Életek éneke: őrzi a szeretetet

Élet és halál, alászállás és föltámadás ellenpontjára épül a vasárnapi szemlenap igazi ajándéka, Bereczki Csaba Életek éneke című kiváló kreatív művészi dokumentumfilmje. Az Életének éneke ötlete akkor jött, amikor a Bereczki Csaba Bolondok éneke című játékfilmje után (amelyben egyébként szintén sok élő zenés betét volt) Nemes Tibor operatőr felvetette, itt lenne az ideje egy magyar Buena Vistának. Megkérték Kelemen Lászlót, a Hagyományok Háza igazgatóját, az Utolsó óra népzenei sorozat szerkesztőjét, hogy zenei szakértőként vegyen részt a forgatásban, és segítsen olyasmit felmutatni, ami nem turisztikai csemege, hanem élő, valódi kultúra. E felbecsülhetetlen kultúrkincs őrzői jönnek össze Bereczki filmjében Fodor Neti Sándor sírjánál. A csávási banda vezetőjétől, Jámbor Isván Dumnezutól a másik nagy öregig, a gyimesi Zerkula Jánosig, a palatkai Stefan Moldovantól és Florintól a bűvös hangú Marcelig mind-mind az ősi magyar és cigány muzsikával kötötték össze sorsukat.
Bereczki Csaba olykor maga is kétnyelvű kérdezőként vesz részt a filmben, de arccal csak egy pillanatra szerepel egy párizsi utcai jelenetben, poénként, mintha csak egy bámészkodó járókelő lenne. Ám a keze munkája, a szellemisége, az avatott karmester jelenléte a film minden pillanatában érezhető. Pontosan, profi módon megszerkesztett ritmusban csendül föl mindig a muzsika, a szereplők a gyakorlatban is megmutatják, mit tudnak. A csodálatos erdélyi zene, az önfeledt örömmel játszó cigányzenészek és a magyar néptáncosok, a tájfotókat, zenekari képeket lendületesen egymásra montírozó képek és a szívszorító történetek együtt alkotják a filmben a hang, a kép, a szöveg ősi egységét.
A film alkotói a zenészekkel együtt a forgatás közben döntötték el, hogy megalakítják az Életek Éneke zenekart, amelyben együtt játszanak régi barátok, s azok is, akik korábban csak hírből ismerték egymást. A Párizsban filmes diplomát szerző erdélyi magyar rendező, Bereczki és barátai együtt szerveznek meg egy franciaországi föllépést. A film tetőpontja, ahogy az egyszerű erdélyi emberek a zenéjükkel és a mozgásukkal meghódítják Párizs utcáit, majd a színpadon is a világ elé tárják az archaikus és hiteles magyar, cigány, román népzene egyedülálló szépségét.
Ahogy Wim Wendersnek sikerült a Buena Vista Social Club című filmjével megismertetni a világgal a kubai–latin folk csodáit, Bereczki Csaba mozija is elindíthatja a mi népzenénk iránti határtalan kíváncsiságot. A film záróakkordjaként magyarok, cigányok, románok mind a művészet és a szeretet határtalan erejét dicsérik. Istentől kapták a tehetségüket, amelyet mindannyiuk véleménye szerint Isten dicséretére kell használniuk.
(Életek éneke – kreatív dokumentumfilm, 100 perc. Rendezte Bereczki Csaba.)