februárjában született kormánydöntés már ezt a továbbfejlesztett koncepciót fogadta el. Vagyis az árvízi biztonság megteremtése mellett, azzal azonos súllyal vidékfejlesztési, területrendezési feladatokat, többek között az infrastrukturális fejlesztéseket, tájgazdálkodási beruházásokat is érvényesíteni kell a VTT-ben, mindig összhangban a táj- és természetvédelmi érdekekkel.
Még annak az évnek a szeptemberére elkészült a Vásárhelyi-terv műszaki megvalósíthatósági tanulmányterve. Ezek 11 tározó azonos mélységű műszaki vizsgálatát tartalmazták, ezek között kiemelten a cigándi–tiszakarádi árvízi tározóét. Ezen objektum egyike a társadalmi, ökológiai és tájgazdálkodási szempontból legkevésbé vitatott árvízi tározóként megvalósításra javasolt helyszíneknek.
A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése a Tisza-völgy árvízvédelmi biztonságának megteremtését célozta úgy, hogy a hazai ártéren árapasztó tározókat tervezett. A VTT első koncepciójában meghatározták, hogy a tározandó víztömeg 1,5 milliárd köbméter, valamint hogy szakaszonként mennyi vizet kell elvonni. A tervezőmunka során közel 30, tározásra alkalmas helyet vizsgáltak meg, amelyek közül a kiválasztott 10-14 tározó teljesítheti az 1,5 milliárd köbméter árvíz-visszatartási igényt. Ez a Tisza teljes hossza mentén árvíz esetében körülbelül egy méterrel csökkenti a vízszintet.
Régi – és a zöldszervezetek által rendszeresen felvetett – lehetőség, hogy az árteret adjuk vissza a folyónak. Ez a megoldás, amely szinte természetközeli állapot létrehozását célozza meg, csak látszólag egyszerű. A valóságban rengeteg és nehezen megoldható problémát vet fel, valamint súlyos társadalmi konfliktusokat is előidézhet. Ilyen lehet például egyes települések elöntése, területhasználati gond – a tanyák, gazdaságok, az ipar a mentesített területen –, a meglévő infrastruktúra, de gazdálkodói érdekek is felmerülhetnek. S lehetnek természetvédelmi problémák is.
Az árvízszintek csökkentésének rendkívül hatékony módja lehet az árvízcsúcsok „levágása”, a veszélyes többletvízmennyiség kivonása a vízfolyásból. Erre a célra a mentesített területen, megfelelő adottságú helyeken síkvidéki árvízi tározók létesíthetők, ahol az árvíz levonulásáig tározzák a kivont vízmennyiséget, majd azt követően visszaengedik a mederbe. Épp ezt a célt szolgálja a cigándi víztároló, amelynek építését a Vegyépszer Zrt. hamarosan befejezi. A tározó adatai figyelemre méltóak, a létesítmény 94 millió köbméter vizet képes tárolni, a vízfelület 24,7 négyzetkilométer, az átlagos vízmélység 3,8 méter, a gátak 4,5 méter magasak. Utóbbiakba nem kevesebb, mint kétmillió köbméter meghatározott minőségű, alapvetően agyagos, vízzáró tulajdonságú talajt építettek.
origo.hu
Szánthó Miklós levelet írt David Pressman távozó nagykövet-aktivistának
