Vannak írók, akiket bár személyesen nem ismertünk, mégis beköltöztek az életünkbe, haláluk pedig pótolhatatlan űrt hagy maga után. Így vagyok Alain Robbe-Grillet-vel, az ötvenes-hatvanas évekbeli francia új regény (nouveau roman) emblémájával, a filmművészet formanyelvének megújítójával, akit tegnap, nyolcvanhat évesen szólított magához a Teremtő. 1967-ben kézről kézre adtuk a két kötetben kinyomtatott A francia új regény című könyvet. Szentül hittünk abban, hogy az új gondolatok forradalma mellett az esztétikai formabontás revolúciója forgatja meg a világot. Sartre-ot, Camus-t hittük az antimarxizmus vezérlő csillagainak. Az újfajta novella és regényforma e világi apostolának pedig az új szürrealista Nathalie Saurraute mellett Alain Robbe-Grillet-t. Kívülről fújtuk A holnap regényének útja című esszé nyomán, hogy önmagukként jelennek meg a dolgok a modern prózában, a költészetben és a filmen is. Az alkotó az objektív kamera szenvtelen látószögéből mutatja meg a tárgyakat, és így eljut az egyetemes metafizikai semmi lényegének megragadásához. Robbe-Grillet iskolapéldáját nyújtotta az új tárgyiasságnak, az új szenvtelenségnek A radírok, A kéjleső, A féltékenység rései, Az útvesztő hidegen izgalmas remekléseivel. Úgy hozta közel olvasóihoz az emberi lélek legrejtettebb titkait filmjeiben is (Tavaly Marienbadban, Transzeurópa Expressz), hogy egyetlen szót sem ejtett sem emberről, sem lélekről. Grillet műveinek nagyszerűségét nem az újdonság, hanem az ökonómia adta.
origo.hu
A többség elítéli Magyar Pétert és a visszavonulását akarja
