Arról is írni kell egy széthulló országban, aminek „csak” az az érdeme, hogy sok éve kifogástalanul működik. Ez pedig kétségkívül elmondható a budapesti Széchenyi-hegyi Gyermekvasútról, amely még a téli hétköznapokon is rendre elindul a fővárosi gyerekek és az ide látogató turisták nagy örömére. Persze egy rendes konzervatív ember vegyes érzelmeket táplál az egykori úttörővasút iránt, és nem is gondolhatjuk azt, hogy a Gyermekvasutasokért Alapítvány, amely a kisvasutat a MÁV-val közösen működteti (és a honlapon rögzített céljai szerint például tartja a kapcsolatot az egykori úttörővasutasokkal) közvetlenül a Polgárok Házához lenne bedrótozva, mégis le kell szögezni: ezt az üzemet nem érte el a rendszerváltozás utáni szétzüllés szele. Az utasokat pedig nem érdekli, hogy a varázslatos játékszert milyen ideológiai célok mentén építették meg 1948-ban.
A gyermekvasút szerelvényei ma is közel egy órán keresztül tekeregnek a fogaskerekű végállomása és Hűvösvölgy között, viaduktokon, alagúton át, a budai erdőkben. A „szolgálattevők” ma is gyerekek, ők kezelik a jegyeket, állítják a váltókat, szemaforokat, emellett különféle vasutasportékákat árusítanak. Semmi nincsen lepukkanva, sőt: minden óraműpontossággal működik. Ami mégis a legérdekesebb: a vasútüzem újabban komoly részt vállal a hazai kisvasúti kultúrkincs megőrzésében. A gőzmozdonyok hétvégenként télen is járnak, alig felejthető élmény az egykor első osztályú, míves berendezésű kocsiban, a duruzsoló vaskályha mellett ülve végigzötykölődni a havas erdőben.
Ha pedig el akarjuk kerülni a János-hegyen és a Normafán a szokásos hétvégi embertömeget, íme, egy javaslat: csípjük el a Széchenyi-hegyen a 11.15-ös gőzöst, utazzunk a Szépjuhászné megállóig. Onnan a sárga jelzésen húsz perc alatt felcaplathatunk a Károly-kilátóig, majd egy háromnegyed órát tovább gyalogolva a hűvösvölgyi végállomáson könnyen elérhetjük a 13.40-es nosztalgiavonatot a visszaútra.
origo.hu
Újabb helyszínről dobatta ki Magyar Péter a testőreivel a HírTV stábját
