Az elkészült művészi értékű dokumentum-játékfilmet a közönség a 39. Magyar Filmszemlén már többször láthatta, s újra megtekintheti vasárnap este fél nyolctól az Uránia Nemzeti Filmszínház Csortos Termében. A meghatott csönd után hosszú taps köszöntötte az alkotókat és a megjelent szereplőket, a többi között Simkó Csaba főorvost, Dulibán Lászlóné főnővért, özv. Papp Andrásné önkéntest, Leba Attila ápolót, Gecse Attila református lelkészt, Csókai Károly plébánost.
Az érzelem- és információgazdag filmből megtudjuk, hogy a hospice szó menedéket jelent. A mozgalom képviselői arra törekszenek, hogy a súlyos betegeket fölkészítsék a nagy találkozásra a teremtő Istennel, ugyanakkor az utolsó pillanatig nem adják föl a gyógyítás reményét sem. Az ókorban kialakult hospice-szellemiség jegyében fenntartott haldoklók házából sarjadt ki 1960-ban az egészségügyi szempontból is tökéletes kórháztípus, amely egyszerre törekszik a lélek épülésére és a testi kínok enyhítésére, sőt akár a teljes rehabilitációra is. E megújult szellemiségű hospice-otthontípus egy apostoli lelkületű, csodálatos orvosnő, Cecily Saunders áldozatos tevékenységének köszönhető. A Saunders asszony által alapított St. Christopher’s Hospice nyomán a világ több mint száz országában alakultak meg sorjában a lélek menedékházai, hazánkban először 1991-ben, Polcz Alaine vezetésével.
Hajnal Gergely, a tehetséges fiatal rendező, egyben a film kérdező riportere emberközelbe hozza a miskolci kórházat, amely már küllemében is sokkal inkább hasonlít kényelmes, kellemes, komfortos panzióra, mint egészségügyi intézményre. A csodálatos orvosok és az elhivatott ápolók is egészen más hangnemben beszélnek az idős, magatehetetlen betegekkel, mint ahogy ezt megszoktuk. Simkó Csaba főorvos, özvegy Papp Andrásné önkéntes olyan magas szintű lelki vigaszt és reményt nyújt betegeinek, mint a két karizmatikus lelkipásztor, Gecse Attila és Csókai Károly, akik személyes jó barátként szólítják meg a betegeket. Ők pedig valósággal megszépülnek a szeretetteljes légkör mágneses erejétől. Egyikőjük ki is mondja: ebben az otthonban – mert nem kórház ez, hanem otthon – végre elhitte, hogy nem kell félni a haláltól, mert életünk folytatódik Isten országában. A film befejezése után a szereplők köszönetet mondtak az alkotóknak, Hajnal Gergelynek, Balavány Györgynek és a többieknek, mert sikerült hitelesen, a kívülállók számára is átélhető filmen bemutatni az intézet életét és azt, hogy az Istenhez vezérlő Nagy Út egyáltalán nem félelmetes.
origo.hu
Ez történt az ország karácsonyfájának utcájában - galéria
