Vigyázó szemünket Grúziára vessük!

Egy, a kormányzásra kész és képes, erős ellenzéki pártnak világos politikai stratégiával kell rendelkeznie egy olyan válságos politikai helyzetben, mint ami Magyarországon az őszödi beszéd óta kialakult. Erre különösen azért van szükség, mert a tavaly október 23-án meghirdetett hétkérdéses népszavazással az ellenzéki párt egyértelművé tette, hogy a politikai válságra nem felületes, hanem alapvető megoldást kíván találni.
Kezdettől fogva arról beszéltek – különösen a pártelnök –, hogy a kérdések nem pusztán önmagukról szólnak, hanem egy kormány tevékenységének egészéről, a kormány legitimitásáról. Ez által pedig a népszavazási kérdések szimbolikusak is, amennyiben a nép a feltett három, négy vagy több kérdésre igennel válaszol, akkor a kormány egészéről és létéről mondott ítéletet.
Ehhez képest az azóta eltelt egy évben a Fidesz népszavazással, s egyáltalán a politikai válsággal kapcsolatos stratégiája elbizonytalanodott. A Fidesz vezetői korántsem egységesen nyilatkoznak a jövő tavaszi népszavazás tétjéről; van, aki arról beszél, hogy egy sikeres népszavazás után távoznia kell a miniszterelnöknek, van, aki szerint pusztán – egyszerű következményként – el kell törölni a vizitdíjat, kórházi napidíjat és tandíjat, s van, aki szerint nincs másról szó, minthogy egy sikeres népszavazás növelni fogja a Fidesz esélyeit a 2010-es választásokon. Talán egyedül Orbán Viktor az, aki az utóbbi időben – ő is csak az utóbbi időben – következetesen arról beszél, hogy a sikeres népszavazás után a társadalomnak joga van kikényszeríteni a kormány távozását és az előre hozott választásokat.
Nos, ezek az egymástól bizony alapvetően eltérő vélemények nem segítik az ellenzékkel szimpatizáló szavazók tisztánlátását. Nem segítik megértetni az emberekkel a népszavazás igazi tétjét, s egyáltalán nem segítik azt, hogy a népszavazással kapcsolatos, a részvételhez nélkülözhetetlen lelkesedés és elszántság kialakuljon bennük. Hogyan legyenek elszántak, ha egyszer arról hallanak, hogy a népszavazásnak valójában nincs semmi érdemi következménye, csak legfeljebb „jó hangulat” alakul ki a jobboldalon, máskor arról, ha Gyurcsány távozik, az már elég szép eredmény, s csak harmadszor hallanak ennél markánsabb politikai célokról? Így, ilyen bizonytalan érvelés mentén aligha fogják elhinni, hogy a népszavazáson való részvételük nélkülözhetetlen, hiszen a számukra kedves ellenzéki párt sem tudja pontosan, hogy mit is akar a referendummal.
Éppen ezért alapvető érdeke a Fidesznek, hogy ezen a helyzeten változtasson, méghozzá minél hamarabb. Világossá és egyértelművé, sőt egyöntetűvé kell tenniük, hogy a népszavazás az őszödi beszéd után kialakult válsághelyzetre adott ellenzéki reakció, nem pedig egy általános népszavazási kezdeményezés. Ennek tehát kifejezetten és egyértelműen politikai tartalma van, mégpedig az, hogy a nép, a választópolgárok az őszödi beszéd tartalmának fényében legitimnek tartják-e a kormányzatot, avagy sem. Amennyiben a válaszuk határozott igen lesz a kérdésekre, az azt fogja jelenteni, hogy az emberek megvonják a bizalmukat a kormányfőtől és a kormánytól. (Magyarországon a jelenlegi alkotmány szerint a kormányfő távozása egyben a kormány távozását is jelenti.) És ennek logikus következménye kell legyen a kormány lemondása és előre hozott választások megtartása, hiszen demokratikus rendszerekben a nép a szuverén (Rousseau), a parlament és a kormány csak és kizárólag a nép felhatalmazása által gyakorolja hatalmát, s ha a nép világos tanújelét adja annak, hogy immáron visszavonja meghatalmazását a kormányzattól, akkor annak egyenes következménye új választások kiírása, s ez által új meghatalmazás létrehozása.
Egyértelmű az is, hogy ha egy sikeres és eredményes népszavazás után sem merül fel Gyurcsányban és kormányában, valamint a Lendvai Ildikó által vezetett MSZP-frakcióban, hogy szabad utat engedjenek a nép akaratának, akkor ők ezzel velejéig antidemokratikus politikusnak bizonyulnak. (Ezzel egyben azt is bizonyítják, hogy az MSZMP KB, illetve a KISZ KB talán mégsem voltak a demokratikus politikai magatartás elsajátításának legkiválóbb helyszínei.) Azt sem kell immáron véka alá rejtenie az ellenzéki pártnak, hogy ha ez utóbbi következik be – tehát a kormány és az MSZP azt mondja: na és? –, akkor a választópolgároknak és az ellenzéki pártnak felhatalmazása és politikai joga van a kormányra és a parlamentre olyan nyomást gyakorolni, amely addig tart, amíg a kormány és a parlamenti többség le nem vonja a megfelelő következtetéseket.
Ezen a helyen csak annyit jegyzek meg: vigyázó szemünket Grúziára vessük! Mi is történt-történik Grúziában? Szaakasvili államfővel szemben fellázadtak a tömegek, mert az elnök egyáltalán nem tartotta be a választási ígéreteit, hazudott a kampány során, súlyos megszorító intézkedéseket vezet be, s emellett az egész államgépezet a korrupció ezer sebétől vérzik. Kicsit ismerősek ezek a körülmények, nem? Százezrek vonultak a parlament elé az elnök lemondását és előre hozott választásokat követelve, és az is tanulságos, hogy a parlamenti ellenzék teljes mellszélességgel támogatta-támogatja a tüntetők követeléseit. Sőt, néhány ellenzéki képviselő éhségsztrájkkal tanúsított szolidaritást velük. Addig nem mentek el a térről, nem hagyták abba a demonstrációt, amíg végül az elnök beadta a derekát: meghajolva a társadalmi és politikai nyomás előtt kijelentette, hogy ő demokrata, s nem kíván ellenállni az állampolgárok akaratának. Következmény: előre hozott választások lesznek Grúziában.
Milyen tanulságokkal szolgál Grúzia esete? A legfontosabb: semmilyen, a parlamenti ellenzék által elindított kormány elleni támadás nem ér semmit a társadalom, az állampolgárok széles tömegeinek támogatása nélkül. De legalább olyan fontos a dolog másik oldala is: semmilyen társadalmi mozgás, ellenállás, tüntetéssorozat, demonstráció nem elég hatásos addig, amíg nincs olyan elszánt ellenzék a parlamentben, amelyik teljes mellszélességgel kiáll az ellenállók mellett, sőt, jó és bátor példákkal szolgálva élére áll ezeknek a folyamatoknak. Mondjuk ki bátran: az elmúlt egy évben, különösen 2006. október 6-ának délutánja után megtört a Fidesz és a mögötte álló társadalmi csoportok közötti összhang és bizalom. A Gyurcsánnyal és kormányával szemben álló, azok lemondását és távozását követelő tömegek nem érezték a Fidesz fenntartás nélküli, egyértelmű támogatását. Sőt – s erről is nyíltan kell beszélni –, a kormánnyal szemben álló körökben egyre inkább eluralkodott az a nézet, hogy a Fidesz elkényelmesedett, már-már jól érzi magát az ellenzéki pozícióban, nem is igazán akar vagy szeretne hatalomra kerülni. Még egyértelműbben: a Fidesz nem szereti az MSZP-t, de még kevésbé szereti azokat a támogatóit, akik egy olyan politikai kalandba sodornák bele őket, amely esetleg az ellenzékben is birtokolt befolyási-hatalmi övezeteiket is kikezdhetné.
Nos, éppen ezen kialakult-kialakuló ellenérzések és kiábrándultságok miatt válik alapvetően fontossá a Fidesz számára, hogy világossá tegye a jelenlegi pozícióit, politikai céljait. Ha ezt a következő hetekben-hónapokban, a népszavazásig nem teszi meg, akkor komoly és fájdalmas bizalomvesztésre számíthat a saját táborán belül. Olyan bizalomvesztésre, amelyet később nagyon nehezen vagy sehogy sem lehet jóvátenni. A Fidesznek és táborának újra egymásra kell találnia, mert – miként a nyugati és most már a keleti demokráciákban is látjuk – ez a garanciája annak, hogy hatásosan és eredményesen lehessen kezelni a jelenlegi politikai válságot.
Mindebből következjk: egyértelműen világossá kell tenni a nyilvánosság előtt, hogy a népszavazás célja nem pusztán a vizitdíj, napidíj és a tandíj eltörlése, hanem Gyurcsány Ferencnek és kormányának az eltávolítása és az előre hozott választások kikényszerítése.
Miért lehet ezt a nem kis célt felvállalni? Azért, mert az őszödi beszéd után kialakult válság rendkívüli helyzetet hozott létre Magyarországon. Kis János egy nemrégiben a Népszabadságban (november 10.) megjelent, a népszavazással foglalkozó cikkében élesen megtámadja a Fidesz népszavazási kezdeményezését, s lényegében azt mondja, hogy ez veszélyezteti a parlamenti demokráciát. Megítélése szerint népszavazással nem lehet, nem szabad a parlamenti többség, s az ezen alapuló kormányzat kezét megkötni, hiszen a felhatalmazást a néptől négy évre kapták, s nem lehet bármikor visszavonni ezt. Utal arra, hogy az első és szerinte utolsó politikai tartalmú népszavazás az általa vezetett SZDSZ által kezdeményezett négyigenes népszavazás volt, amely a rendszerváltás egyik alapkérdéséről, a köztársasági elnök megválasztásának módjáról és idejéről szólt. Ez szerinte akkor még indokolt lehetett, ám azóta a parlamentáris demokrácia létrejött Magyarországon, a népszavazásnak pedig nem lehet olyan politikai jelentősége, mint akkor, hiszen nem egy diktatúra ellen kell fellépni, nincs rendkívüli helyzet, a demokrácia nyugodt hétköznapjait éljük.
Nos, megítélésem szerint ez az érvelés téves. A demokrácia jogi-intézményi kereteinek létrejötte nem jelenti azt, hogy ne jöhetnének létre ezen keretek között a demokráciát alapvetően veszélyeztető állapotok. S Magyarország pontosan erre példa. Ha ugyanis éppen a tiszta és szabad választások alapkövetelménye sérül, akkor már nem beszélhetünk nyugodt és kiegyensúlyozott demokráciáról. Az őszödi vallomásból ugyanis az derült ki, hogy Gyurcsány és társai a 2006-os választás megnyerése érdekében folyamatosan hazudoztak a nyilvánosság előtt, száz apró trükkel verték át a választókat, s nem tárták fel az ország valós gazdasági-társadalmi helyzetét. Ami még súlyosabbá teszi cselekedetüket, az az, hogy a választási győzelem érdekében az utolsó években nem tettek semmit a gazdaság állapotának javítására, sőt olyan lépéseket tettek (mint például az ötéves adócsökkentési program vagy az áfacsökkentés), amelyek valójában a választók átverését és megtévesztését szolgálták. Egyszóval, Gyurcsány és az MSZP a választási győzelem érdekében tönkretették az ország gazdaságát, amelynek következménye, hogy 2007 végén a gazdasági növekedés már nem is létezik (egy százalék!), Európa sereghajtóivá váltunk.
S ezért kell feltenni a kérdést: vajon mit ér, mennyire legitim az a választói felhatalmazás, amit a totálisan megtévesztett, becsapott és félrevezetett emberek adtak a szocialistáknak? Mondjuk ki: ez a felhatalmazás nem érvényes, mert hamis adatokon, információkon, nyilatkozatokon és hamis színben feltüntetett valóságképen alapult. Ez a nép általi felhatalmazás nem érvényes, mert a nép szemfényvesztés áldozata lett. Ezt a felhatalmazást vissza kell vonni. S ha más alkotmányos mód és eszköz nem áll rendelkezésre, akkor – akárcsak 1989-ben – a rendkívüli helyzetet népszavazással kell orvosolni.

A szerző politológus