Hívogató tartomány

Provence-ban jó élni. Sőt. A tapasztalatok és statisztikák szerint Provence Európa egyik olyan helye, ahol nem csupán jó élni, hanem ráadásul hoszszú életű lesz, aki ezen a vidéken lakik. Szinte japáni életkorral büszkélkedhetnek a provence-iak, úgy átlagban a nyolcvanadik életévüket is túlélik. Valószínűleg ehhez sok mindennek egyszerre kell érvényesülnie, mint amilyen a lágy, mediterrán klíma, az étrend változatossága, a finom bor, a nagyvárosinál sokkal nyugodtabb, kiszámítható mindennapok, a táj mérhetetlen szépsége, a tenger kalandra hívó kéksége. Nem véletlen, hogy a XX. században számos művész választotta második hazájának ezt a vidéket, és szinte kivétel nélkül igen magas kort értek meg.
Az évezredek óta lakott „tartomány”, Provence – az ókori rómaiak adták neki jelenlegi nevét – egyik fő vonzereje épp a művészetben rejlik. A Provence – Művészet, építészet, táj című könyvről valószínűleg készítői sem gondolták komolyan, hogy útikönyv, már csupán mérete és súlya miatt sem. Bár egy útvonalat követve mutatja be a káprázatos vidéket, de ember legyen a talpán, aki ilyen nagy könyvet magával hurcol a dél-franciaországi tájjal ismerkedve.
A négyszáz oldalas könyv rendkívül gazdag képanyaga fogott meg. Minden egyes fotón látszik az odaadás, amellyel megkomponálták a képet. „Hát persze, tudnak ezek a franciák, így kell eladni az egyik legszebb vidéküket!” Ez volt az első felületes észrevételem, amikor is meglepődve azt olvastam, hogy bizony a kiadó, a szerkesztő és a szövegíró, valamint a fényképész is német. Jó példa a német–francia barátságra. Említsük meg a fényképész Achim Bednorz nevét, aki hosszú évek óta részt vesz vallási témájú könyvek készítésében, de tájképei is kiválóak. Aztán szólnunk kell még Christian Freigang művészettörténészről, a provence-i vidék egyik legjobb külföldi ismerőjéről, aki a történelmi mélységekbe merülő szöveget írta. Kettejük együttműködése parádés eredménnyel zárult, rendkívül részletes és alapos leírást kapunk az ókortól egészen napjainkig a Provence területén lévő műemlékekről, épületekről, amelyhez társulnak a hihetetlenül szép fotók. Ilyen könyvet csak szerelemmel lehet létrehozni: a téma iránti föltétlen tisztelettel és odaadással. Igazságtalanság lenne bármit kiemelni a kötetből a többi csodálatos dologgal szemben. Aki volt már olyan szerencsés, hogy pár hetet eltölthetett ezen a tájon, az örömmel lapozgathatja ezt a könyvet: biztosan feltámadnak benne a régi élmények, emellett tudását tovább gyarapíthatja, és garantáltan visszavágyik Dél-Franciaországba. Aki pedig még nem látogatta meg Provence vidékét, abban ez a könyv kiolthatatlan vágyat ébreszt a megismerkedésre.
(Provence – Művészet, építészet, táj. Vince Kiadó, Budapest, 2007. Ára: 8795 forint)