Stróbl Alajos székelyföldi tanítványa, a Csíkszereda külvárosának számító Zsögödön született, és 1976-ban, nyolcvanhárom évesen elhunyt Nagy Imre kevésbé ismert a magyar művészetkedvelők előtt, holott még harmincéves sem volt, amikor munkáit már Zürichben is láthatták. És talán azt sem sokan tudják róla, hogy alapító tagja volt a rangos kiállítások egész sorát rendező, erdélyi Barabás Miklós Céhnek és Székelyföld egyik leggazdagabb gyűjteményének, a Csíki Székely Múzeumnak.
A képzőművészeti élet prominensei viszont már korán felfigyeltek Nagy Imrére: 1939-ben a Szinyei Merse Társaság Zichy Mihály-díjjal tüntette ki, 1957-ben odahaza megkapta a Román Köztársaság művészetének érdemes mestere címet, halála után pedig itthon a Magyar Örökség-díjat.
Zsögödi Nagy Imre csaknem hétezer művet hagyott hátra. A kaposvári tárlatára ötven festményt és tíz grafikát válogatott Szabó András muzeológus, a Zsögödi-hagyaték kurátora. A festő Kaposvárott látható munkái elsősorban az alkotó természetszeretetéről, a szűkebb pátriához való vonzódásáról vallanak. A Vaszary-képtár falára került munkák között a határozott ecsetvonásokkal készült, tiszta színű önarckép-sorozatot, grafikaként pedig a kebelbarát Kányádi Sándor, László Gyula, Koós Károly és Márton Áron portréját is megcsodálhatjuk.
(Zsögödi Nagy Imre tárlata, Vaszary Képtár, Kaposvár)
origo.hu
Halálos tűz volt Csömenden
